J. Michael Martinez: Congressional Lions: Trailblazing Members of Congress and How They Shaped American History. Lanham; London: Lexington Books, 2019. XI, [1], 247 p.

J. Michael Martinez politológus, a University of Georgia tanára 2019-ben megjelent kötetében az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának tizenkét, kiemelkedő teljesítményt nyújtó képviselőjének életútját mutatja be.
Az amerikai történelem során rendre előfordult, hogy a törvényhozás egyes tagjai munkájukkal az adott elnököknél is jelentősebb hatást gyakoroltak az amerikai közpolitika alakulására. A kötet egy tucatnyi, az előbb említett csoportba sorolható képviselő pályaképét szolgáltatja az olvasóknak, nem annyira az életrajzi elemekre fókuszálva, hanem sokkal inkább a törvényhozásban elért teljesítményükre helyezve a hangsúlyt. A szerző az életrajzokkal az amerikai történelem egészét felöleli: az időrendben sorakozó politikusok között az első James Madison (az Alapító Atyák egyike, 1776-tól, a függetlenség kikiáltásától kezdve képviselő, később az Amerikai Egyesült Államok elnöke), az utolsó pedig Edward M. Kennedy, John F. Kennedy elnök öccse.

Werner Josef Patzelt: Parlamentarismusforschung: einführung. Baden-Baden: Nomos, 2020. 597 p.

Werner Josef Patzelt politikatudós, a Technische Universität Dresden tanára 2020-ban megjelent könyvében a parlamentarizmussal foglalkozó kurrens német kutatásokat, azok elméleti és módszertani kérdéseit és irányait mutatja be.
A közel 600 oldalas, hét fejezetre osztott munka átfogó képet kíván nyújtani az előbb említett politika- és jogtudományi diszciplínával kapcsolatban. Az egyes fejezetek az általánosabb témáktól – „Parlamentarizmus-kutatások Németországban” vagy „Mi is az a parlamentarizmus-kutatás?” – indulva eljutnak a specifikusabb témákig is, például „Az adatkinyerés módszertana”, „Az adatelemzés módszertana” vagy „A parlamentarizmus-kutatás mint a politikai rendszerek összehasonlításának kulcsa”. A több mint 50 oldalas szakirodalmi ajánlóval és alapos névmutatóval is ellátott kötet kézikönyvként és tankönyvként egyaránt forgatható.

Sarah Bütikofer: Das Schweizer Parlament: eine Institution auf dem Pfad der Moderne. Baden-Baden: Nomos, 2014. 159 p. (Politik und Demokratie in den kleineren Ländern Europas)

Sarah Bütikofer politológus, az Universität Zürich oktatója 2014-ben megjelent könyvében Svájc parlamentjét, annak működését veszi górcső alá.
A hét fejezetre tagolt, 160 oldalas munka nemcsak az alpesi ország parlamentjének jelenlegi állapotát és működését elemzi, hanem – az alcímből is kiolvashatóan („egy intézmény úton a modernitás felé”) – annak fejlődését is igyekszik bemutatni. A Svájc politikai rendszerének leírását tartalmazó, illetve a kötet módszertanát bemutató fejezetek után az ország törvényhozásának professzionalizálódásáról olvashatunk. Egészen a közelmúltig a svájci képviselők megtartották eredeti munkájukat, és csupán évente négy alkalommal ültek össze: a rendszert Milizparlamentnek nevezték a hadsereg (Miliz) után, mivel a sorköteles állampolgároknak oda is évről évre pár hétre be kell vonulniuk, újabb és újabb kiképzésekre. Ám ez a szerző szerint már a múlté, és a parlamenti képviselőség szolgálatból mára foglalkozássá változott át („Von Amt zum Beruf”). Az utolsó két fejezet az azonnali kérdések rendszerét elemzi a Nationalratban, azaz a törvényhozás alsóházában, továbbá a Ständerat, azaz a felsőház szavazásait mutatja be.

Jim McConalogue: The British Constitution Resettled: Parliamentary Sovereignty Before and After Brexit. Cham: Palgrave Macmillan, 2020. XV, 291 p.

Jim McConalogue, egy brit alsóházi képviselő egykori tanácsadója 2020-ban megjelent könyvében az Egyesült Királyság Parlamentje szuverenitásának jog- és eszmetörténeti hátterét mutatja be.
A közel 300 oldalas, hét fejezetből álló kötet szerzője szerint az Egyesült Királyság Európai Uniós tagsága gátolta az ország parlamentjének szuverenitását. Három esettanulmány – a 2003-as, munkaidő hosszát szabályozó uniós direktíva, személyek szabad mozgásának szabályozása, illetve a bélyegilleték szabályozása – segítségével érvel amellett, hogy az 1973 óta működő kormányok adott uniós intézkedések bevezetésével szembementek azokkal a régi jogi precedensekkel, amelyek biztosították a parlament teljes szuverenitását. A további fejezetekben McConalogue azt próbálja bizonyítani, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése lehetőséget adott és ad arra, hogy az ország parlamentje visszaszerezhesse elvesztett szuverenitását.

Veronika Fikfak: Parliament’s Secret War. Oxford; Portland: Hart, 2018. XI, [3], 256 p. (Hart studies in security and justice)

Veronika Fikfak jogász, politológus, a Koppenhágai Egyetem tanára és Hayley J. Hooper jogtudós, az Oxford University professzora 2018-ban megjelent munkájukban azt vizsgálják, hogy az Egyesült Királyság Parlamentjének milyen szerepe van azokban a szituációkban, amikor az ország esetleges háborús részvételéről kell döntést hozni.

Az utóbbi két évtizedben két alkalommal került középpontba a brit parlament háborús szerepvállalással kapcsolatos szerepe: 2003-ban, az iraki háború kapcsán, illetve 2013-ban, amikor a kormány nem kapott felhatalmazást a törvényhozástól arra, hogy részt vehessen a szíriai konfliktusban. A kötet a huszadik század elejétől vizsgálja azt, hogy a Parlamentnek az adott háborúban való részvételre szóló felhatalmazása megfelelt-e a jó kormányzás feltételeinek, azaz az átláthatóságnak, a kiszámíthatóságnak és a részvételen alapulásnak.
A hat fejezetet magában foglaló, bő 200 oldalas mű részletes szakirodalmi ajánlót és névmutatót is tartalmaz.