Actual information Duplicate 0

Dear Visitors,
Due to the Easter Holiday the library will stay closed between 29 March and 1 April 2024.
We wish you a happy Easter!

Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

Unikális dokumentumok az Országgyűlési Könyvtárban: az Urmánczy-hagyaték

Urmánczy Nándor (Maroshévíz, 1868. október 1. – Maroshévíz, 1940. október 31.) politikus, újságíró Budapesten szerzett jogi diplomát. Tökéletesen beszélt és írt angolul, franciául, németül és románul. Harmincas évei derekán, 1902-ben politikai pályára lépett: a Szabadelvű Párti országgyűlési képviselőjévé választották Szászrégenben, ettől kezdve 16 éven át volt képviselő az Országgyűlésben. 1905-ben a Függetlenségi és 48-as Pártba lépett át. 1906-ban és 1910-ben újra megválasztották képviselőnek. Ő alapította és építtette Maroshévízen az első állami iskolát, továbbá az első maroshévízi újságot (Topliczai Hiradó, 1895). 1902-ben testvérével újból megalakították Maroshévízen az amatőr színjátszó társulatot. Az első világháborút követően, 1919-ben Budapestre költözött. Az ő kezdeményezésére készültek el a budapesti Szabadság téren az Észak, Dél, Kelet és Nyugat szobrok, melyeket 1945 februárjában a betörő szovjet csapatok pusztítottak el, továbbá nevéhez fűződik Védők Ligája Szövetség alapítása, mindemellett a Nemzeti Hiszekegy is az ő indítványozására született, valamint az Ereklyés Országzászló, a Honvédelmi Párt alapítása és még sok minden más is a nevéhez köthető.

Urmánczy dombormű, Margitsziget
Urmánczy Nándor domborműve a margitszigeti pad mellett

1928-ban küldöttséget vezetett a trianoni békeszerződés revíziója mellett kiálló angol sajtómágnáshoz, Harold Sidney Harmsworth-hoz (közismertebb nevén Lord Rothermere-hez). „Szombaton este tért vissza Budapestre az a küldöttség, amely Urmánczy Nándor vezetésével Szent István napján kerekedett fel, hogy elvigye Londonba Lord Rothermerenak a Szabadság-téren felszentelt ereklyetartó kicsinyített mását. Lord Rothermere viszonzásul gyönyörű babérkoszorút küldött az emlékműre és rendelkezésére bocsátotta a társaságnak hatalmas turaautomobilját, amely végigszáguldotta egész Európát.[1]

Urmánczy Londonban
Koszorúzás Londonban az Országzászló Mozgalom képviseletében

Urmánczy nevéhez kapcsolódik az úgynevezett Országzászló Mozgalom. Újságíróként is említésre méltó a munkássága: rendszeres szerzője volt a Pesti Hírlapnak, vezércikkeiben főként a területi revíziót sürgette. A trianoni területelcsatolásokat követően csak két évtized után, 1940. október 23-án térhetett vissza szeretett szülőföldjére, Erdélybe, ahol aztán néhány nap múlva elragadta a halál. Sírjánál József főherceg Országzászlót avatott, és Maroshévíz díszpolgárává avatták. 1942 decemberében az Erdélyi Férfiak Egyesülete Urmánczy iránti tisztelete jeléül a Margitszigeten a kedvenc padja és két fája mellett, felállítottak egy mészkő emlékpadot, melyet 1945 után megsemmisítettek. Az emlékpad újjáalkotott változatát 2013. október 1-jén, Urmánczy Nándor születésének 145. évfordulója alkalmából újból felállították a Margitszigeten. 2011. szeptember 5-én Maroshévízen Kövér László, Országgyűlés elnöke jelenlétében felavatták Urmánczy Nándor első köztéri szobrát. Születésének 150. évfordulóján, 2018. október 1-jén közterületi szobrot állítottak számára Csepelen, a Daru-domb mellett.

Urmánczy emlékpad, Margitsziget
Urmánczy Nándor emlékpadja a Margitszigeten

Az Országgyűlési Könyvtár 2012-ben vásárolta meg az Urmánczy hagyaték 69 kötetét, melyeket naplószerű stílus és forma jellemez, a politikus által szerkesztve, írógéppel írva, a legtöbb kötet beragasztott leveleket, képeket, újságcikkeket is tartalmaz.

Urmánczy Nándor az 1902-től az 1930-as évek közepéig tartó időszakot dolgozza fel, többségében a politikai eseményekre, képviselői munkájára koncentrálva. Az írásai számos közéleti szereplővel folytatott levelezést, illetve parlamenti irományokból és naplókból való részleteket, kivonatokat is tartalmaz. A parlamenti eseményeket illetően nagy hangsúlyt fektet az obstrukció gyakorlatára, illetve az 1905-1906-os magyar belpolitikai válságra. A kötetcímek is árulkodnak tartalmukról: „Írások: 1891-1930, Az utolsó országgyűlés idejéből: 1910-1914, Politikai események: 1902-1925, Politikai harcok: 1905-1911, Háborús beszédeim: 1915-1918, Katonalevelek: 1914-1918, A magyar katonákért: 1914-1918, Titkos jelentések: 1919-1923, Országzászló mozgalom”.

A szerző a kötetek lapjain nagy teret ad saját nézetei kifejtésére, illetve a világpolitikai helyzet elemzésére:

„A dinásztiák [sic!] alkonya.

Száz év múlva nem lesznek Európában dinasztiák. A koronák muzeumokba [sic!], a trónok amerikai milliomosok szalonjaiba kerülnek, A jövő században földi hatalmukat istentől származtató, magukat a népek sorsának hivatott intézőiül feltüntető és hirdető császárok már csak Ázsiában lesznek. / Azóta ott is nagyban kikezdték őket. / A trónokat ott még a hit világába helyezik a bálványok szertartások, áldozati ünnepek közé. (…) De Európában másként állunk. Az értelmiség fejlődésével, a művelődésnek mind szélesebb rétegekben való terjedésével arányban nő a törekvés, hogy a közhatalom, amit semmiféle állami vagy társadalmi alakulatból kiküszöbölni nem lehet szabályoztassék és annak gyakorlása az arra hivatottakra ruháztassék.”[2]

Részletesen foglalkozik Erdély elvesztésével, a történések elszenvedőjeként és szemtanújaként első kézből számol be azokról. Személyes jellegű írások is megtalálhatók a hagyatékban: például a kislányai megszületéséről, első éveikről és felcseperedésükről szóló szövegek két kötetet is megtöltenek:

Délelőtt rózsákat hoztam kicsikémnek Egy piros rózsát, – az első rózsát – pólyájára feltűztem. Július 3. Anyuka megrendelte, hogy az első rózsát tegyem présbe emlékül. A rózsa az 1907. évi állami költségvetés tenyérnyi vastag kötetének lapjai közé került.”[3]

“Október 29. Őnagysága a következőképpen diskurál: ee, eő, ej, á áá, hö persze ezt is még olyan gargarizáló hangon, hogy csak nagy jóakarattal lehet betűkben visszaadni.”[4]

Urmánczy visszaemlékezése gyermekei születéséről
Részlet Urmánczy visszaemlékezéseiből gyermekei születése kapcsán

Visszaemlékezik saját megszületésére, gyermekkorára, felnevelkedésére is:

Úgy látszik gyenge jószág lehettem. Nagyon siettek a kereszteléssel. Október 4-én már megkereszteltek. Maros-Torda vármegye északkeleti szélén fekszik Toplicza nagyközség. Ott születtem. És ha valami közbe nem jön, oda fog vezetni utolsó utam. Most már könnyű a szállítás. Vasútja van. Akkor és még sokáig azután messze esett a világtól, egyik oldalától száz kilométernyire, másik oldalától kétszáz kilométernyire volt a legközelebbi vasúti állomás: Marosvásárhely és Brassó.”[5]

Az írásokat olvasva elénk tárulnak a XX. század első három évtizedében Magyarországon és Erdélyben történt történelmi események, a nagyhatalmi döntések hatása, a politikai és társadalmi élet és az Urmánczy-család élete is. Az első világháború kínjai is emberközelbe kerülnek a 16 kötetbe beszerkesztett, Urmánczy Nándornak címzett, a frontról írott katonalevelek által. Magánnapló, mégis alapvető forrásgyűjtemény és kordokumentum, mely kutatható az Országgyűlési Könyvtárban.

Urmánczy katonalevél
Egy Urmánczynak címzett katonalevél
 

[1] Rothermere koszorúja a Szabadság-téri ereklyetartón. In: Pesti Hírlap, 1928. szeptember 2. p. 5.

[2] Urmánczy 1925, 5. kötet, p. 72-73.

[3] Urmánczy Nándor levelesládája: [Kislánykáimról] / Urmánczy Nándor. [s.l.] : [s.n.], [1935], p. 7.

[4] Urmánczy1935, p. 13.

[5] Urmánczy Nándor levelesládája: [napló 1868-1925] / Urmánczy Nándor. [s.l.] : [s.n.], [1925]. 1. kötet, p. 89.

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT