Gyurikovits György bíró, jogtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, híres könyvgyűjtő, országgyűlési küldött Ivanócon (Trencsén vármegye) született 1780. július 12-én. Iskoláit Vágújhelyen, Trencsénben, Modorban és Pozsonyban végezte. 1799-ben a magyar nyelv megtanulása céljából Nagykőrösre ment, az ottani református kollégiumban magyar történelmet és oklevéltant, majd 1800 szeptemberétől Pozsonyban filozófiát tanult[1]. Törvénykezési vagy ügyvédi pályára készült, de rokonai kérésére 1802-ben nagybátyjánál, gróf Zichy uradalmi kormányzójánál vállalt munkát Pusztafödémesen (Pozsony vármegye). A következő évben megvált a gazdászattól és Skultety Pál pozsonyi ügyvéd mellé szegődött gyakornoknak. Itt ismerkedett meg Lehoczky Andrással[2], a híres genealógiai és stemmatográfiai íróval, aki nagy hatással volt későbbi írói tevékenységére. 1809-ben id. gróf Zichy Ferenc segítségével ispánnak, 1811-ben kasznárnak nevezték ki. 1818-tól haláláig Pozsony város tanácsosa, többször a várost képviselte Budán a tárnoki széknél. 1823-ban a pozsonyi törvényszék ülnöke lett. Az 1825., 1830., 1832. és 1839. évi országgyűléseken Pozsony város követe, 1825-27-es országgyűlésen egy távol élő mágnás képviselője is volt. 1832. március 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1844 végén váltótörvényszéki bíró lett Pozsonyban. Táblabírói kinevezései: 1823 Pozsony, 1827-28 Trencsény, 1832 Moson, 1839 Esztergom.

Gyurikovits György

Követi időszakaiban titkosrendőri jellemzéseket írtak róla, melyben megbízhatónak, jó hírűnek mondják. Az uralkodó pártiak közé tartozott. Ritkán szólalt fel, mert német anyanyelvűként a magyar nyelvet nem beszélte tökéletesen, de több bizottság munkájában is vett részt. „Jó jogász, alapos ismereteket bír az ókorban és a történettudományban, jóérzületű és igen kedélyes karakterű.”[3]

1848. június 25-én a bazini (Pozsony vármegye) vasútállomása előtt halt meg szélhűdésben. Toldi Ferenc mondott emlékbeszédet róla 1848. július 10-én[4].

Gyurikovits György könyvgyűjteménye

Ritkaságokban, kéziratokban és eredeti oklevelekben bővelkedő, gazdag könyvtárának anyagát 1804-ben kezdte gyűjteni. „Könyvtára gazdag volt sok igen ritka könyvben és kéziratban; hozzá hasonló egyeseknél kevés találtatott a hazában” – írta róla Szinnyei József[5]. Harminchárom vastag kötetből álló gyűjteményének darabjai nagyrészt Magyarország földjének és népének ismertetését, történetét, statisztikáját és nemzetiségeinek származását tárgyalják. Történeti, hely- és jogtörténeti, néprajzi, művészettörténeti tárgyú és egyéb cikkei többek között a prágai Hesperusban (német nyelven), a Tudományos Gyűjteményben, a Tudománytárban, a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében jelentek meg. Legtöbb munkája kéziratban maradt, közülük az Árva, Baranya, Trencsény, Mosony megyék és Pápa városának földrajzi és történeti leírása lett sajtó alá rendezve. Fejér György, Codex diplomaticus Hung. (1829-től) című munkájához ő szolgáltatta gyűjteményéből a XII., XIII. és XIV. századi okleveleket.

Acta Concursus anni 1736

A régi lexikonok – Révai, Pallas – tanúsága szerint a tudós 33 vastag fóliókötetnyi kéziratos történeti, régészeti, valamint diplomáciai anyagot gyűjtött. Felkutatott, megvásárolt, illetve lemásolt számos régi országgyűlési iratot, így maradt meg az utókornak több unikális történelmi forrás. 1838-ban az országgyűlési gyűjteménye 106 kötetből állt[6]. A gyűjteményt halála után családja a Magyar Tudományos Akadémiának ajánlotta fel megvételre, ekkor azonban a jeles történész-akadémikus, Fraknói Vilmos tulajdonába került. Az idők során a hagyaték végül három budapesti könyvtárba került: az Országos Széchényi Könyvtárba, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába, az országgyűlésre vonatkozó gyűjteményrészek pedig az Országgyűlési Könyvtárba.

Gyurikovits György hagyatéka az Országgyűlési Könyvtárban

A képviselőház 1893. január 21-én utasította a Képviselőházi Könyvtárat felügyelő Könyvtári bizottságot, hogy „a régi magyar törvényhozás munkáit eredetiben vagy másolatban a képviselőházi könyvtár részére beszerezni igyekezzék. Van szerencsénk erre vonatkozólag megjegyezni, hogy a könyvtári bizottság már régebben foglalkozik az 1848-iki és előző országgyűlésekre vonatkozó, nyomtatásban meg nem jelent adatok összegyűjtésével és tényleg már több becses kéziratot meg is szerzett.”[7] A Képviselőházi Irományban közölt hosszas listában szerepel, hogy Gyurikovits György gyűjteményéből a következő köteteket már megvették: Diaria diaetae annis 1708, 1709, 1710, 1712, 1714, 1715 (kézirat), Acta publica comitiorum annis 1708, 1709, 1710 (kézirat).

A könyvtár a hagyaték magyar országgyűlésekkel foglalkozó fent nem említett többi részét 1917-ben a Ranschburg-féle könyvkereskedéstől vásárolta meg. A könyvtárba összesen 89 (34 kéziratos és 55 nyomtatott) kötet került[8]. A hagyaték az 1608-tól 1790-ig terjedő időszakból kéziratos országgyűlési forrásanyagokat foglal magában, 1790-től 1836-ig pedig az ő gyűjteményében szereplő parlamenti nyomtatványokat is. Ezek egy-két korábbi kivétel után valójában az első rendszeres megjelenésű nyomtatott parlamenti dokumentumok voltak. A kötetek közül 25 kézirat Gyurikovits György eredeti aláírásával hitelesített példány.

A hagyaték legrégebbi kézirata (1608.)

A könyvtárban ma a Magyar Parlamenti Gyűjtemény őrzi és szolgáltatja a kéziratos, főként latin nyelvű országgyűlési aktákat, diáriumokat, valamint a rendszeres megjelenésű nyomtatott jegyzőkönyveket, irományokat.