A Kolozsváron tartott utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848. május 29. és július 18. között alapvető fontosságú törvényeket fogadott el. Május 30-án az összesereglett magyar, székely és szász rendek, kiegészülve a rendi kiváltságaik alapján jelen lévő románság képviselőinek egy részével, egyhangúlag elfogadták az Erdély és Magyarország unióját kimondó I. törvénycikket.
A reformkori Magyarország politikai ellenzéke, valamint az erdélyi magyar és székely rendek már az 1830-as években politikai programmá emelték a királyi Magyarország és az Erdélyi Nagyfejedelemség újraegyesítését. Az 1848. március 15-ei Tizenkét pont is tartalmazta az Unió követelését, melyet a pozsonyi diéta április 7-én mint törvényjavaslatot el is fogadott, majd felterjesztette azt az uralkodóhoz.
Az Államtanács, arra apellálva, hogy elodázhatja az egyesülést, április 9-én ugyan jóváhagyta a pozsonyi követelést, de csak azzal a megkötéssel, hogy a törvénycikk hatálybalépéséhez az erdélyi országgyűlés is hozzájárul. A Magyarországon zajló események hatására az erdélyi liberális nemesi ellenzék tagjai már márciusban az erdélyi országgyűlés összehívását követelték gróf Teleki József kormányzótól, aki május 29-ére hívta össze Kolozsvárra a később utolsó erdélyi rendi országgyűlés névvel illetett diétát. A meglepett bécsi udvar végül engedélyezte az országgyűlés megtartását, annak királyi biztosául pedig Puchner Antal altábornagyot, az erdélyi főhadparancsnokság vezénylő tábornokát nevezte ki.
Roskovics Ignác Vak Wesselényi az uniót kimondó 1848. évi erdélyi országgyűlésen című festménye, 1896
Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum
Közzétéve: 2023-05-30 09:00
Kategória: Évfordulók
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása jórészt egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek többsége a mai napig eredeti formájában fennmaradt. Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis nagymonográfia. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni jelen kötet, amely az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források gazdag tárházára támaszkodva született meg.
De a munka nem csak az Országház építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja, hanem azt a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet is, amelyben létrejött. A szöveget rendkívül gazdag és sokrétű képanyag kíséri. 2020 (1. kiadás), 2021 (2. kiadás, javított utánnyomás)
A kötetet itt lehet előjegyezni.
