1921. november 6-án szavazta meg a nemzetgyűlés a „IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről” szóló 1921. évi XLVII. törvénycikket.
IV. Károly, az utolsó magyar király 1921 folyamán kétszer próbálta meg visszaszerezni hatalmát Magyarországon. A két, ún. királypuccsot a kormányzóhoz hű erők leverték, az antant IV. Károlyt és Zita királynét Madeira szigetére száműzte. Az Osztrák–Magyar Monarchia önállóvá lett államai azonban a magyar legitimista erők további mozgolódásai miatt követelték a trónfosztást. A nagyhatalmak nyomására a nemzetgyűlés 1921. november 6-án elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvényt, azonban a királyság intézményét fenntartották Magyarországon.
Az 1921: XLVII. tc. kimondta: „1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek. […] 3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.”
Károly azért is kísérelte meg a magyar trón visszafoglalását, mert Ausztriában akkorra már nemcsak a Habsburg-házat detronizálták, hanem a köztársasági államformát is törvénybe iktatták. Magyarországon ekkor történt meg a Habsburg-ház negyedik trónfosztása: 1620-ban Bethlen Gábor, 1707-ben II. Rákóczi Ferenc, 1849-ben a szabadságharc idején mondták már ki a detronizációt.
IV. Károly 1921-es első visszatérési kísérletét mutatja be a Trónfosztott királyság – Az utolsó magyar király visszatérési kísérlete című dokumentumfilm, mely az Országház Filmműhely YouTube csatornán érhető el.
A trónfosztás tárgyalása a nemzetgyűlésben november 4-én, Márton Ferencz rajza
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1921. november 13.
Közzétéve: 2021-11-06 10:08
Kategória: Évfordulók
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása jórészt egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek többsége a mai napig eredeti formájában fennmaradt. Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis nagymonográfia. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni jelen kötet, amely az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források gazdag tárházára támaszkodva született meg.
De a munka nem csak az Országház építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja, hanem azt a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet is, amelyben létrejött. A szöveget rendkívül gazdag és sokrétű képanyag kíséri. 2020 (1. kiadás), 2021 (2. kiadás, javított utánnyomás)
A kötetet itt lehet előjegyezni.