II. Rákóczi György 1621. január 30-án született Sárospatakon. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fia 1648. október 11-én vette át a hatalmat, ezt követően pedig kisebb megszakításokkal 1648 és 1660 között tevékenykedett erdélyi fejedelemként.

II. Rákóczi György (1621-1660) (Forrás: Wikipedia)

Uralkodása elsősorban balszerencsés lengyel hadjáratáról és az azt követő török-tatár dúlásról maradt emlékezetes, azonban jelen írásban működésének egy kevésbé ismert, ám az erdélyi jogfejlődés, a kodifikációs törekvések szempontjából annál maradandóbb eredményét szeretnénk felidézni. Közel kétszáz éven át Erdély alkotmányának gerincét képezte az első erdélyi törvénygyűjtemény, melyet II. Rákóczi György fejedelem hirdetett ki 1653. március 15-én. Az Approbaták (teljes nevén Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum, azaz Erdélyországnak és a hozzákapcsolt magyarországi részeknek megerősített törvényei) az erdélyi országgyűléseken 1540 óta hozott törvénycikkeknek rendszerbe foglalt, összeszerkesztett gyűjteménye. A gyűjteményt magyar nyelven szerkesztették, számos latin szóval, kifejezéssel, mondattal vegyítve.

Az Approbaták első kiadása (Nagyvárad, 1653)

A könyvtár muzeális jogi gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a törvénygyűjtemény 1653-ban Nagyváradon megjelent első kiadása. A muzeális ritkaságainkat gazdagítja az összeállítás negyedik kiadása[1] is, amely 1779-ben Kolozsváron jelent meg Erdélyországnak három könyvekre osztatott törvényes könyve címmel. Ez a kiadás már kiegészült Erdély második törvénykönyvével („Compilatae constitutiones“, röviden: Compiláták), amely az Approbáták megjelenése után keletkezett törvényeknek I. Apafi Mihály alatt az előbbihez teljesen hasonló összefoglalása 1654-től 1669-ig. Az 1779-es kiadás tartalmazza továbbá a Mária Terézia alatt kelt ú. n. újabb törvénycikkeket is (articuli novellares).

A törvénygyűjtemény negyedik kiadása kiegészülve Erdély második törvénykönyvével, a Compilátákkal (Kolozsvár, 1779)

Ugyanezt a gyűjteményt az újonnan keletkezett törvénycikkekhez hozzáadva az 1791. és 1792. évi törvénycikkeket is, 1815-ben Kolozsváron mint ötödik kiadást terjedelmes tárgymutatóval ellátva nyomtatta ki a Lyceum Könyvnyomda.

Az Approbaták helyet kapott a Magyar Törvénytár millenniumi emlékkiadásában is. Ez az 1898 végén megjelent újabb kiadás a gyűjtemény első teljes fordítással, magyarázó jegyzetekkel és utalásokkal ellátott szövegkiadása. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen kolozsvári egyetemi tanárok rendezték sajtó alá, akik megtartották az összeállítás eredeti nyelvezetét, ám azt a kor helyesírásai szabályaihoz igazították. A kiadáshoz a sorozat akkori szerkesztője, Márkus Dezső is készített jegyzeteket.

Az 1815-ös kolozsvári kiadást alapul véve jelentette meg a Magyar Mercurius Kiadó az Approbaták hasonmás kiadását 2008-ban.

Míg a magyar törvényhozás sikertelenül törekedett a kodifikáció megvalósítására, a mohácsi vész után különvált Erdélyben még a XVII. század folyamában létrejöttek az annyira kívánt törvénykönyvek, és a Tripartitum is elnyerte a hiányzó törvényes szentesítést. A XVII. század elejétől egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy az országgyűlési végzésekből, törvénycikkekből egy használható, a jogélet minden ágazatában az eligazodásra alkalmas törvénykönyv szülessen Erdélyben. Bethlen Gábor fejedelem 1619-ben a törvénykezés módját és rendjét tárgyaló végzések egybegyűjtéséről, illetve ezekből rövid kivonatolás útján a perrendek elkészíttetéséről és azok 22 „czikkelybe” foglalásáról rendelkezett. Ezzel azonban csak részben tehetett eleget a kívánalmaknak. Bethlen Gábor után a feladatot I. Rákóczi György fejedelem szándékozott megoldani, és ebből a célból elrendelte a vármegyék és városok levéltáraiból a szétszórt végzések egybegyűjtését. A feladat kivitelezésében halála megakadályozta, így fiának, II. Rákóczi Györgynek jutott a feladat, hogy Erdély első törvénykönyvét megalkossa. Ebből a célból 1652-ben egy 12 tagú, királyi ítélőtáblái bírákból, valamint a jogszolgáltatás és igazgatás terén működő más tisztviselőkből álló bizottságot küldött ki azzal a megbízással, hogy az 1540 óta addig alkotott és megtalálható országos „végzeményeket” egybegyűjtsék. A bizottság a feladatának még az 1652. év folyamán eleget tett, és rendszeres törvénykönyv tervezetet készített, melyet még ugyanazon év végén a fejedelemnek be is mutatott. A fejedelem a tervezetet elbírálás céljából a fejedelmi tanács elé terjesztette, amely azt megvizsgálta, majd némi változtatás és módosítás megtétele mellett elfogadásra ajánlotta. Az így átvizsgált tervezet az 1653. évi január 15-én megnyílt gyulafehérvári országgyűlésen olvasták fel, a rendek megtárgyalták és el is fogadták, a fejedelem pedig megerősítő levélbe foglalva helybenhagyta, majd 1653. március 15-én kiadta.

Előszó az 1653-as első kiadáshoz

Az Approbaták nem egyszerű időrendbe szedett törvénygyűjtemény (collectio decretorum), hanem a törvényeknek bizonyos rendszerben való feldolgozása, azoknak a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából is megvizsgált anyaga. „Ez a törvénykönyv az országnak u. n. erdélyi részeire, nemcsak tartalmánál és szinte két évszázad folyamán át tartó kötelező voltánál fogva nagy fontosságú, hanem szerkesztésénél és beosztásánál fogva, mint törvényhozási rendszeres alkotás is különös figyelmet érdemel, és illő méltatást követel.”[2]

A törvénygyűjtemény öt részre oszlik. Az első két rész főleg közjogi jellegű szabályokat foglal magában. Az első rész az egyházjogot (a vallást és az egyházat illető törvényeket), a második rész pedig az államjogot (a fejedelmet, ezek hatalmát, választási feltételeit, esküformáját és a fiscust illetőket) tárgyalja. A harmadik rész a rendi jogokat (a megerősítő levél szerint: „rerum momenta, dominos regnicolas tangentia“) foglalja magában, amelyek azonban különböző közjogi, magánjogi, büntetőjogi, törvénykezési és rendészeti szabályokat egyaránt tartalmaznak. A negyedik rész a perjogi szabályokat tárgyalja és tartalmazza többek között a Bethlen Gábor-féle 1619-es perrendet is. Az ötödik rész pedig 103 úgynevezett ediktumból áll, amelyekben vegyes tárgyú szabályok olvashatók.

Az első négy rész címekre (tituli), s ezek ismét cikkekre (articuli) bomlanak. Jogtörténeti munkákban az Approbaták idézésénél a gyűjtemény nevét A. C-vel szokás jelölni, a részt R-rel, a címet C-vel, a cikket pedig c-vel. Az ötödik részben foglalt edictumok azonban nem oszlanak ilyen címekre és cikkelyekre, hanem a címek betűrendjében, római folyó számuk szerint követik egymást. Az első részben 10, a második részben 16, a harmadik részben 86, a negyedik részben pedig 20 cím található.

Az egyik nevezetes része a törvénygyűjteménynek az erdélyi három nemzet (nemesek, székelyek, szászok) 1437-ben létrejött, majd az 1438-as tordai országgyűlésen megerősített unióját rögzíti, amelyet az 1542-es tordai országgyűlés ismét megújított, majd az 1630. január 25-ei gyulafehérvári diéta is megerősített. (Hivatkozása: A. C. III. R. 1. C. c.)

Szintén jelentős az erdélyi, törvényesen bevett négy vallásfelekezet (római katolikus, evangélikus, református és unitárius) közötti egyenjogúság elvét kimondó rendelkezés (A. C. I. R. 1. C. 2. és 3. c.).

Az erdélyi négy bevett vallásfelekezet egyenjogúságát kimondó rendelkezés

A törvénygyűjtemény nyelve – tekintettel arra, hogy a nemzeti választott fejedelmek alatt maguk az országos végzemények is, amelyekből a gyűjtemény anyaga összeállt magyar nyelven keltek – a magyar volt, de mindezt vegyítették latin kifejezésekkel és mondatokkal.

„Nyelvezetével pedig, ha igaz, hogy «nyelvében él a nemzet», az által, hogy minden tarkasága mellett is a magyar nyelv közönséges használatát úgy a közigazgatásban, mint az igazságszolgáltatás terén Erdélyben, a magyar korona eme kis magyar oázisán fenntartotta, politikailag a nemzet egészének is eléggé meg nem becsülhető szolgálatokat teljesített.”[3]

Az Approbaták negyedik része büntetőjogi rendelkezéseket is tartalmaz

1688-ban I. Apafi Mihály fejedelem egy bizottságot küldött ki az Approbáták kiegészítésére, amely eleget téve megbízatásának, 1669-ben a gyulafehérvári diétának bemutatta az elkészült munkáját. E gyűjteményt Erdélyországnak és Magyarország hozzácsatolt részeinek összegyűjtött végzeményei (Compilatae Gonstitutiones Regni Transsylvaniáé et Partium Hungáriáé eidem annexarum) címmel bocsátották ki. A Compiláták az Approbáták időbeli folytatása volt. Erdély jogi kultúrájának egyik legbecsesebb hozadéka a magyar jogtudomány és jogi praxis számára a magyar nyelvű jogalkotás. Az Approbatae Gonstitutiones és a Compilatae Constitutiones a hivatalos magyar jogi nyelv első komoly emlékei.

„Mindezekből most már világos, hogy az Approbatákban nem egyszerű törvénygyüjteménynyel (collectio) találkozunk, hanem egyfelől az akkori idők és körülmények szükségleteit és követelményeit kielégíteni törekvő törvényhozási rendszeres alkotással van dolgunk, másfelől, hogy az a czél, amely az orsz. rendek, a fejedelem és az ettől utasítást nyert szerkesztőbizottság előtt lebegett, nemcsak egyedül a történeti, concret szükségletnek az időszerű kielégítésében, hanem az ált. jogrendnek a jövendő időkre néző állandó biztosításában állott. Es hogy az a tudományos művelet, amelynek végzésével a törvénykönyv elkészült, jellegvonásával már magában rejti csiráját annak a mai kort domináló nagy elvnek, amelyet az 1791-ik évi mindkét törvényhozás magáévá tett, később többször megújított s ma már nagy részben hazánkban is megvalósításra jutott: a codificationak.”[4]

Felhasznált irodalom

Approbatae constitutiones regni Transylvaniae et partium Hungariae eidem annexarum, ex articulis ab anno nillesimo quingentesimo quadragesimo, ad praesentem huncusque millesinum sexcentesimum quinguaqesimum tertium conclusis, compilatae; ac primum quidem per dominos consiliarios revisae, tandemq[ue] in generali dominorum regnicolarum, ex edicto... principis... Georgii Rakoci... in civitatem Albam Juliam ad diem decimumquintum mensis Januarii anni praesentis congregatorum conventu publice relectae, intermixtis etiam constitutionibus sub eadem diaeta editis. [Nagyvárad] Varadini: [Szenci Kertész] Apud Abrahamum Kertesz Szenciensem, 1653.[6], 250, [26] p.

OK: 452.390 Koll.1-2.

Online: https://reader.digitale-sammlungen.de/resolve/display/bsb10000565.html

Approbatae constitutiones regni Transilvaniae & Partium Hungariae eidem annexarum. Ex articulis ab anno millesimo quingentesimo qudragesimo, ad praesentem huncusque millesimum sexcentesimum quinquagesimum tertium conclusis, compilatae; ac primum quidem per dominos consiliarios revisae, tandemque in generali dominorum regnicolarum, ex edicto celsissimi principis, d. d. Georgii Rakoczi II. Dei dratia principis Transilvaniae, Partium regni Hungariae domini, et siculorum comitis, &c. Domini eorum clementissimi, in civitatem Albam Juliam ad diem decimumquintum mensis Januarii Anni praesentis 1653. congregatorum, conventu, publice relectae, intermixtis etiam constitutionibus sub eadem diaeta editis. Claudipoli [Kolozsvár]: ex officina Nicolai Kis de Miszt-Tótfalu, M. DC. XCVI. [1696] [6], 280, [26] p.

OK: 1.002.643 Koll. 1-5

Online: https://reader.digitale-sammlungen.de/resolve/display/bsb10506358.html

Erdély országának három könyvekre osztatott törvényes könyve, mely approbata, compilata constitutiokból és novellaris articulusokból áll; Approbatae constitutiones Regni Transilvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum. -Mostan újabban, minden haza-fiaknak hasznokra ki-botsáttatott. - [Kolozsvár] Kolo'sváratt : A' Reformatum Collegium betüivel, 1779. [16], 444, [10], 188, [2], 137, [94], [8], 94, [3] p.

OK: 446.329

Erdély országának három könyvekre osztatott törvényes könyve, melly approbata, compilata constitutiokbol és novellaris articulusokbol áll. Mostan újjabban, minden Haza-Fiaknak hasznokra ki-botsáttatott. [Kolozsvár] Kolo'sváratt: Nyomtattatott a Királlyi Lyceum betűivel, 1815-1816.

OK: 446.316

Erdély országának három könyvekre osztatott törvényes könyve, mely approbata, compilata constitutiokból és novellaris articulusokból áll. Hasonmás kiad. Budapesten: Magyar Mercurius, 2008. 263 p.

Eredeti kiadása: Kolo'sváratt: Királlyi Lyceum, 1815.

OK: KK III/513

Csizmadia Andor: Az erdélyi jog fejlődése a fejedelmi korban: kodifikációs munka a XVII. századi Erdélyben In: Jogi emlékek és hagyományok: Esszék és tanulmányok.Budapest: Közgazd. és Jogi Kvk., 1981. 141-170. p.

OK: 479.319

Erdélyi országgyűlési emlékek. XI. kötet. 1629-1634. Budapest: MTA, 1883. Fehérvári országgyűlés. 1653. január 15-1653. március 15. 25-30. p.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MonHunHist_3_Comitialia_B_Er_11_1649-1658/?query=gyulafeh%C3%A9rv%C3%A1r&pg=28&layout=s

Kolosvári Sándor: Approbatae constitutiones. In: Magyar jogi lexikon. 1. kötet. Szerk. Márkus Dezső. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1898. 273-276. p.

OK: KK III/21:1

Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár. Budapest: Mérték, 2008. 1343 p. Vonatkozó részek.

OK: KK III/517

Szilágyi Sándor: Az Approbata. In: Szilágyi, Sándor: II. Rákóczy György: 1621-1660. Magyar történeti életrajzok. Budapest: Magyar Történelmi Társulat, 1891. 77-88. p.

http://real-eod.mtak.hu/8905/

Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben. Budapest: Gondolat, 2005. Előszó. 9-14. p.

OK: 596.184 MPGY KK

Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_VSK_torvenyalkotas_az_erdelyi/?pg=0&layout=s

Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere. Buda: Egyetemi Ny., 1863-1864.

OK: B4/1799:1-2