II. András 800 évvel ezelőtt, 1222. április közepén bocsátotta ki Székesfehérváron az Aranybullát, a magyar középkor egyik nagy jelentőségű és a későbbi korszakok alkotmányfejlődésére is hatással bíró jogi dokumentumot.
Az Aranybulla megteremtette az egységes nemesi rend alapjait biztosító nemesi jogokat, és egyben rögzítette a király kötelességeit, megszabva ezáltal a királyi hatalom korlátait a nemzettel szemben. A nemesi jogok érvényesítésének biztosítéka az ellenállási záradék volt, amely évszázadokon keresztül az uralkodók elleni megmozdulásoknak és szabadságharcoknak a közjogi alapját jelentette. Az Aranybulla mint a nemesi szabadság alapokmánya hozzájárult a rendi hatalomgyakorlás kiépüléséhez és ezáltal a „nemesi nemzeti”, a magyar állami identitás kibontakozásához.
A dokumentumot a történelem során többször is megerősítették: 1351-ben I. (Nagy) Lajos király, majd 1384-ben lánya, Mária királynő, annak halála után, 1397-ben férje, Zsigmond király. I. Ulászló király 1440-ben, I. Mátyás király pedig 1464-ben illesztette be saját határozatainak sorába az Aranybulla cikkelyeit. A Werbőczy István által 1517-ben összeállított Tripartitumban rögzített egy és ugyanazon nemesség sarkalatos jogainak – a személyi szabadság, az adómentesség, a királyi bíráskodás alá tartozás és az ellenállási jog – alapjául is az Aranybulla szolgált.
A témát bővebben Zsoldos Attila: A 800 éves Aranybulla című kötet ismerteti, mely az Országház Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Az évfordulóval kapcsolatos eseményekről az Aranybulla 800 oldal is tájékoztatást nyújt.
Közzétéve: 2022-04-15 10:14
Kategória: Évfordulók
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása jórészt egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek többsége a mai napig eredeti formájában fennmaradt. Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis nagymonográfia. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni jelen kötet, amely az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források gazdag tárházára támaszkodva született meg.
De a munka nem csak az Országház építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja, hanem azt a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet is, amelyben létrejött. A szöveget rendkívül gazdag és sokrétű képanyag kíséri. 2020 (1. kiadás), 2021 (2. kiadás, javított utánnyomás)
A kötetet itt lehet előjegyezni.