75 éve nyújtották be a törvényjavaslatot a paraszt- és munkásszármazású, szegény, tehetséges gyermekek kollégiumi neveltetésének biztosítására
Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter 1946. december 3-án nyújtotta be törvényjavaslatát a paraszt- és munkásszármazású, szegény, tehetséges gyermekek kollégiumi neveltetésének biztosítására.
A népi kollégiumi eszme a harmincas években jött létre a népi írók körében: bentlakásos internátusokat kell létrehozni, ahol szegény sorsú gyermekek tanulnának, biztosítanák számukra az ellátást, és ők tanulmányaik befejezése után visszatérnének szülőföldjükre. A 2. világháború befejezését követően a kultúrpolitikát és művelődésügy rendszerét is átalakították. Ennek a tervnek volt része az 1946. december 3-án Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi szakminiszter által benyújtott törvényjavaslat, amely lehetővé tette a paraszt- és munkásszármazású tehetséges gyermekek népi kollégiumokban való nevelését.
A javaslat rögzítette a Tildy Zoltán Tanulmányi Alap létrehozásának a szándékát, az Alap feladatait, bevételeinek forrását, az ezzel való gazdálkodást és felügyeleti szervét. Ezzel a javaslattal törvényes keretet biztosítottak a népi kollégiumi mozgalmat összefogó szervezetnek, a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (Nékosz) működésének, amely rövidesen az egész országot behálózta. 1948. szeptember 2-án az MDP Politikai Bizottsága a Nékoszt megbélyegző párthatározatot hozott, így a szervezet kénytelen volt 1949 júliusában feloszlatni önmagát.
A Nékosz-kollégiumok képviselőinek felvonulói 1947. május 1-én a budapesti Hősök terén
Forrás: FORTEPAN/Berkó Pál
Közzétéve: 2021-12-03 13:35
Kategória: Évfordulók
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása jórészt egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek többsége a mai napig eredeti formájában fennmaradt. Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis nagymonográfia. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni jelen kötet, amely az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források gazdag tárházára támaszkodva született meg.
De a munka nem csak az Országház építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja, hanem azt a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet is, amelyben létrejött. A szöveget rendkívül gazdag és sokrétű képanyag kíséri. 2020 (1. kiadás), 2021 (2. kiadás, javított utánnyomás)
A kötetet itt lehet előjegyezni.
