A Magyar Parlamenti Gyűjtemény, az Országgyűlési Könyvtár 1962-ben létrehozott különgyűjteménye, melynek dokumentumait a képviselőház már 1894-től tervszerűen gyűjtötte.

Magyarországot 1955. december 14-én, az ENSZ Közgyűlés 10. ülésszakán vették fel a világszervezet tagállamai közé. Jó fél évvel később, 1956. júliusában, miután az ENSZ illetékes szerveinek felkérésére a Külügyminisztérium, a nyilvános tudományos szakkönyvtárként működő parlamenti könyvtárat javasolta az ENSZ hazai letéti könyvtárának, az Országgyűlési Könyvtár elnyerte a letéti könyvtári (depository library) státuszt.

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) idén tartotta 50. Vándorgyűlését Keszthelyen. E kerek évforduló kiváló alkalmat kínált a magyar könyvtáros társadalom számára, hogy felidézve az Egyesület, valamint a hazai intézmények fejlődési útját és eddig elért eredményeit, ráirányítsa a figyelmet a könyvtárak értékteremtő munkájára. A rendezvény tematikájába ily módon jól illeszkedett az idén 150 éves Országgyűlési Könyvtár részletes bemutatkozása, melynek a MKE Társadalomtudományi Szekciója egy egész délelőttöt szentelt július 5-én, a Vándorgyűlésnek otthont adó Pannon Egyetem épületében.

Bibó István – a kiváló politikai gondolkodó, jogtudós és feddhetetlen ember, az 1956-os forradalom államminisztere – könyvtárosi pályafutására is vonatkoznak a fenti sorok. Az 1950-ben kezdődő, a forradalom, majd a börtönévek után folytatódó könyvtárosi pálya egy rövid, ám intézményünk számára fontos és büszkeségre okot adó szakasza az Országgyűlési Könyvtárhoz kötődik.

Az első világháború évei és a forradalmi időszak után az 1920-as évek elején az újrarendeződési kísérlet és a munka többször elakadt a könyvtárban. Köszönhető volt ez annak is, hogy 1914-ben az általános mozgósításra bevonult két tisztviselő és három fiatalabb altiszt is. Fülöp Áron igazgató már nem örvendett jó egészségi állapotnak.