Jamie Susskind: The Digital Republic: On Freedom and Democracy in the 21st Century. London: Pegasus, cop. 2022. 1, 442 p.
OGYK jelzet: KK V/23144

Jamie Susskind brit jogász, A politika jövője című, a technológiai változások közügyek gyakorlására tett hatását vizsgáló könyv szerzője, legújabb művében ugyanezeknek a digitális technológiáknak a fennálló demokráciákra gyakorolt hatásával foglalkozik, illetve javaslatokat is megfogalmaz arra, hogy hogyan kerüljük el a negatív következményeket. Megítélése szerint a digitális platformok léte és működésmódja a jelenlegi formában árt a demokrácia egészséges működésének: bár az elméleti esélye megnő annak, hogy kapcsolatba kerüljünk más emberekkel és nézőpontokkal, az újonnan hozzáférhető információk feldolgozhatatlan mennyisége a legtöbb embert mégis arra sarkallja, hogy a meglévő világképébe nem illeszkedő tudástól elforduljon, még inkább visszahúzódva a megszokott közegébe, megnehezítve az eszmecserét és a párbeszédet. Azaz a tájékozódási lehetőségek megsokszorozódása paradox módon azt okozza, hogy az állampolgárok még azokról a lehetőségekről is lemondanak, amelyekkel eddig időről időre éltek, s amelyekkel tágították látókörüket és fejlesztették empatikus készségüket. A mai, egymástól elszigetelt online közösségekben – divatos kifejezésekkel visszhangkamraként működő buborékokban – a résztvevők, mivel nem találkoznak más nézőpontokkal, addig vallott nézeteikben csak még eltökéltebbek, akár viselkedésükben is radikálisabbak lesznek. Mindezt csak tetézi az a tény, hogy az információk, amelyek ezeket a buborékokat létrehozzák, még csak nem is organikus módon, külső beavatkozástól mentesen jutnak el hozzájuk: a közösségi médiavállalatok szabadon, mindenfajta ellenőrzés nélkül, s így akár pillanatnyi érdekeiket figyelembe véve alakítják azokat az algoritmusokat, amelyek meghatározzák, hogy milyen tudáshoz férhetnek hozzá a különböző gondolkodásmóddal és karakterjegyekkel bíró embercsoportok.
Susskind szerint ezekre a problémákra csak törvényi szabályozással lehet választ adni, a társadalmi párbeszéd önmagában ugyanis nem fogja változtatásra sarkallni a techvállalatokat. Az egyik legfontosabb lépés az lenne, hogy a cégek betekintést engedjenek az algoritmusok kialakításába és működésébe. Azt is megfontolandónak tartja Susskind, hogy a gyógyszerengedélyeztetési eljáráshoz hasonlóan – hiszen egyik-másik közösségi médium egészen komoly hatással van használóinak mentális egészségére és mindennapi életére – előzetes vizsgálathoz és jóváhagyáshoz kössék, milyen új digitális szolgáltatás léphet piacra.

Scott De Marchi – Michael Lever: The Governance Cycle in Parlamentary Democracies. A Computational Social Science Approach. Cambridge University Press, 2024. 217 p.
OGYK jelzet: 935.246

A parlamenti demokráciák, a választások és kormányalakítások véget nem érő ciklusainak elemzésére vállalkozik a kötet két szerzője a politikatudomány brit, illetve amerikai professzora. A vizsgálat középpontjába az elmélet, illetve a gyakorlat közötti – sok esetben óriási – különbséget helyezik. Az olvasó új elméleti megközelítéssel találkozhat a parlamentáris demokráciák kormányzati ciklusának működése kapcsán. A játékelmélet, a viselkedési döntéshozatal, a mesterséges intelligencia és az összetett rendszerek számítási modellezése terén született elméletek ötvözésével nyerhetünk betekintést a politikai rendszerek „viselkedésébe”, a stratégiaalkotás folyamatába, a kormányalakítások mechanizmusába, a politikusok racionális, illetve sokszor irracionálisnak látszó döntéseibe, azok hátterébe.

Walter Russell Mead: God and Gold: Britain, America, and the Making of the Modern World. New York (N.Y.): Vintage Books, cop. 2008. x, 449 p.
OGYK jelzet: KK V/23143

Walter Russell Mead, az Egyesült Államok egyik legelismertebb külpolitikai szakértője ebben a műben azt vizsgálja, hogy az elmúlt 300-400 év történelme során hogyan járult hozzá Nagy-Britannia és az Egyesült Államok annak a világrendnek a kialakulásához, amelyben jelenleg élünk. Mead szerint mindehhez a kiindulópont az angolszász protestantizmus megjelenése volt, annak a kollektivizmustól eltávolodó, individualista szemléletével. Az ismert tétel szerint ez vezetett el aztán az egyéni törekvést jutalmazó kapitalista gazdasági rendszer kialakulásáig. A kapitalizmus kedvező közeget biztosított a technológiai újítások számára, amelyek nyomán ipari forradalmak sora bontakozott ki. Az angolszász országok felgyorsuló gazdasági, ipari fejlődése az évszázadok során lehetővé tette számukra, hogy a Föld egyre távolabbi pontjain legyenek jelen, egyre több erőforrással és katonai erővel, egyre inkább időben is egyszerre. Miután véget ért a gyarmati korszak, Nagy-Britannia, illetve nyomában az Egyesült Államok abban vált érdekeltté, hogy az övéhez hasonló demokratikus politikai, illetve a piaci versenyt biztosító gazdasági rendszerek működjenek a világban, mert ez növelte a jószomszédi kapcsolatok valószínűségét, a stabilitást. A gazdasági rendszerek hasonlósága a kereskedelmi együttműködést, a kölcsönös előnyök kihasználását is nagyban megkönnyítette. A második világháborút követően ezért a két angolszász nagyhatalom olyan nemzetközi intézményeket és szabályokat alakított ki, illetve vállalt garanciát a fennmaradásukért, amelyek a politikai és gazdasági versenyre épülő működést ösztönözték, illetve kereteket biztosítottak az ezeken alapokon álló államok rendszeres együttműködésének.

Chinese Politics. The Xi Jinping Difference. ed.: Daniel Lynch, Stanley Rosen. Routledge, 2024. 290 p.
OGYK Jelzet: 934.997

A Dél-Kaliforniai Egyetem politikatudományi intézetének vezetője és a Hongkongi Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora szerkesztésében megjelent tanulmánykötet az államhatalom és a politika dinamikáját tárja fel napjaink Kínájában, a Hszi Csin-ping korszakra összpontosítva. Alapos elemzések mutatják be, hogy az államfő hogyan és milyen mértékben alakította át a Kínai Népköztársaság politikai, gazdasági, társadalmi-kulturális és demográfiai térképét, valamint Peking külpolitikáját. Az ország jogrendszerének módosítása, a politikai rendszer változása, a nem állami szereplők, a magánszektor jelene és jövője, a technológiai vállalatok működése mind olyan terület, amely a világ egyik vezető nagyhatalmának alapvető problémája. A kötet komoly segítséget nyújt a kínai politikai, társadalmi, gazdasági változások dinamikája iránt érdeklődő hallgatók, illetve kutatók számára egyaránt.

Robert Dayley: Southeast Asia in the New International Era. Routledge, 2024. 357 p.
OGYK Jelzet: 935.045

A kötet a történelmi folyamatokra érzékenyen – különös figyelmet fordítva a hidegháború vége óta történt fejleményekre – nyújt értékes és érdekes ismereteket erről a több mint 600 millió főt számláló térségről, kiemelve azokat az eseményeket, szereplőket és intézményeket, amelyek politikailag és gazdaságilag formálják a régiót. Az elemzés hatóköre Délkelet-Ázsia tizenegy országára terjed ki: Thaiföld, Mianmar (Burma), Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kelet-Timor, Malajzia, Szingapúr és Brunei. Három tematikus fejezet foglalkozik a tágabb regionális kérdésekkel: Délkelet-Ázsia politikai gazdaságtana, az ASEAN együttműködés és a Dél-kínai-tenger témaköre, precízen górcső alá véve a régió országainak a tengeri határokkal kapcsolatos területi vitáit is. A kiadvány átfogó ismereteket nyújt a Covid-19 világjárvány hatásairól, a 2021-es mianmari katonai puccsról, a Marcos-klán visszatéréséről a Fülöp-szigeteken, a kambodzsai politikai dinasztiáról, a thaiföldi monarchia reformját követelő ifjúsági tüntetésekről, valamint a 2022-es indonéziai és a malajziai választásokról.

Robert D. Kaplan: The Revenge of Geography: What the Map Tells Us About Coming Conflicts and the Battle Against Fate. New York (N.Y.): Random House, cop. 2013. xxii, 414 p.
OGYK Jelzet: KK V/5317

Robert Kaplan amerikai külpolitikai elemző a hidegháború végét követő, bizakodással teli években többször is felhívta magára a figyelmet a nemzetközi konfliktusok kiújulását jósoló, azok mély gyökereire rámutató, óvatosságra intő elméleteivel: egy 1993-as könyvében arra figyelmeztetett, hogy a nyugati és a keleti blokk vetélkedésének megszűnésével ismét felszínre kerülhetnek a korábban félretett, országok és népek közötti történelmi és kulturális különbözőségek, egy 1994-es tanulmányában a civilizált életfeltételeket biztosító és a fejlődésben lemaradó régiók közötti növekvő feszültségekre hívta fel a figyelmet, egy 1997-es írásában pedig kijelentette, nem zárható ki, hogy a demokrácia végül nem lesz képes a Föld minden részén tartós rendszerré válni.
A földrajz bosszúja című, a múlt évtizedben megjelent könyve szintén korát megelőző műnek bizonyult. Kaplan ebben amellett érvel, hogy a mai globalizált, határok nélküli és gyorsan bejárható világunkban sem szűnt meg a földrajzi viszonyok jelentősége, sem egy ország belső életére, sem pedig nemzetközi kapcsolataira nézve. Könyvében emlékeztet arra, hogy az embereket körülvevő társadalmak mentalitására és az életüket alakító intézmények milyenségére az országok történelmét folyamatosan végigkísérő földrajzi viszonyok (domborzat, távolság és klíma) nyomják rá a bélyegüket. Arra is ismételten felhívja a figyelmet, hogy az államok közötti természetes határok stabilitást hoznak a nemzetközi kapcsolatokba, míg ezek hiánya, a könnyen átjárható területek a konfliktusok kiújulásának esélyét hordozzák magukban. Kaplan az egyes konkrét régiókra rátérve figyelmeztetett például az afganisztáni tálibok a sűrű hegyláncoknak köszönhetően megőrzött ütőképességére és az amerikai megszállás fenntarthatatlanságára, vagy a szíriai rezsim hosszú távú instabilitására, ami a nagyobb városok között elterülő széles, falvakkal teleszórt területeken élő, összességében nagylétszámú tradicionális muszlim népességnek és a számukra hozzáférhetővé vált technológiáknak köszönhető.