Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

Ízelítő külföldi könyvújdonságainkból – történelemtudomány

Az Országgyűlési Könyvtár kiemelt hangsúlyt helyez a főgyűjtőköri tudományterületekkel (jogtudomány, politikatudomány, történelem), a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EU), valamint a külföldi parlamentek működésével kapcsolatos friss külföldi szakirodalom minél szélesebb körű beszerzésére.

Rovatunkban szeretnénk az olvasók, a kutatók figyelmébe ajánlani a 2023-ban beszerzett külföldi könyveink közül néhány olyat, amelyek minden bizonnyal számot tarthatnak az e tudományterületekkel foglalkozók érdeklődésére. Ezúttal történelmi tárgyú köteteink közül ismerhetnek meg néhányat. A könyvek bibliográfiai adatait a borítóképre kattintva tekinthetik meg.

Amennyiben szeretnének még többet megtudni az ismertetett kötetekről, érdemes rákattintaniuk az egyes ajánlók végén található linkekre, melyeken keresztül könyvbemutatókat és a szerzőkkel folytatott beszélgetéseket láthatnak, hallhatnak.

 

Austria, 1867-1955

John W. Boyer: Austria, 1867-1955. Oxford: Oxford University Press, 2022. xvi, 1131 p. (Oxford History of Modern Europe)
OGYK jelzet: OGY: KK IV/1766

John W. Boyer amerikai történész a Chicagói Egyetemen professzora, korábban itt is szerzett doktori fokozatot 1975-ben. Szakterülete a tizenkilencedik és huszadik századi európai politika- és kultúrtörténet, azon belül is Németország története 1740 és 1918 között, valamint a Habsburg Monarchia története 1648 és 1918 között. Különös figyelmet szentel írásaiban a vallás és a politika szerepének, valamint az egyetemek történetének.
John W. Boyer jelen munkájában a modernkori Ausztria kialakulásának történetét a demokratikus nemzetépítés kiemelkedő példájaként igyekszik bemutatni. Az osztrák politikai nemzet kiépítése 1867-ben kezdődött, még a Habsburg Birodalom égisze alatt. A német ajkú liberális elit ekkor határozta meg a politikai nép (Volk) fogalmát, alkotmányt, liberális törvényeket és parlamenti képviseletet biztosítva mindehhez. A következő évtizedekben a liberális állam közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményei megszilárdultak, új társadalmi és gazdasági rétegeket integrálva. A társadalmi osztály, a kulturális hovatartozás és a vallás vált ekkor a polgári értékek vonalmértékévé. Ezt jól példázza a két nagy ideológiai párt, a Keresztényszocialista Párt és az Ausztria Szociáldemokrata Pártja megalakulása Bécsben az 1890-es években. Az 1914/1918-as vereségbe torkolló Nagy Háború felrobbantotta a Birodalmat, ugyanakkor felgyorsította az önkormányzatiság új struktúráinak létrejöttét, amelyeket az 1920-as köztársasági alkotmányban rögzítettek. A demokratikus nemzetépítés folyamata az 1938-as náci megszállással ideiglenesen megszakadt, mely csak 1945 után folytatódhatott. Egységes politikai kultúra született ekkor, mely kellően rugalmasnak bizonyult, s amely az 1970-es évekre lehetővé tette egy sikeres köztársasági rendszer kiépülését.

 

Mercy: Humanity in Warfare

Cathal J. Nolan: Mercy: Humanity in Warfare New York (N.Y.): Oxford University Press, cop. 2023. viii, 315 p.
OGYK Jelzet: KK IV/7191

Cathal J. Nolan történelemprofesszor a Bostoni Egyetem Nemzetközi Történeti Intézetének igazgatója, több mint egy tucat diplomáciai és hadtörténeti könyv szerzője.
Nolan a háborús cselekményeket vezérlő barbár logikát igyekszik felfejteni ebben a lebilincselően olvasmányos, ugyanakkor megrendítő és erőteljes érzelmeket kiváltó munkájában. A háború sok esetben eltörölheti ugyan a reményt és a tisztességet, más esetekben azonban megteremtheti a feltételeit az irgalom és a méltóság kivételes megnyilvánulásainak. A ravasz meghúzására általában az életben maradás zálogaként tekintünk – és a háború könyörtelen valósága az esetek nagy részében valóban ki is kényszeríti azt –, néha azonban előfordul, hogy mégsem húzzák meg a ravaszt. Ez a könyv szisztematikusan igyekszik összegyűjteni ezeket az egyedülálló történeteket, formát adva az eseményeknek, különböző háborúk és egymásnak feszülő egyenruhák között vezetve végig az olvasót. Ezek a példamutató cselekedetek nemcsak az általuk nyújtott erkölcsi minőség miatt tarthatnak igényt a figyelmünkre, hanem azért is, mert megkérdőjelezik az emberi természetre vonatkoztatott évezredes elképzeléseket. Ahogy Nolan rávilágít kötetében, a háborús környezetben az irgalmasság nem csak a szentek privilégiuma, hanem sok esetben egyszerű, hétköznapi férfiaké és nőké, akik nem kis személyes kockázatot vállalva gyakorolják azt. A szokásos háborús hőstörténetekhez hasonlóan ezek a kegyes cselekedetek is megérdemlik a fokozott figyelmet, mint a rendkívüli bátorság mintapéldái. A Mercy: Humanity in Warfare egy kivételes koncepció alapján született könyv kivételes emberekről és eseményekről.

 

Introduction to Global Military History

Jeremy Black: Introduction to Global Military History: 1775 to the Present Day. 3. ed. London; New York (N.Y.): Routledge, 2019. xvii, 338 p.
OKGY jelzet: 933.077

Jeremy Black brit történész, író, az Exeteri Egyetem egykori történelemprofesszora, aki több mint 180 könyv szerzője. Az amerikai Foreign Policy Research Institute egyik kutatási programjának, a Center for the Study of America and the West programnak a vezető munkatársa. Kutatásai homlokterében elsősorban a 18. századi brit politika és nemzetközi kapcsolatok állnak, emellett számos had- és politikatörténeti témájú publikációja is megjelent már munkássága során.
Black jelen monográfiája, ahogy az a címéből is kitűnik, egy átfogó, ugyanakkor olvasmányos beszámoló modernkori világunk hadtörténelméről a tizennyolcadik század végétől egészen napjainkkal bezárólag. Szerzőnk az észak-amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom eseményeitől indítja munkáját, majd a huszonegyedik század közelmúltbeli konfliktusáig vizsgálja a témakört, ötvözve a naprakész katonai vonatkozásokat a háborúk társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági dimenzióival, valamint azok következményeivel. A 3. kiadás egy teljesen átdolgozott fejezetet is tartalmaz a tizennyolcadik század konfliktusairól, frissített fejezeteket az 1990 utáni eseményekről, valamint a „nem-nyugati” konfliktusokról is, így nyújtva valóban nemzetközi képet a modernkori hadtörténet változatos és folyamatosan formálódó természetéről. A kevésbé ismert konfliktusokat, valamint a közvélemény számára jól ismert háborúkat felölelő, térképekkel illusztrált, forráskivonatokkal és esettanulmányokkal kiegészített olvasmány a modern hadtörténelem és nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődők számára jelenthet maradandó élményt.

 

Forgotten Wars

Włodzimierz Borodziej: Forgotten Wars: Central and Eastern Europe, 1912–1916. Cambridge: Cambridge University Press, 2021. xiii, 375 p. (Studies in the Social and Cultural History of Modern Warfare)
OGYK jelzet: KK IV/1002

Włodzimierz Wiktor Borodziej (1956-2021) lengyel történész, egyetemi tanár. 1999 és 2002 között a Varsói Egyetem rektorhelyettese. Kutatásai során elsősorban a kortárs európai történelemre szakosodott, különös tekintettel a lengyel-német kapcsolatokra.
A nemzetközi történetírás csak a közelmúltban fedezte fel újra a Nagy Háború keleti frontszakaszát, így ez a hiánypótló kötet nemcsak magának a háborúnak, hanem az azt megélő kelet-európai emberek sorsának is méltó krónikája. A civilek elleni erőszak, a túszejtés, a helyi polgári vezetők deportálása, majd az orosz nyelv és kultúra erőszakos terjesztése az újonnan megszállt területeken, mindez jellemző volt a cári Oroszország magatartására 1914-ben. A cári csapatok ekkor rohanták le Galícia tartomány legnagyobb részét, miután az osztrák–magyar hadsereg a keleti fronton súlyos vereséget szenvedett a háború első hónapjaiban. Természetesen az 1914 és 1916 között lezajlott orosz kegyetlenkedések nem voltak egyedülállóak a korban, de akkoriban ezek különösen nagy visszhangot váltottak ki a világsajtóban. Az erőszak és kegyetlenkedés eszkalálódása részben azért következhetett be Kelet-Európában, mert a Nagy Háborúnak ez, ellentétben a Nyugaton kialakult statikus frontvonalakkal, egy folyamatosan mozgásban lévő konfliktusa volt, sokkal illékonyabb csataterekkel. Ahogy a frontvonalak előre-hátra tolódva pusztították a vidéket, a harcoló felek folyamatos gyanakvással szemlélték az itt megmaradt, túlélésért küzdő lakosságot, megágyazva ezzel a senki földjén rekedt civilekkel szembeni atrocitásoknak.

 

Culture in Nazi Germany

Michael H. Kater: Culture in Nazi Germany. New Haven; London: Yale University Press, 2019. xviii, 453 p., [16] t.
OGYK Jelzet: KK IV/2857

Az 1937-ben született Michael Hans Kater német-kanadai történész a torontói York Egyetem történelem professzora, valamint a Kanadai Királyi Társaság munkatársa. Fő kutatási területe a nácizmus, különösen a náci eszme és a kultúra különböző területeinek egymásra hatása.

A Harmadik Birodalom és a kultúra kapcsolatát számos tudományos munka érintette már számos aspektusban. Átfogó munkák hiányában azonban eddig csak töredezett képet kaphattunk a különböző művészeti ágak és zsánerek törésvonalai mentén. Ezeket a repedéseket igyekszik áthidalni Michael Kater jelen munkájában, melyben megkísérel átfogó betekintést nyújtani a Harmadik Birodalom művészeti életébe, sorra véve a képzőművészetet, az építészetet, a zenét, az irodalmat, a színházat, a filmet, valamint a sajtót és a rádiót is. Szerzőnk lényegében a náci rezsim történetét mutatja be a kultúra szemszögéből, ezzel túlmutatva a Harmadik Birodalom keretrendszerén is. A történet felgöngyölítése a Weimari Köztársasághoz kötődő művészek és művészeti stílusok ellehetetlenítésére irányuló náci erőfeszítések ábrázolásával veszi kezdetét, melyekre egy új, nemzetiszocialista kultúra megteremtésének előfeltételeként tekintettek. Az ekkor kibontakozó kultúrharc eredményei tették lehetővé a későbbiekben a Harmadik Birodalom számára, hogy létrehozza a művészetek feletti totális ellenőrzést. 1939, vagyis a második világháború kitörését követően azonban a kultúra elsődleges feladatává a harci morál fenntartása vált, otthon és a fronton egyaránt, felemésztve a potenciális művészek egész generációját. Összegzésként kijelenthető, hogy nem sikerült egy új, kreativitással átitatott német kultúrát megteremteniük, azok ugyanis az állam mindenkori igényeinek voltak alárendelve.

Continent Erupts

Ronald H. Spector: A Continent Erupts: Decolonization, Civil War, and Massacre in Postwar Asia, 1945-1955. London (GB): W.W. Norton, 2023. xx, [2], 538 p.
OGYK: KK IV/6544

Az 1943-ban született Ronald Harvey Spector hadtörténész a Johns Hopkins Egyetemen diplomázott, majd a Yale Egyetemen szerzett PhD fokozatot. Számos monográfia és tudományos publikáció szerzője, jelenleg a George Washington Egyetem professzora. A történész ebben a kötetben a második világháborút követő első évtized ázsiai történelmének feldolgozására tesz kísérletet.
A második világháború végén, az 1945 augusztusában bekövetkezett japán kapitulációt követően az európai hatalmak visszaszerezték a korábbi gyarmataik feletti irányítást Ázsiában, nemigen törődve azzal, hogy visszatérésüket mekkora ellenszenv, majd ellenállás fogja kísérni. Ez az önelégültség, valamint az így kiprovokált erőszakos konfliktusok, és azok következményei napjainkig meghatározzák a térség geopolitikai arculatát. Monográfiájában Spector sorra veszi a korszak régióban lezajló rendkívül véres konfliktusait, melyek során a hollandok Indonéziában, a franciák Indokínában, a britek pedig Malajziában igyekeztek fenntartani hajdani gyarmatbirodalmaik feletti ellenőrzésüket. A szerző részletesen kitér munkájában az Egyesült Államok ázsiai politikájára is, melynek fókuszában a kommunizmus terjeszkedésének visszaszorítása állt, különösen Mao Ce-tung 1949-es győzelmét követően, betetőzve mindezt Dél-Korea megsegítésével az északi invázióval szemben, az ENSZ 83. számú határozatával összhangban. A Spector által vizsgált időszak végére a legtöbb egykori gyarmat elnyerte függetlenségét, és a koreai háború aktív szakasza is véget ért, a félsziget véglegesnek tűnő kettéosztásával.

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT