Nemrég jelent meg a neves szociológus legújabb kötete, a befejezetlen emberről, aki egész életén keresztül csodálattal és kíváncsisággal megáldva kutatja-kutatta a létezés apró-cseprő, mégis kihagyhatatlan részleteit.

Ezen írás szerint Hankiss Elemér 86 évesen, az örök kezdők szellemével próbál meg élni, játékosan, semmilyen elméletbe és gyakorlatba belekapaszkodva, viszont elámulva az emberi kaland izgalmától és szépségétől.

Az ember, a világ és a szabadság felé fordulni, arról gondolkodni, tapasztalatokat gyűjteni minderről, csak "befejezetlenül" érdemes, vallja.

Mit is jelent ez a befejezetlenség? "...hogy keressük a teljességet, és a keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfának és tragédiának, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fénynek és az árnyéknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk." Folyamatban lenni, lezáratlanul.

Ezen túl, azonban azt sugallja, hogy egy bizonyos kor után, már nem is mindig az a lényeg, hogy mit gondolunk magunkról és másokról, vagy a világ mindenféle történéseiről, mert ez az emberi élet folyamán többször is változhat. Hanem, hogy hogyan gondoljuk azt, amit gondolunk. A hangsúly azért van a hogyan-on, a módon, mert ettől maradhatunk nyitottak, úton-lévők, "maszk-nélküliek" vagy akár befejezetlenek.

A kiadvány raktári jelzete az OGYK-ban: KK VIII/2262