1933. február 7-én, 87 éves korában elhunyt gróf Apponyi Albert házelnök, majd vallás- és közoktatási miniszter, az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője.
Apponyi Albert jogi tanulmányait Bécsben és a pesti egyetemen folytatta. 1872-ben képviselői mandátumot szerzett, a Deák-párt konzervatív szárnyához tartozott. A pártok átalakulásakor a kiegyezést elfogadó konzervatív ellenzékhez csatlakozott, és idővel ennek a csoportosulásnak a vezére lett. 1881-től haláláig folyamatosan Jászberény városát képviselte az országgyűlésben. 1900-ban néhány évre csatlakozott híveivel a kormánypárthoz.
Ennek köszönhetően a képviselőház 1901-ben jelentős többséggel elnökévé választotta. Az ellenzékiből kormánypártivá vált házelnök székfoglaló beszédében hitet tett az ősi magyar parlamentáris hagyományok megőrzése és a szólásszabadság teljes körű érvényre juttatása mellett. Elnöki irányításával költözött át az Országgyűlés a mai helyére, az Országházba.
1903-ban lemondott házelnöki tisztségéről, és hamarosan a kormánypártból is kilépett, mert kevesellte a nemzeti érdekek érvényre juttatását a kormányzati politikában. A kialakult parlamenti válság során híveivel az ellenzéki pártok koalíciójához csatlakozott, amely megnyerte a választásokat, és hosszú tárgyalások után 1906-ban kormányt alakíthatott. Apponyit a király vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezte ki, mely tisztségét 1910 elejéig töltötte be. Ezt követően a függetlenségi ellenzék egyik vezetője lett. Wekerle Sándor harmadik kormányában azonban ismét elvállalta az oktatási tárca irányítását (1917–1918).
A világháborút követően a legitimisták egyik meghatározó politikusa volt; haláláig a törvényhozás tagja maradt. 1919 végétől ő vezette a magyar delegációt a párizsi béketárgyalásokon. Számtalan társadalmi megbízatása közül megemlítendő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, továbbá a Szent István Akadémia és a Magyar Külügyi Társaság elnöke volt.
Az Országház főemeletén 2015-ben termet neveztek el róla.
Gróf Apponyi Albert portréja. Balló Ede olajfestménye, 1904
Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum
Közzétéve: 2023-02-07 09:30
Kategória: Évfordulók
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása jórészt egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek többsége a mai napig eredeti formájában fennmaradt. Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis nagymonográfia. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni jelen kötet, amely az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források gazdag tárházára támaszkodva született meg.
De a munka nem csak az Országház építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja, hanem azt a szűkebb és tágabb társadalmi környezetet is, amelyben létrejött. A szöveget rendkívül gazdag és sokrétű képanyag kíséri. 2020 (1. kiadás), 2021 (2. kiadás, javított utánnyomás)
A kötetet itt lehet előjegyezni.
