Erzsébet – vagy ahogyan sokan hívtuk, Snuki – kb. 20 éves korától, egy rövidebb megszakítással, két és fél évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásáig volt az Országgyűlési Könyvtár munkatársa. Mivel azonban azóta is többünkkel élénk kapcsolatot ápolt, és továbbra is szívén viselte a könyvtár és volt kollégái sorsát, olyan érzés, mintha egészen a haláláig a munkatársunk maradt volna.

Az Országgyűlési Könyvtár nélküle már nem az a hely, amely vele volt.

Szívügye volt az intézmény, és a benne zajló munka. Akár parlamenti dokumentumokról, akár az ENSZ- vagy a részben általa kialakított EU-különgyűjteményről volt szó, akár szaktájékoztatási, restaurálási, digitalizálási, katalogizálási vagy tárgyszavazási kérdések, feladatok álltak is előtte, mindig mindent teljes erőbedobással és rendíthetetlen kitartással végzett. Elkötelezettsége, lelkesedése, energikussága könnyen magával ragadott másokat is. Soha nem volt féltékeny arra, amit tudott. Minden munkatárs, minden fiatal, kezdő kolléga felé bizalommal fordult, szívesen adva át tudását. Amit meg esetleg nem tudott – bár szakmai kérdésekben kevés ilyen akadt –, azt nem restellte másoktól megkérdezni, megtanulni. Mindig volt saját, élénken képviselt elképzelése, de minden esetben kész volt a „közös ügyünket” tartani szem előtt. Igazi munkatárs volt, a szó legnemesebb értelmében. Társ a munkában.

Életigenlő, nyitott gondolkodása, egyenessége, természetessége, másokat befogadó, nyílt szíve, hűsége, hitelessége, félelmet nem ismerő őszintesége, önazonossága, mindig huncut tekintete, humora, és mindez együtt, a csak rá jellemző kombinációban, mindnyájunk számára feledhetetlenné teszik őt.

Mindig intézett, mindig szervezett valamit, fáradhatatlanul. Úgy búcsúzott, hogy élete utolsó heteiben is – másokra gondolva, önzetlenül - szervezkedett, rendezkedett. Azért, hogy akik még maradnak, azoknak jobb és könnyebb legyen. Talán, hogy ne legyen teher, amit itt hagy. Most már tudjuk, valójában a hiánya a teher.

Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük őt.

Erzsébet a Lupa-szigeten 2005. szeptember 23-án, a könyvtár Jeromos napi kirándulásán