Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

Trianon 100 – Gróf Apponyi Albert és Trianon

A „vörös térképet”[1] elkészítő Teleki Pál mellett Apponyi Albert az a magyar politikus, akinek a nevéhez leginkább kötődik a trianoni döntés megakadályozásáért folytatott küzdelem, a korabeli közvélemény és az utókor szemében egyaránt. Míg Teleki politikai pályája – nem kis részben épp a békedelegációban végzett tevékenysége miatt – a trianoni Magyarországon ívelt fel, addig Apponyi mögött egy teljes, a történelmi Magyarországhoz kötődő életút állt a hazai politikában, mire 73 évesen a magyar békeküldöttség vezetője lett.

Apponyi Albert a dualista korszak 51 évéből 44-ben tagja volt a Képviselőháznak, emellett volt négy olyan év, amikor a Főrendiházban tevékenykedett. Vezette a Nemzeti Pártot (1890-99), elnöke volt a Képviselőháznak (1901-03), vallás- és közoktatásügyi miniszter volt (1906-10, 1917-18), valamint ő volt a Függetlenségi és 48-as Párt utolsó vezetője (1914-18). Apponyi a nemzetközi porondon is tapasztalt és ismert politikus volt; 1899 és 1913 között ő vezette az Interparlamentáris Unió magyar csoportját. Mindemellett kora egyik legjobb magyar szónokaként tartották számon. 1920-ban tehát Apponyi Albert hazája egyik legmegbecsültebb politikusa és a történelmi Magyarország élő szimbóluma volt. Nem merült fel komolyan más név, aki Magyarországot képviselhette volna a párizsi békekonferencián.

Ám a győztes antant vezetői másként tekintettek Apponyi személyére. Ők akkor úgy ítélték meg, hogy Magyarország a korabeli európai gyakorlathoz képest is rosszul bánt kisebbségeivel, Apponyi pedig, mint volt oktatásért és kultúráért felelős miniszter, részes volt ebben. Emellett elkötelezett németbarát politikusként tartották számon. A francia diplomácia kifejezetten provokációként tekintett Apponyi kiküldetésére és próbálta megakadályozni azt. Végül azonban az antant tudomásul vette Magyarország döntését. Ahogy Frank Polk, az amerikai békedelegáció vezetője fogalmazott: „Hadd jöjjön. Ez a legjobb módja annak, hogy elveszítse népszerűségét Magyarországon.”[2]

A magyar békeküldöttség különvonata 1920. január 5-én indult el a Keleti pályaudvarról. Magyarország képviselőit a Szózatot éneklő tömeg búcsúztatta. Az út Hegyeshalomig tartó magyarországi szakaszán minden állomáson ünneplő tömeg várta a szerelvényt. Apponyi így értékelte az élményt a Pesti Hírlapnak: „A népnek ez a hangulata […] úgy kísér bennünket Párisba, mint egy utasítás.”[3]

Apponyi Párizsban
Az Apponyit búcsúztató békeküldöttség a Keleti pályaudvaron, 1920. január 5.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a legyőzött Magyarország küldöttsége nem azért volt jelen Párizsban, hogy a háború utáni rendezés folyamatában az alapoktól kezdve részt vegyen. A békekonferencia 1919. január 18-án kezdődött és 1920. január 21-én ért véget. A magyar delegáció 1920. január 7-én érkezett meg Párizsba. Az antant a vesztes országoknak a reakció lehetőségét adta meg a már szinte végleges formát öltött békefeltételekre. Ugyanakkor megvolt annak a csekély esélye, hogy a győztesek olyan érveket hallanak, amelyeket semmiképp sem hagyhatnak figyelmen kívül.

Apponyi Párizsban
Apponyi Albert Párizsban, 1920. január 15.

Apponyi Albertnek január 16-án, a francia Külügyminisztérium dísztermében angolul és franciául elmondott, majd olaszul összefoglalt beszédével sikerült kétségeket ébresztenie Nagy-Britannia és Olaszország vezetőiben. (A „négy nagy” közül az Egyesült Államok addigra már elhagyta a békekonferenciát.) Az Apponyi által később a történelmi Magyarország védőbeszédének nevezett előadás etnikai, gazdasági, földrajzi, jogi, történelmi és kulturális érvrendszere olyan információkat is tartalmazott, amelyek a győztesek előtt addig nem voltak ismertek. David Lloyd George 1938-ban írta meg, hogy szerinte „Apponyi beszéde szónoki remeklés volt”.[4] Francesco Nitti 1922-ben így írt: „Én nem tudom eltitkolni azt a mélységes meghatottságot, amelyet 1920. január 16-án éreztem, midőn Apponyi gróf a párisi legfelsőbb tanács előtt Magyarország igazát akarta megmagyarázni. […] A számok, amelyeket […] előterjesztett, semmi kétséget sem hagytak: Magyarország szétdarabolásáról van szó és Magyarország három és fél milliónyi magyar és német nemzetiségű lakosságának feláldozásáról.”[5] 1920 márciusában Lloyd George Nitti támogatásával felvetette az antant előtt a magyar határok kérdésének újranyitását, de mivel a francia fél úgy érvelt, hogy emiatt az egész békerendszerhez hozzá kellene nyúlni, a kérdés lekerült a napirendről.

Apponyi fellépése tehát végül hatástalan maradt, és amikor májusban Magyarország megkapta a végleges békefeltételeket, a küldöttség egészével együtt lemondott. Magyarországi népszerűsége azonban töretlen maradt. 1920-tól egészen 1933-ban bekövetkezett haláláig a trianoni Magyarországon képviselte Jászberényt. Politikai körökben 1920-ban és 1921-ben is felmerült esetleges miniszterelnöksége. 1920-ban a Magyar Külügyi Társaság elnökévé választották. 1923-ban Magyarország népszövetségi fődelegátusa lett, ahol kitartóan érvelt a kisebbségi jogok érvényesítése mellett.

Apponyi a Nemzetiségi Kongresszuson
Apponyi az 1925-ös Európai Nemzetiségi Kongresszuson, Genfben

A trianoni döntés 10. évfordulóján, 1930. június 4-én Apponyi Albert többek között a következőket mondta a Képviselőházban: „Egy törvénycikkről van szó, az 1921. évi XXXIII. törvénycikkről, mely becikkelyezte a trianoni békeszerződést. Béke, szerződés, törvény. Ahány szó, annyi belső valótlanság. […] A forma megvan, a lényeg mégis csak egy egyoldalúlag reánk kényszerített diktátum. […] Nélkülözi az erkölcsi igazságot, mert […] félrelökte […] a nemzetek önrendelkezési jogát, […] áthelyezett tömegeket egy államból a másikba, azok megkérdezése nélkül. Nélkülözi továbbá az erkölcsi igazságot, mert […] kizárólag az új hódításokra sóvárgók adatait használta fel, egyoldalú információ alapján határozott, a tények kellő ismerete nélkül. […] Ámde Trianon teóriájánál talán még rosszabb Trianon praxisa. […] A nemzeti kisebbségek védelmére alkotott szerződések holt betűk maradtak.”[6]

A témában olvasóink figyelmébe ajánljuk a Zeidler Miklós történész által összeállított A magyar békeküldöttség naplója című kötetet, valamint a Magyar Külügyi Társaság által 1928-ban kiadott Igazságot Magyarországnak! – A trianoni békeszerződés következményeinek ismertetése és bírálata című munkát, amelyben Apponyi Albert egy tanulmánya is szerepel. Mindkét mű megtalálható könyvtárunkban, csakúgy, mint az ebben a szövegben hivatkozott források.

Apponyi Albert a könyvtárban megtalálható művei digitalizálva elérhetők a Magyar Jogi Portálon: http://go.ogyk.hu/dtt-pers-apponyi-albert

 

[1] Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján: minden színezett négyszögmilliméter 100 lakost jelent: az 1910. évi népszámlálás alapján: M. 1:1.000.000; Ethnographical map of Hungary based on density of population / Teleki Pál. Budapest : M. Földrajzi Int., [1919]

[2] Ádám Magda és Ormos Mária (szerk.): Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről. II. kötet, 1919-1920. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.

[3] Pesti Hírlap, 1920. január 6.

[4] David Lloyd George: The Truth About the Peace Treaties. London, Victor Gollancz Ltd, 1938.

[5] Francesco Nitti: Nincs béke Európában. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1923.

[6] Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT