Panka Károly 1882. július 30-án született Pécskán (Arad vármegye). Sárospatakon a Református főiskola, teológiai akadémia és gimnáziumba járt középiskolába, egyetemi tanulmányait 1901 őszétől Kolozsváron végezte, az államtudományi doktorátust is ott szerezte meg 1910-ben. 1903. szeptember 1-jén lépett a képviselőház szolgálatába, mindvégig itt dolgozott, összesen 37 évet, ezen belül a Képviselőházi Könyvtárban 34 évig munkálkodott.
1906. március 1-jén lett a Képviselőházi Könyvtár segédkönyvtárnoka. Ebben az időszakban Fülöp Áron volt a könyvtár vezetője, mellette szereztek jó elméleti és gyakorlati felkészültséget a következő évtizedek könyvtárigazgatói: Nagy Miklós és Panka Károly is. 1910-től a háború kitöréséig ő is részt vett a könyvtár újrarendezési munkálataiban. A háború alatt frontszolgálatot teljesített, tartalékos főhadnagyként szerelt le, majd visszatért a félig gazdátlan, többször gazdát cserélő, nagy változások viharában hányódó egykori Képviselőházi Könyvtárba. A tanácsköztársaság bukása után nevezték ki könyvtárnoknak, 1921 végén főkönyvtárnoknak, 1928 júliusában címzetes könyvtárigazgatónak.
Panka Károly (1882-1970)
1910-től a háború kitöréséig ő is részt vett a könyvtár újrarendezési munkálataiban, a katalógus-, a szak- és a raktárrendszer együttes fejlesztésében, amelyben német és francia nyelvtudása igen hasznosnak bizonyult. A húszas évek katalógus- és raktárrendezési munkálataiban Nagy Miklós igazgató egyik fő segítőtársa volt. 1926-tól 1928-ig alapos munkát végzett az Országgyűlési Könyvtár katalógusa első kötetének (Közjog és közigazgatási jog) összeállításában. A harmincas években a kötelespéldányok válogatásával, állományba vételével kapcsolatos feladatokat és a kötészeti munkálatokat irányította. Nagy Miklós könyvtárigazgató a képviselőház elnökéhez 1937. november 26-án írt felterjesztésében így jellemezte az 55 éves Panka Károlyt: "mindenkor szorgalmas, kötelességtudó, lelkiismeretes munkásnak bizonyult". 1940. május 1-jétől nevezték ki a könyvtár vezetőjévé.
A Képviselőház könyvtárának katalógusa (1929)
Panka Károly nagyon sokat publikált, tudományos kutatásainak, publikációinak tekintélyes része a könyvtári, bibliográfiai területhez kapcsolódik. Első könyvészeti munkája az aktuális történelmi eseményhez kapcsolódóan, 1912-ben látott napvilágot, a Boszniára és Hercegovinára vonatkozó, 1601 és 1912 között megjelent magyar és külföldi művekről. Egy évvel később adta ki A választójogi irodalom könyvészete című bibliográfiai összeállítást, amely jól bizonyítja jogászi felkészültségének és könyvtárosi alaposságának összekapcsolódását. A szaksajtó is kedvezően értékelte a megjelent bibliográfiai összeállítást: a Könyvtári Szemle 1913. június 5-i száma például így írt róla: "Jól használható jegyzék, mely a legújabb irodalmat sem hanyagolja el s különösen a magyar nyelvű művek és folyóiratcikkek tekintetében a gyakorlati használat szempontjából teljesnek mondható".
Az első világháború idején jelent meg A képviselőház könyvtárának története a Magyar Könyvszemle 1917-es kötetében, ebben összefoglalta a könyvtár első 50 évének történetét. A harmincas években a folyóiratok több ismertetését közölték az Országgyűlési Könyvtár működéséről, 1939-ben pedig Deák Ferenc könyvtára címmel "a haza bölcse" könyveiről írt érdekes, művelődéstörténetileg is fontos adalékokat tartalmazó cikket. 1940-ben A külföldi államok között fennálló könyv-csereviszony és annak történeti előzménye című írásában leírta a könyvek, hivatalos és parlamenti kiadványok nemzetközi cseréjének történetét, de ezeken kívül számtalan jogi, történelmi, politikai cikke és tanulmánya is napvilágot látott. A fontosabbak: Összeférhetetlenség és parlamenti eskü (1938); Kossuth Lajos véleménye a külpolitikáról (1939); Széchenyi kortársa: Bezerédj István (1941); Ferenc Ferdinánd és gróf Zichy János (1944).
Panka Károly: Összeférhetetlenség és parlamenti eskü. Magyar Törvényhozók Lapja. 1937. 1-2 sz. p.8.
1941-ben ment nyugdíjba. A könyvtári bizottság 1940. decemberi ülésén gróf Apponyi György indítványára a képviselőházi "könyvtárigazgatónak a könyvtár szolgálatában hosszú időn át kifejtett munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetét" fejezte ki (Könyvtári bizottsági jegyzőkönyv 1940. december 12.).
Sokirányú érdeklődése és tevékenysége jól megfért a könyvtári feladatokkal. A könyvtártörténeti, bibliográfiai, történelmi témák mellett, a városi közigazgatási vagy a vadászati joggal is foglalkozott, hosszan töltötte be a Magyar Vadászok Országos Szövetségének alelnöki tisztségét is. Budapesti évtizedei alatt is szoros kötelékek fűzték Sárospatakhoz, ő szerkesztette a Pataki Diákvilág Anekdotakincse két kötetét és ő volt szervezője és első elnöke a Pataki Diákok Országos Szövetsége budapesti egyesületének. Nyugdíjasként Sárospatakra tért vissza, itt élt a háború után nehéz körülmények között. Az Anekdotakincs harmadik kötetének publikálása sem valósulhatott meg. Halála évében a szegedi József Attila Tudományegyetemtől gyémántoklevelet kapott. 88 éves korában, 1970. június 21-én halt meg Sárospatakon.
Felhasznált irodalom:
Jónás Károly-Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története. Budapest, 1995.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
