90 éve, 1925. május 29-én hunyt el Plósz Sándor perjogász, egyetemi tanár, igazságügy-miniszter, akadémikus, a magyar polgári perjog tudományos művelésének egyik legelső képviselője.

Munkásságának legfőbb eredményeként született meg a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk.

1881 és 1885 között a kormány megbízta őt a polgári perrendtartás tervezetének kidolgozásával. Szilágyi Dezső minisztersége idején 1889 és 1894 között már szinte folyamatos kodifikációs munkát végzett. Ő dolgozta ki a sommás eljárásról szóló törvény több rendbeli javaslatait, elkészítette 1893-ban a teljes polgári perrendtartás első tervezetét, valamint a házassági ügyekben követendő eljárás tervezetét is.

1899. február 26-tól 1905. június 18-ig a Széll-, az első Khuen-Héderváry- és az első Tisza István-kormány igazságügy-minisztere volt. Minisztersége idején, többszörös átdolgozás után, 1902. január 30-án a képviselőház elé terjesztette a polgári perrendtartás javaslatát és személyes közreműködésével az igazságügyi bizottság letárgyalta. Ekkor azonban nem emelkedett törvényerőre. 1910–1911-ben, mint országgyűlési képviselő a bizottságban és a képviselőházban is előadója volt a törvényjavaslatnak.

Több ciklusban volt országgyűlési képviselő: 1895-től Baja város, 1901-től a Bács-Bodrog megyei Rigyica kerület, 1910-től 1914-ig Lúgos kerület megbízásából tevékenykedett a képviselőházban.

Irodalmi munkásságát 1872-ben a Jogtudományi Közlönybe írt értekezéssel kezdte, nem sokkal később több nagyobb szabású munkát is írt, így pl. az 1877-ben megjelent ’A magyar váltójog kézikönyve’ című művet, mely több kiadást ért meg. Cikkei a Jogtudományi Közlönyben, a Magyar Igazságügyben, a Magyar Jogászegyleti Értekezésekben, a Jogban, a Jogi Szemlében, és több német jogi folyóiratban jelentek meg.

Plósz Sándor életrajza és művei a Digitalizált Törvényhozási Tudástárban