"I would rather have been editor of Punch, than Emperor of India..." (Henry W. Lucy)

Henry W. Lucy (1843. december 5. – 1924. február 20.) a viktoriánus kor egyik legismertebb újságírója volt, neve az Atlanti-óceán mindkét partján ismerősen csengett. Hírnevét elsősorban politikai témájú írásainak és parlamenti tudósításainak köszönhette – ez utóbbi területen munkásságát úttörőként tartja számon az utókor.

A Liverpool közelében található Crosby városában látta meg a napvilágot, de Evertonban nőtt fel. Egy bőrkereskedő segédjeként eltöltött rövid kitérőt követően újságírónak állt, kezdetben egy kisebb Shrewsbury-beli lapnál, majd 1870-től a Pall Mal Gazette nevű magazinnál dolgozott. 1873-tól a Daily News parlamenti tudósítója, majd szerkesztője lett. 1881-ben csatlakozott a Punch gárdájához, ahol a korábbi, Harry Furniss pályáját bemutató cikkünkben már említett The Essence of Parliament című közkedvelt rovat vezetője lett. 1881 és 1916 között írta heti rendszerességgel e kolumnát, hol a saját nevét – Henry W. Lucy formában –, hol a „Toby, M. P.” álnevet használva.

A Punch hasábjain megjelenő írásai parlamenti tudósítások, pontosabban annak egy sajátos brit, „parliamentary sketch writing” (szó szerint „parlamenti vázlat- vagy skicc-írás”) elnevezésű műfajba sorolható változatai voltak. Ennek a zsánernek a gyökerei a 18. században keresendőek, amikor is még nem lehetett a parlamenti ülésekről részletekbe menően, szóról szóra beszámolni, sőt, az újságírók jelenléte is tiltott volt.Emiatt a kor írói, újságírói – például Samuel Johnson – csak másodkézből származó információk alapján és az egyes képviselőket álnevek mögé bújtatva, adott esetben kitalált kontextusba helyezve a történteket írhattak arról, ami a parlament falai között zajlott, ilyen módon tájékoztatva a közvéleményt a törvényhozás rejtelmeiről. Bár 1803-tól az újságírók is bejárást kaptak a parlamenti vitákra, az azt megelőző évtizedek során kialakult hagyomány folytatódott, azaz irodalmi stílusban, gyakran ál- vagy gúnyneveket és egyre több humort, iróniát használva számoltak be a törvényhozás házának mindennapjairól.

Lucy a több évtized alatt megjelent írásait könyv formában is kiadta, ezekből a kötetekből az Országgyűlési Könyvtár hattal rendelkezik: A Diary of Two Parliaments; A Diary of the Salisbury Parliament, 1886–1892; The Balfourian Parliament, 1900–1905; Men and manner in Parliament; Memoires of eight Parliaments; Peeps at Parliament: taken from behind the speaker's chair. Utóbbi 1903-ban jelent meg Londonban, a George Newnes Kiadó gondozásában.[1] A kötet illusztrációit és karikatúráit F. C. Gouldnak köszönhetjük. Ahogy a címe is mutatja[2], Lucy írásai révén bepillantást nyerhetünk a brit parlament munkájába, mégpedig az 1893 és az 1895 közötti évek eseményeibe. A szöveg hangneme humoros, gyakran gunyoros, csipkelődő. A politikusok a saját nevükön szerepelnek, nem ál- vagy gúnynevükön, de ezt leszámítva némelyikük nem sok könyörületet kap a szerzőtől. Például Sir William Harcourt – kincstárnok és liberális képviselő – a szerepét és személyiségét vitriolos stílusban elemző sorokat kísérő karikatúrákon hol dühöngő elefántként, hol egy fa tövében alvó lovagként szerepel. A Peeps at Parliament szabadpolcon elérhető a Külföldi Parlamenti Gyűjtemény kézikönyvtárában, a C4/645 KPGY KK jelzet alatt.

Henry W. Lucy 81 évesen, 1924. február 20-án hunyt el a Hythe városában található villájában.

Nem csak az írásai tették halhatatlanná: 1909-ben egy Ernest Shackleton nevű felfedező, a Lucy által az expedíciója számára biztosított sajtópublicitás, illetve anyagi támogatás iránti hálája jeléül egy 3020 méter magas hegyet nevezett el róla az Antarktiszon, amely a térképeken a mai napig, mint Mount Henry Lucy szerepel.