Asset Publisher

100 képviselő albuma – Ghyczy Ignác (1799-1870) és országgyűlési képviselőtársai jellemzése a Bolond Miska egykorú mellékletében

„Irodalmi műveltségű, derék öreg úr, aki örökké a törvényjavaslatok közt motoz, s mindig tud valamit igazítani és módosítványozni, amit rendesen el is fogadnak; egyike azon régi alkotmányos férfiaknak, akikre igazán el lehet mondani, hogy: „jó az öreg a háznál." – ezt a jellemzést találjuk Ghyczy Ignác neve alatt a 100 képviselő albuma című füzetben, melyre a közelmúltban bukkantunk állományunkban.

Ghyczy Ignác (1799–1870) országgyűlési képviselő híres könyvgyűjteménye volt az első, 1873-ban átadott hagyaték mely kb. 14.500 kötettel gazdagította könyvtárunk állományát. Nevének az Országgyűlési Könyvtár 2021-ben megnyílt
Ghyczy Ignác Kiállítóterében állítottunk emléket.

Rövid kutakodás után kiderült, hogy a füzet valójában a Bolond Miska című szatirikus politikai élclap 1868. december 6-i melléklete volt. Amolyan reklámajándékként funkcionált, ezzel próbálták csalogatni az előfizetőket: „A Bolond Miska — mint múlt évnegyedben is tetszett látni — jövőre kétszer annyi képpel jelenik meg, mint azelőtt s még ráadásul a következő félévben ily czimű mellékletet fog hozni: 100 képviselő albuma. Ezt a mellékletet minden jövő félévi előfizetőnk ingyen kapja meg, az évnegyedes előfizetők is.”

Az első politikai élclapunk a Bolond Miska volt. A kortárs személyiségeket, politikai, ellenzéki szempontból jelenítette meg a korabeli csípős, szatirikus stílusban.

Kellett is a reklám a lapnak, hiszen a lap előfizetői száma 1869-re harmadára csökkent, majd 15 éves fennállás után végül 1875-ben meg is szűnt.

Kiadója Tóth Kálmán költő, író, újságíró volt. Érdekesség, hogy épp róla nevezték el Budapesten azt az utcát, ahol a Humán Tudományok Kutatóháza épült fel. Tóth az MTA levelező, a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt, Hegedűs Géza Arcképcsarnokában ezt olvashatjuk róla:

„Nem volt nagy költő, de nem is volt rossz költő. Nem volt jelentékeny politikus, de tisztességes politikus volt. Mindig jobban érezte a közélet és a magánélet pátoszát, mintsem értette a tartalmát. Még bálványképében, Petőfiben is csak a külsőségeket látta meg, de jelentősége volt 1848 és Petőfi emlékének méltó fenntartásában. Fontos szerepe van a magyar újságírás történetében; mint humorista, a politikai szatíra jelentékeny művelője. Ahogy a napi aktualitást humoros versekbe szedte, úttörője lett a századvég humoros-szatirikus verses krónikáinak, Heltai Jenő és Kozma Andor verses napi politizálásainak.”

Tóth Kálmán (1831-1881), magyar költő, dráma- és újságíró, politikus

Ennek az idézetnek a fényében különösen érdekes, hogy mégis sokszor meggyűlt a baja a korabeli cenzúrával, kormányellenes kifakadásai miatt a lapot néhányszor lefoglalták, 1862 és 1863 között pedig három hónapra felfüggesztették a megjelentetését, őt magát pedig kéthavi fogságra ítélték.

1865-től 1878-ig négy cikluson keresztül volt Baja országgyűlési képviselője.

Országgyűlési képviselősége egybeesik Ghyczy Ignác képviselőségével, aki szintén 1865-től volt a tatai kerület képviselője. Érdekes adalék, hogy a Bolond Miska előfizetett évfolyamaihoz is Ghyczy Ignác hagyatéka révén jutott hozzá könyvtárunk.

Tóth Kálmán képviselőségének első évében gyűjtötte az anyagot a szóban forgó kis füzet jellemrajzaihoz. Nem mindenkiről adott azonban olyan hízelgő, kedves leírást, mint Ghyczyről. Az 1865 és 1867 között épp a képviselőház alelnöki tisztét is betöltő Andrássy Gyuláról például így vélekedett:

„Nagy diplomatának mondják, de legalább a házban nem látszik annak lenni; a legkisebb észrevétel, melyet a kormány intentióira tesznek, kihozza őt a flegmából; először a szónoknak int fejével, hogy nem úgy van az, aztán szomszédainak magyarázza a méltatlanságot, jegyez, mosolyog, haragszik, lenéz, egy szóval: végig játssza a nyugtalanság valamennyi parlamentképes skáláját; tökéletes ellentéte Lónyai kollegájának, ki midőn valami pénzügyi terve ellen a legerősebb érvek pattognak, akkor kotorász legegykedvüebben piros táskájában s oly mély elfoglaltsággal eszi a bonbont, mintha az, a mit beszélnek, nem is őt illetné, hanem a japáni mikádót.”

Kuriózumként hat ebben a stílusban és megközelítéssel olvasni a korabeli országgyűlés életéről, illetve ilyen személyes és érzékletes tudósításokkal találkozni a máshonnan vagy máshogyan ismert közéleti személyiségekről, köztük a képviselőként is működő Hunfalvy Jánosról, Jókai Mórról, Kandó Kálmánról, Kemény Zsigmondról vagy Klapka Györgyről.

 

Felhasznált irodalom:

 

Könyvajánlók