Nyitó oldali csempék
Asset Publisher
Talán semmi másban nem érhető tetten olyan látványosan a technológiai fejlődés szédítő sebessége, mint az információ-tárolás és –közlés eszközeinek forradalmi átalakulásában. A könyvtáros szakma művelői pedig ezt testközelből tapasztalhatják meg minden alkalommal, amikor el kell búcsúzniuk egy-egy olyan szerkezettől, amely máris egy letűnt kort idéz, miközben nem is olyan rég még a mindennapi munkavégzés elengedhetetlen része volt.
Egy ilyen pillanat érkezett el az Országgyűlési Könyvtárban, amikor több mint öt évtized után megváltunk a könyvtárban működő utolsó páternosztertől, azaz a körforgó helyrajzi katalógustól. A méreteiben is tekintélyes – 22 polcból álló, polconként 10, egyenként mintegy 800 katalóguscédulát rejtő fiókkal feltöltött – tároló a páternoszter személyfelvonó elve alapján működött, és az 1950-es évektől egészen a helyrajzi kartonok készítésének megszűnéséig, azaz az 1990-es évek közepéig tartalmazta a könyvtár könyvállományának alapnyilvántartását leltári szám szerinti sorrendben. Ez a katalógus az olvasók számára nem volt elérhető, hiszen számukra csak a szakrendi és betűrendes katalógus bírt információs értékkel, a könyvtár gyűjteményszervezéssel foglalkozó munkatársai azonban gyakorlatilag minden releváns tudnivalót kiolvashattak a helyrajzi kartonokból: a bibliográfiai adatokon túl tájékozódhattak többek között a kötetek tartalmáról, példányszámáról, elhelyezéséről, áráról, valamint a leltározás és törlés tényéről (utóbbit egészen 2013-ig rögzítették a kartonokon).
A páternoszter a helyrajzi kartonokat tartalmazó fiókokkal és a könyvtár munkatársai
A páternoszter kezelőkonzolja
A helyrajzi katalógust tartalmazó páternoszter a hagyományos – és sokak emlékeiben még élő katalógusszekrények helytakarékos alternatíváját kínálta, nem véletlen ezért, hogy könyvtárunkban több ilyen szerkezet is működött. A most leszerelt utolsó példány a félemeleti raktár területén volt hozzáférhető. A benne elhelyezett helyrajzi kartonokat természetesen tovább őrizzük, mert bár egyre inkább a gépi nyilvántartásra hagyatkozunk, a könyvtáros időnként ma is visszanyúlni kényszerül a korszerűtlennek tartott kézi nyilvántartáshoz ellenőrzés vagy korrekció céljából.