Actual information Duplicate 0

Dear Visitors,
Due to the Easter Holiday the library will stay closed between 29 March and 1 April 2024.
We wish you a happy Easter!

Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

Trianon 100 – Döntő lépés Saint-Germain és Trianon felé, avagy az utolsó szög a Monarchia koporsójába

Németország jelentős meggyengítése, az új háború indítására való képtelenné tétele, gyarmataitól történő megfosztása az első világháború kirobbanásától az antanthatalmak legfőbb stratégiai hadicéljai közé tartozott, az Osztrák-Magyar Monarchia megszüntetésének gondolata azonban csak a későbbiekben fogalmazódott meg a szövetséges vezetők fejében.

I. Károly osztrák császár és (IV. Károly néven) magyar király már trónra lépésekor, 1916. november 22-én nyilvános ígéretet tett, hogy mindent megtesz majd a háború befejezéséért. Hosszadalmas béketapogatódzás után 1917.március 24-én – sógora, az antant kötelékében harcoló Bourbon-pármai Sixtus herceg útján – saját kezűleg írt négyoldalas bizalmas levelet juttatott el Raymond Poincaré francia köztársasági elnökhöz, amelyben jogosnak ismerte el Franciaország igényét az 1871-ben elvesztett Elzász-Lotharingiára, valamint nem zárkózott el a németek által megszállt Belgium szuverenitásának helyreállításától. E leveléről nem tájékoztatta még saját külügyminiszterét, Ottokar Czernin grófot sem. 1917. április 3-án Károly felkereste II.Vilmos német császárt, akinek – hallgatva a francia elnökhöz írt levélről – felvetette, hogy a béke létrehozása érdekében Németország esetleg visszaadhatná a franciáknak Elzász-Lotharingiát, s mintegy kárpótlásként annektálhatna jelentős lengyel területeket. A németek az ötletet azonnal elvetették. 1917 májusában IV. Károly Sixtus útján az elsőhöz hasonló tartalommal, de kiegészítve azzal, hogy a Monarchia ragaszkodik területi integritásához, egyetlen területéről se hajlandó lemondani, ismét levelet küldött a francia elnöknek, amelyre választ már nem kapott. Egy év múlva, 1918. április 2-án nyilvános nyilatkozatot tett, miszerint a Monarchia már egy éve megüzente a franciáknak, hogy a béke egyetlen akadálya Párizs ragaszkodása Elzász-Lotharingia visszacsatolásához. Clemenceau francia miniszterelnök azzal vágott vissza, hogy ennek az igénynek a jogosságát már maga Károly is elismerte. Ezt úgy IV. Károly, mint Czernin külügyminiszter tagadta, amire a francia köztársasági elnök nyilvánossá tette Károly hozzá intézett, 1917.március 24-i sajátkezű levelét.

IV. Károly és Ottokar Czernin
IV. Károly és külügyminisztere, Ottokar Czernin

A botrány kitört, a király Czernint leváltotta, de saját renoméja is nagyot csökkent.A német vezetést különösen megdöbbentette, bizalmát erodálta, hogy a király német területek átadása árán óhajtott különbékét kötni. A megtört német bizalom korrekciója céljából Károly 1918. május 10-én Canossát járva Spa-ba, a belgiumi német főhadiszállásra,II.Vilmoshoz utazott, ahol hosszú távra szóló politikai, gazdasági és katonai együttműködése szerződést kötöttek, egyebek között német parancsnokság alá rendelve a Monarchia haderejét.

II. Vilmos
II. Vilmos német császár

Ez a szerződés volt az utolsó szög a Monarchia koporsójába, hiszen épp az antanthatalmak egyik legfontosabb hadicélját, Németország meggyöngítését kívánta megtorpedózni. Arra válaszul ezért a szövetséges országok sorra hadviselő félnek ismerték el az egyes Monarchia-tartományok által létrehozott nemzeti tanácsokat, közülük elsőként a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot (1918. június 29-én Franciaország, augusztus 9-én Nagy Britannia, szeptember 3-án pedig az Egyesült Államok jelentette be az elismerést). Szeptemberben Franciaország a román nép törvényes képviselőjének nyilvánította a Román Egység Nemzeti Tanácsát, október elején pedig Zágrábban megalakult a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa, amely hatáskörét a magyarországi délszlávokra is ki kívánta terjeszteni. November 5-én az USA elismerte Erdély Románia általi bekebelezését, 9-én Berlinben kikiáltották a köztársaságot, II. Vilmos császár Hollandiába menekült, 11-én Károly lemondott császári, 13-án pedig magyar királyi funkcióinak gyakorlásáról, végül 16-án a Magyar Nemzeti Tanács kikiáltotta a független Népköztársaságot.

Kapcsolódó irodalom:

Fiziker Róbert: Az osztrák Trianon. Világtörténet 2013/4. sz., 429-449. pp.)

Ligeti Dávid: IV. Károly és a Sixtus-affér: egy sikertelen békekötési kísérlet, amiért az Osztrák-Magyar Monarchia fizette a legsúlyosabb árat. Magyar Hírlap, 2017. május 30. 8. p.

Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok: a magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Budapest, Osiris, 2007.

Ligeti Dávid Ádám: A Monarchia béketörekvései 1917-18-ban Arz tábornok emlékiratainak tükrében in: Háda Béla-Ligeti Dávid-Majoros István-Maruzsa Zoltán (szerk.): Nemzetek és birodalmak: Diószegi István 80 éves. Budapest, ELTE, Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, Budapest 2010.

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, Helikon Kiadó Kft. 2020.

Arnold Suppan: The Imperialist Peace Order in Central Europe: Saint-Germain and Trianon, 1919–1920. Austrian Academy of Sciences Press, 2019.

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT