Háromszáz éve született Pray György történetíró, jezsuita szerzetes, apátkanonok, a 18. századi magyarországi latin nyelvű történetírás egyik meghatározó alakja. Tizenhét évesen lépett be a jezsuita rendbe, kezdetben a rend bécsi kollégiumában képezte magát, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott Nagyszombatban.

1754-ben, miután pappá szentelték, a bécsi Theresianumban, majd Győrött, Nagyszombatban, végül Budán volt tanár. 1761-től rendi elöljárósága felmentette a tanári és lelkipásztori teendők alól, hogy teljesen a tudományos kutatásnak szentelhesse minden idejét.¹ 1767-ben Pozsonyban telepedett le, ahol engedélyt kapott a kamarai és helytartótanácsi levéltár használatára. Jelentős számú oklevelet és egyéb kútfőt gyűjtött össze, majd ezek feldolgozásával írta meg a történeti műveit.²

Amikor 1773-ban XIV. Kelemen pápa (hivatalban: 1769–1774) Dominus ac Redemptor kezdetű bullájával általánosan is feloszlatta a jezsuita rendet, Mária Terézia (uralkodott: 1740–1780) királyi történetírónak (historiographus regius) nevezte ki, valamint 1777-től a budai Egyetemi Könyvtár első őrének (vagyis igazgatójának) feladatait látta el.³

Az utóbbi hátterében a következő okok fedezhetők fel: 1635-ben, a nagyszombati egyetem alapításának évében, az Egyetemi Könyvtár állománya megközelítőleg 2000 kötetre rúgott, ám az állomány későbbi fejlődése az egyoldalú teológiai irány miatt nem tartott lépést a szükségletekkel. Egy 1777-ben kelt jelentés a következőket árulta el a könyvtárról:

„[…] legnagyobbrészt régi bölcseleti és hittudományi, meg aszkétikusirányú és más haszontalan művekkel van tele. A szentpéterváriak kivételével semmiféle tudós társaság közleményei nemtalálhatók benne, semmiféle folyóirat, úgyszólván semmi, ami az orvosi tudományok, az egyetemes történelem, az irodalomtörténet, a természetrajz, a régiségek, a jogtudományok körébe vagy az egyetemnél meghonosított virágzó tudományokba vág, sőt azok közül is, melyek a teológusoknak és a filozófusoknak valók, a legtöbb és legjobb munkák hiányoznak”.

Mária Terézia ezen az állapoton segíteni akart, így 1777-ben elhatározta, hogy a könyvtárat és annak állományát korszerűsíti. Az újjászervezés kihívásokkal teli munkáját Pray Györgyre bízta.⁴ A mindezek ellenére szűkös anyagi helyzetben élő királyi történetíró a gondtalan időskor reményében – sok egykori rendtársához hasonlóan – szeretett volna egyházi javadalomhoz is jutni. Kívánsága csak 1790-ben teljesült, amikor megkapta a nagyváradi kanonoki címet, azonban ugyanebben az évben könyvtárosi feladatai alól felmentették.⁵ Az 1801-ben bekövetkezett haláláig tartó utolsó éveit a tudományos kutatásnak és a történetírásnak szentelte.

Mint történész, a 18. századi magyarországi latin nyelvű történetírás meghatározó alakjai közé sorolható, aki – bár megtartva még az annalista történetírás⁶ számos sajátosságát – már levéltári kutatásokra alapozva, a források kritikai szemléletével írta meg történeti munkáit.⁷ Többek szerint is ő volt kritikai történetírásunk megalapítója:

„Pray volt az első, aki szükségét érezte az összes felhasznált források következetes kritikai vizsgálatának.”⁸

Korán felismerte, hogy a történeti források összegyűjtésével és leírásával kapcsolatban a magyar történetírás jelentős hátrányban volt:

„mi vagyunk az egyedüliek, akik, míg a velünk szomszédos népek úgyszólván mindannyian kiadták történeti emlékeiket, őseink viselt dolgait még egybe sem gyűjtöttük, és egész múltunkat mélységes homály burkolja.”⁹

Történészi munkásságának nagyobb része a világi történelemmel foglalkozik. Pályája kezdetén a magyar őstörténetet írta meg (Annales veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum, magyarul A hunok, avarok és magyarok régi története), Bécs 1761).¹⁰ Később egy rendtársa, Sajnovics János a magyar és lapp nyelv rokonságát bebizonyította (1770), erre reagálva Pray egy újabb művében az összes finnugor népet hun eredetűeknek nyilvánította, megmentve ezzel a nemesség körében népszerű, középkori eredetű hun-magyar hagyományt (Dissertationes historico-criticae in Annales veterum Hunnorum, avarum et Hungarorum (magyarul Történetkritikai tanulmányok a régi hunok, avarok és magyarok históriájáról, Bécs 1774).¹¹

Öt kötetben megírta a magyarság történetét az államalapítástól 1564-ig (Annales regni Hungariae, Bécs, 1763-1770).¹² A világi történelmen túl foglalkozott szentek életével is, például összeállította Szent Erzsébet életrajzát, benne közölve Szent Erzsébet és Szent Margit legendáját.¹³

Talán meglepő, de Pray György nevét nem az eddig felsorolt művek, hanem egy általa 1770-ben megtalált kézirategyüttes, az úgynevezett Pray-kódex tette halhatatlanná. A felbecsülhetetlen értékű dokumentumot a pozsonyi káptalan adományozta a Nemzeti Múzeum könyvtárának 1813-ban, és Toldy Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész nevezte el felfedezőjéről. A több különálló részből még a 13. század folyamán egybekötött kézirat tartalma középkori művelődéstörténetünknek valóban szinte valamennyi ágát érinti.

A latin nyelvű liturgikus kódexben a magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium – azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv – valamint az egyes misén kívüli szertartások (esketés, a templom alapkövének letétele, temetés) szövegei olvashatóak. A Halotti beszéd és könyörgés, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertatás végén, annak függelékében olvasható, egy valamivel bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében, a kódex 136. levelén.

A kódex – több más, szertartástani és egyházjogi szöveg (például a Könyves Kálmán-kori esztergomi zsinati határozatok) mellett – egyetlen fennmaradt középkori évkönyvünket, az Annales Posoniensest is tartalmazza, amely a 997 és 1203 közötti magyar történelemre vonatkozó, sok esetben csak innen ismeretes tudósítások forrása. A kódexben a hazai könyvfestészet salzburgi hatást mutató korai emlékeit, öt színezett tollrajz is megtalálható, amelyek Krisztus kereszthalálát, sírba tételét, feltámadását és megdicsőülését ábrázolják.¹⁴

Az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményében Pray György számos műve megtalálható. Ezek közül a fentebb már említett Dissertationes historico-criticae in annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum¹⁵ című művet emelnénk ki, amely a hunok, a magyarok, illetve az avarok történetét taglalja. A korban újdonságnak számított, hogy forrásként felhasználta – francia nyelvű dokumentumok alapján – a kínai évkönyvek adatait is. A mű fenntartotta a hun–avar–magyar folytonosság tanát. A mind személyi, mind tartalmi hungarikumokat tartalmazó kötet a Ghyczy-hagyaték részeként került könyvtárunk állományába és a C2/16-os jelzet alatt található meg.

1 Hóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. In: Hóman Bálint: A történelem útja. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. p. 320.
2 Vértesy Miklós: Pray György (1723-1801). In: Könyvtáros, 1958/4. sz. p. 245.
3 Tóth Sándor Máté: Nemzeti és/vagy aulikus? Kérdésfelvetések Pray György Históriájáról I. Ferdinánd és Szapolyai János küzdelmének tükrében. In: Barokk történetírók Magyarországról, Magyarországon. Szerkesztette Fehér Bence, Tóth Anna Judit. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2022. p. 150. http://real.mtak.hu/171985/1/MKI_Barokk_tortenetirok_B5_008.pdf Letöltés ideje: 2023.09.06.
4 Vértesy Miklós: Pray György. In: Könyvtáros, 1958/4. sz. p. 245.
5 Tóth Sándor Máté 2022, p. 150.
6 Az események krónikaszerű, évről évre haladó feljegyzésén alapuló történetírás.
7 Tóth Sándor Máté 2022, p. 150.
8 Hóman Bálint 2002, p. 320-321. Továbbá Lischerong Gáspár: Pray György élete és munkái. Budapest, Korda Nyomda, 1937. p. 5.
9 Idézi: Soós István: Felzárkózás vagy lemaradás? Történetírás a 18. zázadi Magyarországon. In: Clio inter arma: tanulmányok a 16─18. századi magyarországi történetírásról. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2014. p. 239.
10 A kötet C2/15-os jelzet alatt megtalálható az Országgyűlési Könyvtár állományában is.
11 Pray György. In: A magyar irodalom története, szerkesztette Sőtér István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978. https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/02/386.html Letöltés ideje: 2023.09.07.
12 Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, Csokonai, 2000. p. 158
13 Gunst 2000, p. 158.
14 Pray-kódex – Halotti beszéd és könyörgés. In: Az Országos Széchényi Könyvtár nyelvemlékhonlapja, http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap-dupla/praykodex_%E2%80%93_halotti_beszed_es_koenyoerges Továbbá: A Pray-kódex díszmásolata, In: National Geographic honlapja, 2021.09.11. https://ng.24.hu/kultura/2021/09/11/a-pray-kodex-diszmasolata/ Letöltés ideje: 2023.09.07.
15 Dissertationes historico-criticae in annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum / Pray György. Vindobonae [Wien] : sumptibus Augustini Bernardi, 1775. [4], 243 p.

Felhasznált irodalom:

Pray György: Dissertationes historico-criticae in annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum. Vindobonae [Wien] : sumptibus Augustini Bernardi, 1775. [4], 243 p. OGYK-jelzet: C2/16

Pray György: Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum, ab anno ante natum Christum CCX. ad annum Christi CMXCVII. deducti ac maximam partem ex orientis, occidentiwque rerum scriptoribus congesti ... Ludovico Kálnoki de Kőrőspatak dum idem ... tentamen publicum ex disciplinis ... subiret anno MDCCLXI . Vindobonae [Wien] : Typis Georgii Ludovici Schulzii, 1761. [14], 388, [22] p. OGYK-jelzet: C2/15

A Pray-kódex díszmásolata, In: National Geographic honlapja, 2021.09.11. https://ng.24.hu/kultura/2021/09/11/a-pray-kodex-diszmasolata/ Letöltés ideje: 2023.09.07.

Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, Csokonai, 2000. p. OGYK-jelzet: KK IV/205

Hóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. In: Hóman Bálint: A történelem útja. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. OGYK-jelzet: KK IV/228

Lischerong Gáspár: Pray György élete és munkái. Budapest, Korda Nyomda, 1937. OGYK-jelzet: 376.681

Pray György. In: A magyar irodalom története, szerkesztette Sőtér István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978. https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/02/386.html Letöltés ideje: 2023.09.07.

Pray-kódex – Halotti beszéd és könyörgés. In: Az Országos Széchényi Könyvtár nyelvemlékhonlapja, http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap-dupla/praykodex_%E2%80%93_halotti_beszed_es_koenyoerges Letöltés ideje: 2023.09.07.

Soós István: Felzárkózás vagy lemaradás? Történetírás a 18. zázadi Magyarországon. In: Clio inter arma : tanulmányok a 16─18. századi magyarországi történetírásról. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2014. OGYK-jelzet: KK IV/207

Tóth Sándor Máté: Nemzeti és/vagy aulikus? Kérdésfelvetések Pray György Históriájáról I. Ferdinánd és Szapolyai János küzdelmének tükrében. In: Barokk történetírók Magyarországról, Magyarországon. Szerkesztette Fehér Bence, Tóth Anna Judit. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2022. Online: http://real.mtak.hu/171985/1/MKI_Barokk_tortenetirok_B5_008.pdf Letöltés ideje: 2023.09.08.

Vértesy Miklós: Pray György (1723-1801). In: Könyvtáros, 1958/4. szám, p. 245. OGYK-jelzet: A4/3387