A török hódoltság és a reformáció kora óta az addig nagy többségében katolikus Magyarország felekezetileg heterogén országnak számít. A vallási összetételben bekövetkező változásokat nem kis részben a nemzetiségi kép átalakulása okozta, hiszen a Kárpát-medencében ez a két identitásképző elem szorosan összekapcsolódott[1].

Forrás: Rózsa Dávid, Rovács Barna (szerk.): A számontartott nemzet - A Trianon előtti és utáni évtizedek Magyarországa statisztikai térképeken. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, KSH Könyvtár, 2020, p. 189.

A trianoni békeszerződés alapjaiban változtatta meg az ország felekezeti összetételét. A korábbi országterületeken a római katolikusok aránya, amely addig az összlakosságnak kevesebb, mint a felét tette ki, az 1920-as népszámlálás adatai szerint 63,9%-ra emelkedett. A nemzetiségileg homogénebbé vált országban nőtt a magyarsághoz kapcsolódó felekezetek részaránya. Általánosságban tehát kijelenthetjük, hogy a trianoni döntés következtében Magyarország többségében nyugati keresztény, katolikus és protestáns országgá vált.

Magyarország lakosságának százalékos felekezeti megoszlása a trianoni döntés értelmében. (Forrás: https://keresztenykultura.blog.hu/2019/06/04/igy_rendezte_at_az_orszag_felekezeti_megoszlasat_a_trianoni_dontes)

A két világháború közötti időszakban három alkalommal, 1920-ban, 1930-ban és 1941-ben hajtottak végre népszámlálást (az 1941-eset már a megnövekedett országterületen). Ezen adatok alapján válik lehetővé a trianoni Magyarország felekezeti összetételében bekövetkező változások elemzése. A több mint két évtized alatt tovább nőtt a római katolikusok részaránya: 63,86%-ról 65,68%-ra emelkedett. Az okokat ebben az esetben is az eltérő természetes népmozgalmi arányokban kell keresni. Az első világháború előtti adatokhoz képest mindegyik felekezet esetében visszaesett az élveszületési arányszám, a korábban meglévő különbségek azonban megmaradtak, adott esetben pedig nőttek is, mivel a két katolikus felekezet rendelkezett a legmagasabb nyers születési arányszámmal. A görögkatolikus felekezetben mért születési arányszám pedig még a római katolikussal való összehasonlításban is emelkedett. A latin rítusú katolikusok nyers születési arányszáma 1928-ban már csak 27,2% volt.

Római katolikus egyházmegyék Trianon idején (Forrás: https://barankovics.hu/trianon-egyhazkormanyzati-kovetkezmenyei/)

A trianoni Magyarországon a felekezetek térbeli elhelyezkedése kevésbé volt változatos, mint a dualizmus kori országban. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint római katolikusok a legnagyobb arányban az ország három különböző területén éltek: a csonka Bács-Bodrog megyében (96,2%), Zala megyében (92,3%), valamint Heves megyében (90,3%). A népességarányosan legkevesebb latin szertartású katolikust a csonka Bihar vármegyében találták, itt az összlakosságnak mindössze a 8,2%-át tették ki. A görögkatolikusok térbeli elhelyezkedése koncentráltabban alakult a római katolikusokénál.

A két világháború közötti időszakban folytatódott a főváros felekezeti összetételének átalakulása. A római katolikusok térvesztése nemcsak hogy megállt, de számarányuk 1920 és 1941 között 59,1%-ról 63,7%-ra nőtt is.

A lakosság felekezeti átrendeződése nemcsak a fővárosban, hanem vidéki városokban és az alföldi mezővárosokban is szembetűnő. Cegléd 1900-ban még református többségű volt, ám a katolikusok a nagyobb arányú beköltözés révén 1941-re már abszolút többséget szereztek. A 19. század végétől a 20. század közepéig ugyanez a folyamat ment végbe Makón és Kiskunhalason is.

Az elcsatolt területeket érintő adatokat[2] tekintve a csehszlovákiai területen az 1910-es népszámlálás szerint egymillió, egy 1930-as adat szerint 720 ezer magyar élt. Közülük 630 ezer volt a római katolikusok száma, amely 454 ezerre csökkent. Ha az elcsatolt területen élő lakosság vallási adatait tekintjük, akkor 1910-ben, illetve 1930-ban az ott élő katolikusok 30%-a, illetve 18%-a volt magyar. Összességében a katolikus és evangélikus fogyás a legjelentősebb.

Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a magyar fennhatóság alól Romániához került terület vallási megoszlása szerint római katolikus 980 ezer (18%) volt. A vallások nemzetiségi megoszlását tekintve a római katolikusok 65%-ban magyarok, 28%-ban németek voltak, a többi egyéb nemzetiség.

A Trianon után Jugoszláviához csatolt Dél-Baranya, Bácska és Bánát (összességében Vajdaság) 1921. évi népszámlálási adatai szerint 1 380 000 lakosból 720 000 volt római katolikus vallású. A Vajdaságban 382 ezer magyar élt, mellettük 522 ezer délszláv (szerb, bunyevác, sokác, horvát, szlovén), 68 ezer egyéb szláv és 328 ezer német nemzetiségű. A magyar katolikusok tehát a szláv és német ajkú katolikusokkal egy szervezeti közösségben éltek.

A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye kettészakítása. (Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/trianon-100-kalocsa-bacsi-foegyhazmegye-ketteszakitasa-1920-es-annak-kovetkezmenyei)

A számadatok szerint a bánsági apostoli kormányzóság katolikus lakossága a második világháború végéig 95%-ában magyar vagy német anyanyelvű volt. 1944 végén a svábok kitelepülése mérsékelte a katolikusok arányát, illetve azt eredményezte, hogy a bánsági katolikus apostoli kormányzóság híveit tekintve mintegy 90%-ban magyarrá vált. A térségben Trianon után 53 plébánia és 8 lelkészség működött, 119 filiával. A világháborúval és a németek távozásával gyakorlatilag megszűnt 27 régi plébánia és két lelkészség.

A Vajdaság egésze igen jelentős etnikai, ezzel együtt pedig felekezeti átalakuláson ment keresztül a 20. század első felében: míg az 1921-es népszámláláskor 1 380 000 lakosból még csak 475 000 vallotta magát – a szerbek többsége által gyakorolt – görögkeleti vallásúnak, addig 1961-re az 1 854 000 lakosból már 1 017 000 volt az ortodox (nagyrészt szerb) lakosok száma.

Burgenland lakossága túlnyomó részben német ajkú és katolikus vallású volt. Magyar település az átkerült területen csak négy volt: Vas megyében Alsóőr (Unterwart) és Felsőőr (Oberwart), valamint Sopron megyében Felsőpulya (Oberpullendorf) és Középpulya (Mitterpullendorf). Vallási megoszlás szerint 1923-ban 243 ezer katolikus élt a területen. 1926-ban az elemi iskolák közül 221 volt katolikus. Az oktatás nyelve az öt magyar többségű községben magyar volt, a többi iskolában német.

Szakirodalom:

TRIANON 100 – Bábel Balázs érsek: A Magyar Katolikus Egyház és Trianon (Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek 2010. június 4-én elhangzott beszéde). Közzététel: 2020.05.30.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/babel-balazs-ersek-magyar-katolikus-egyhaz-es-trianon

Bókay László: Trianon és a magyar katolikus egyház, in: Új Ember, 2010.06.20.

https://ujember.hu/trianon-es-a-magyar-katolikus-egyhaz/

Rózsa Dávid – Rovács Barna (szerk.): A számontartott nemzet – A Trianon előtti és utáni évtizedek Magyarországa statisztikai térképeken. „A vallási-felekezeti összetétel” c. fejezet. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, KSH Könyvtár, 2020, pp. 184-199.

Sebők László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta, in: Regio, 1991/3. sz., pp. 65-88.

Thoroczkay Gábor: Észrevételek A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta című tanulmányhoz, in: Regio, 1992/3. sz., pp. 223-227.