Actual information Duplicate 0

Dear Visitors,
Due to the Easter Holiday the library will stay closed between 29 March and 1 April 2024.
We wish you a happy Easter!

Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

Igazságkeresés és erkölcsi tartás – 100 éve hunyt el Somló Bódog

„Európai tudás és látókör, boncoló elme, bölcsészeti alapozottság, szüntelen tépelődés az igazság fürkészésében finoman csiszoló gondolatmunka, amely áttetszően világossá formálja a napfényre bányászott igazságokat — ezek voltak Somló Bódog szellemi életének jellemző vonásai.” (Nekrológ. In: Jogtudományi Közlöny, 1920. 20. sz. 158. p.)

Somló Bódog

Somló Bódog (forrás: Somló Bódog: Gedanken zu einer ersten Philosophie. Berlin: Walter de Gruyter & CO. 1926. OGYK állománya: [A5/278])

Somló Bódog – vagy ahogyan külföldön ismerik: Felix Somló – a hazai jogbölcseleti gondolkodás meghatározó jelentőségű alakja, emellett munkáinak nagy jelentősége volt a magyar szociológia megszületésében is. Tanítványa volt többek között Moór Gyula és Lukács György. Munkássága révén a magyar jogfilozófiát az ország határain túl is ismertté tette. Életműve Európa-szerte közismertté vált, elméletével a külföldi szakirodalom kiemelten foglalkozott. Kortársai közül többek között Rudolf Stammler, Adolf Merkl vagy Hans Kelsen is nagyrabecsülésüket fejezték ki iránta, emellett számos helyen és alkalommal hivatkoztak is rá. Somló jelentőségét a nemzetközi jogirodalomban az is bizonyítja, hogy a fő művének számító, német nyelven kiadott Juristische Grundlehrét az 1917-es megjelenését követően 1927-ben, majd 1973-ban is újrakiadásra érdemesnek találták.

Somló Bódog, eredeti nevén Fleischer Félix 1873. július 21-én született a felvidéki Pozsonyban. Elemi iskoláit Budapesten, gimnáziumi tanulmányait édesapja, Fleischer Leopold szolgálati helyének gyakori változása miatt Zsolnán, Trencsénben és Temesváron végezte. Szülei izraelita vallásúak voltak, így őt is e felekezet anyakönyvében regisztrálták, 1891-ben azonban Temesváron, érettségi előtt áttért a római katolikus vallásra. Ekkor változott a neve Somló Bódogra.

Egyetemi tanulmányait 1891-ben a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem jogi karán kezdte, egy szemeszter után azonban a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta. Itt szerzett 1895-ben jogtudományi, majd 1896-ban államtudományi doktorátust kitűnő minősítéssel.

Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, Kolozsvár

Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, Kolozsvár (forrás: Szeged folyóirat)

Diplomájának megszerzését követően egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített, majd néhány hónapos kolozsvári ügyvédjelölti tevékenységet követően két félévet Németországban töltött állami ösztöndíjasként, ahol a lipcsei és a heidelbergi egyetemen folytatott tanulmányokat.

Szüleitől már kiskorában megtanult németül, a tanulmányai befejezésekor a magyaron és a németen kívül franciául és angolul beszélt, olvasott ógörögül és jól értett latinul.

1899-ben a kolozsvári egyetemen jogbölcseletből, három évvel később pedig politikatudományból szerzett magántanári habilitációt. 1903-tól a nagyváradi jogakadémia, majd 1905-től a kolozsvári egyetem tanára lett, ahol jogbölcseletet és nemzetközi jogot adott elő.

Somló Bódog volt az egyik alapítója, majd egy rövid ideig szerkesztője is az 1900-ban indult Huszadik Század című lapnak, amely az első jelentős magyar szociológiai folyóirat volt. 1901-ben részt vett a Társadalomtudományi Társaság megszervezésében, rövid ideig annak egyik titkáraként és választmányi tagjaként működött.

Huszadik Század

1903 és 1906 között szerkesztője volt a társadalomtudományi folyóiratnak (forrás: OGYK állománya [A4/2969])

1903-ban Nagyváradon a Társadalomtudományi Társaság ülésén tartott előadása robbantotta ki a „nagyváradi ügyet”, azaz a magyar tudománytörténetben Somló-afférként elhíresült polémiát. Somló Bódog a „Társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról” címmel tartott előadást, amely meg is jelent a Huszadik Század 1903. évi 1. számában.

Somló kiállt a tudományos kutatás és az egyetemi oktatás szabadsága mellett, kritikával illette a fennálló intézményeket. Az előadásról az akkor még csaknem ismeretlen újságíró, Ady Endre lelkesen adott hírt a Nagyváradi Napló 1903. május 8-ki vezércikkében. Nem mindenki nézte azonban jó szemmel ezt a radikalizmust: a nagyváradi jogakadémia tanári karának többsége felirattal fordult a kultuszminiszterhez és kérték, hogy függesszék fel Somló Bódogot jogakadémiai tanári állásából. A tanszabadság kérdése hírlapi cikkek tárgyává lett, sőt Benedek János képviselő a Képviselőház 1903. június 3-kia ülésén interpellációt is intézett a Somló Bódog elleni feljelentés ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az ügy heves vitát váltott ki a képviselők körében[1]. Több hazai és külföldi tudós is szolidaritását fejezte ki, végül Wlassich Gyula kultuszminiszter nem függesztette fel állásából a megtámadott tanárt.

Somló Bódog 1904-től 1918 őszéig Kolozsváron élt. Meghívták a Kolozsvári Egyetem akkor megalakuló Jogbölcseletei és Nemzetközi Jogi Tanszékére, majd az 1917/18-as tanévben a kolozsvári jogi kar dékánjává választották. 1918-tól Budapesten lakott, a budapesti jogi karon kapott professzori kinevezést.

Moór Gyula

Legkedvesebb tanítványa, Moór Gyula (1888-1950) (forrás: dtt.ogyk.hu)

Szakmai pályájának első korszakában Somló a pozitivista jogbölcseleti irányhoz tartozott, és elsősorban szociológiai kérdések iránt érdeklődött. Az 1910-es években érdeklődése a szociológia felől a filozófia felé fordult, pályájának ezt a második korszakát az újkantiánus jogfilozófia jellemzi. Az 1910-ben megjelent A jog értékmérői című tanulmányát tekintik a korszakhatárt reprezentáló írásának. Az első pályaszakaszt a spenceri evolucionista szociológia befolyása és Pikler Gyula belátásos elméletének elfogadása jellemzi. Somló ez idő tájt Pulszky Ágost és Pikler Gyula mellett a magyar pozitivista jogbölcselet harmadik kiemelkedő képviselőjévé vált.

Pikler Gyula és Pulszky Ágost

Pikler Gyula (1864-1937), Somló Bódog mestere és Pulszky Ágost (1846-1901) a pozitivista jogbölcselet kiemelkedő hazai képviselői (forrás: dtt.ogyk.hu)

Tudományos pályafutásának második korszakában következett be a neokantiánus fordulat, mellyel megteremtette a magyar jogbölcseleti gondolkodás eddigi legprosperálóbb korszakát, ami a XX. század közepéig tartott. Ennek az időszaknak az eredményei alapozták meg Somló tudományos hírnevét idehaza és főleg a német nyelvterületen. Rudolf Stammler, Gustav Radbruch, Hans Kelsen és Alfred Verdross mellett Somlót az európai neokantiánus jogfilozófia nagyjai sorában tartják számon.

Hans Kelsen

Hans Kelsen (1881-1973), Somló Bódog méltatója, a neokantiánus jogfilozófia egyik legjelentősebb alakja (forrás: Wikipedia)

Somló tudományos pályáját két, parlamentarizmusról írott cikkével kezdte meg. Valószínűleg Apponyi Albert nézeteinek hatására szakdolgozatának a Parlamentarizmus fejlődése címet adta, amely Kolozsváron aztán meg is jelenik nyomtatásban 1896-ban A parlamentarizmus a magyar jogban címmel. Nem sokkal ezután, 1898-ban jelenik meg A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei című írása.

Első alkotói korszakának fő műve az 1903-ban napvilágot látott Állami beavatkozás és individualizmus. A kötet egyik alapvető állítása, hogy a fejlődés fő irányát és az individuum életének fő célját a boldogságra való törekvés szabja meg, amely így szakadatlan és szerves folyamatot képez. A fokozott állami szerepvállalás pedig kikényszeríti a jog, az állam, a politika funkcióinak újragondolását. Szerinte az állami beavatkozás egyáltalán nem mond ellent az alkalmazkodás természettörvényének. A mesterséges beavatkozás a természetes fejlődés eredménye, annak szükséges velejárója, azaz ebben az értelemben maga is természetes. E tételből jut el Somló odáig, hogy miközben egyre inkább növekszik az állami szabályozás köre, az individuumok egyre szabadabban rendelik alá magukat a (jog)szabályoknak.

Állami beavatkozás

Somló pozitivista alkotói korszakának fő műve (forrás: OGYK állománya [B3/513])

Pozitivista korszakának másik jelentős jogfilozófiai tárgyú könyve az 1906-ban megjelent kolozsvári Jogbölcseleti előadásai. E művében már megfigyelhető a hangsúlyeltolódás az Európában ekkortájt formálódó neokantiánus jogfilozófia irányába, ami főképpen az irányzat atyjának tekintett Rudolf Stammler gondolatainak erőteljes jelenlétében nyilvánul meg.

Somló fő műve 1917-ben jelent meg német nyelven a Felix Meiner lipcsei kiadónál Juristische Grundlehre (Jogi alaptan) címmel, amely a magyar jogelméleti gondolkodás egyik legjelentősebb és nemzetközileg legelismertebb alkotása. A Lukács György közreműködésével és Hans Kelsen ajánlásával megjelent öt és félszáz oldalas monográfia a jogi alapfogalmak kifejtésére vállalkozott, a korabeli jogdogmatikai fogalomelemzés nemzetközi mércével mérhető jelentős alkotása, amely Somló Bódogot kötelezően hivatkozott szerzővé tette a nemzetközi jogfilozófiai szakirodalomban.

Juristische Grundlehre

Somló Bódog fő műve a magyar jogelméleti gondolkodás egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert alkotása (forrás: OGYK állománya [B3/1468])

Bár szándékában állt a szerzőnek magyarul is kiadni a művet, korai halála ebben megakadályozta. 1920-ban a Grill Kiadónál megjelentette viszont annak kivonatos összefoglalását Jogbölcsészet címen. E kőnyomatos kiadvány eredetileg csak néhány száz példányban jelent meg, s ma már rendkívül nehezen hozzáférhető. Tíz év múlva, 1927-ben megjelent a német nyelvű monográfia második kiadása is, Moór Gyula bevezetésével. A mű szellemisége ugyanakkor a 20. század második felében is eleven maradt, melyet az 1973-as új német kiadása is bizonyít. 1995-ben a Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének Prudentia Iuris sorozatában jelent meg az 1920-as Jogbölcsészet új kiadása, amelyet a kiadvány szerkesztője és a szöveg gondozója, Takács Péter, valamint Ződi Zsolt – aki a magyar szöveget a némettel is egybevetette – jegyzetekkel is kiegészítette, mivel a mű eredetileg nem tartalmazott hivatkozásokat.

Művének lelkes fogadtatása Somlót arra ösztönözte, hogy jogi értéktanát még alaposabban kidolgozza. Ennek előfeltételeként látott hozzá önálló filozófiai ismeretelméletének megírásához, korai halála azonban megakadályozta a tervezett feladat elvégzésében. A hátra maradt kézirat Moór Gyula közreműködésével 1926-ban Gedanken zu einer Ersten Philosiphie címen jelent meg.

Somló Bódog 1920. szeptember 28-án, negyvenhét éves korában önkezével vetett véget életének: a Házsongárdi temetőben édesanyja sírjánál felakasztotta magát. Tragikus döntésének okát máig keresik, a szakirodalomban többféle nézet is létezik erről. A döntés mögött történelmi, társadalomtörténeti és lélektani okok egyaránt meghúzódhattak. „Érzékeny idegrendszerű, vibráló alkatú, a suicidium gondolatával fiatalsága óta vívódó ember ő, aki mint gondolkodó a történelem kelepcéjéből megpróbál menekülni. A krízist, amit nemzete sorsában lát, személyes válságként éli át. Teszi ezt erkölcsiségből, igazságkeresésből, szűkebb pátriájának döbbenetet kiváltó sorsából fakadóan. És teszi egy olyan ember belső életével terhelten, akinek személyes sorsában is a szálak egyre összébb kuszálódnak.”[2]

Somló Bódog síremléke

Somló Bódog síremléke a Házsongárdi temető bejáratánál (forrás: Wikipedia és Villám Judit)

A pályáját joghallgatóként kezdő, Somló Bódog előadásait hallgató és vele személyesen is jó kapcsolatban lévő Reményik Sándor Tragédia címmel verset is írt a jogtudós halálára.

Somló Bódog nagy hatást gyakorolt az egyik legnagyobb magyar jogtudós, jogfilozófus, Moór Gyula (1888-1950) jogbölcseleti munkásságára is. Somló 1920-ban bekövetkezett halála után gazdag jogfilozófiai, szociológiai tematikájú könyvtára legkedvesebb tanítványához, Moór Gyulához került, aki tovább gyarapította azt. Halála után a professzortárs, Sík Sándor piarista rendfőnök őrizte elhunytáig. 1977-ben Dr. Varga Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hosszú nyomozás után talált rá a könyvhagyatékra Csöngén, egy udvari fészerben. A fellelt köteteket ezután az Országgyűlési Könyvtárnak ajándékozták. A Somló-Moór bélyegzővel ellátott művek azóta a jogi, politikai, szociológiai és filozófiai kutatást, valamint a felsőfokú oktatás munkáját szolgálják.

A jogtudós Országgyűlési Könyvtárban megtalálható művei digitalizálva elérhetők a Magyar Jogi Portálon: https://go.ogyk.hu/dtt-coll-somlo-bodog

Felhasznált irodalom

Bárd József: Somló Bódog. In: Jogtudományi Közlöny, 1921. 5. sz. 33-36. p.

Moór Gyula: Somló Bódog. In: Társadalomtudomány, 1921. 1. sz. 17-40. p.

Nagyné Szegvári Katalin: Somló Bódog jogelméleti munkássága. In: Jogelméleti Szemle. 2004. 4. sz. http://jesz.ajk.elte.hu/szegvari20.html

Somló Bódog. Nekrológ. In: Jogtudományi Közlöny, 1920. 20. sz. 158-159. p.

Szabadfalvi József: Somló Bódog (1873-1920) In: Magyar jogtudósok. 4. köt. Budapest: Nemzeti Tankvk. 2014. 53-67. p.

Takács Péter: Somló Bódog élet- és pályarajza dokumentumokkal illusztrálva. In: Jog - Állam - Politika. Jog- és politikatudományi folyóirat. 8. évf. 4. sz. (2016.) 3-71. p.

Ződi Zsolt: Erény és tudomány: Somló Bódog állam- és jogbölcseleti munkássága. In: Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből: Pulszky, Pikler, Somló, Moór, Horváth, Bibó. Miskolc: Bíbor, 1995. 63-141. p. (Prudentia iuris, ISSN 1219-8471 ; 3. )

Várady Aurél: Somló Bódog tragikuma. In: Erdélyi Szemle, 1920. október 9. 40. sz. 1. p.

Varga Csaba: Somló Bódog végső summázata: az ismeretlen Állambölcseleti jegyzetek In: Állam- és Jogtudomány. 2. sz. (1985.) 359-373. p.

 

[1] Képviselőházi Napló, 1901-1906. XVI. kötet. 286. ülés. 257-266. p.

[2] Varga Csaba: Somló Bódog végső summázata: az ismeretlen Állambölcseleti jegyzetek. In: Állam és Jogtudomány, 1985. 360. p.

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT