Magyarország történelme során gyakran változott a király székhelye, illetve az országgyűlések helyszíne – a 19. század végéig nem is volt állandó épülete a törvényhozásnak. A 19. század során fokozatosan egyre erősebbé vált a magyarság nemzeti öntudata, az önállósodás vágya. Így alakult ki az az elképzelés, hogy az új, önálló országház épülete Magyarország szívében, Pesten álljon.

​​A Pesten építendő országház iránti igény először az 1830-as országgyűlésen fogalmazódott meg. Végül csak évtizedekkel később és ideiglenes jelleggel épült fel Ybl Miklós tervei alapján a Sándor utcai képviselőház (napjainkban Bródy Sándor utcának hívják, és az épület ad otthont az Olasz Kulturális Intézetnek), ami sajnos több szempontból is alkalmatlannak bizonyult a képviselőház működtetésére: „A terem rossz akusztikája lehetetlenné tette a sikeres munkálkodást. Néhány hiábavaló kísérlet után vissza kellett költözni megint a múzeumba, tehát cseberből vederbe, mert itt meg a hangot elnyelő mély karzatok okozták a bajt, melyen a kisebb átalakítások nemigen segítettek.” – írta az épületről a Vasárnapi Újság 1896-ban.

További problémát jelentett az a tény is, hogy a főrendi kamarának nem volt önálló otthona, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében tartották az üléseiket. Mindezek nyomán egyre szélesebb körben követelték, hogy a magyar országgyűlés számára egy teljesen önálló, mindkét kamarát magában foglaló, a kor kívánalmainak és a nemzetközi példáknak megfelelő, monumentális épületben helyezzék el a törvényhozás képviselő- és főrendiházát, továbbá ezek hivatali szerveit.

Ezért Tisza Kálmán miniszterelnök kabinetjének kezdeményezésére az Országgyűlés elfogadta az állandó országház építéséről szóló 1880. évi LVIII. törvénycikket. E rendkívül rövid, mindössze négyszakaszos jogszabály deklarálta, hogy a főváros V. kerületében, a Tömő téren (a Kossuth tér korabeli elnevezése) épüljön fel az „állandó országház”, azaz a parlament mindkét házának befogadására alkalmas épület.

A döntés végrehajtásával a jogszabály a miniszterelnököt bízta meg, aki 1881. március 20-ára összehívta „az állandó országház építése érdekében kiküldött bizottságot”, amelyben képviselve volt mindkét Ház, a kormány, a főváros, illetve a Közmunkák Tanácsa is. A nemzetközi tervpályázat kiírása végül 1882. április 9-én jelent meg, „A budapesti Tömő-téren építendő állandó országház tervezési programmja” címmel, de a hirdetményt csak a hazai lapokban – többek között az Építész-Egylet szaklapjában, az Építési Iparban, a Pester Lyodban és a Pesti Naplóban – tették közzé. A tervpályázatra beérkezett pályaművek közül Hauszmann Alajos és Steindl Imre terveit ajánlották megvételre. Végül az utóbbit bízták meg a végleges tervek kidolgozásával.

​​​​​​A pályáztatási folyamat lezárulta után Tisza Kálmán 1884. március 13-án újabb törvényjavaslatot nyújtott be „az állandó országház tervének elfogadásáról és az építés végrehajtásáról”. Hosszas és heves vita után az Országgyűlés elfogadta az 1884. évi XIX. törvényt, amit Ferenc József 1884. május 22-én szentesített. A törvény jóváhagyta a kormány által bemutatott építési tervet, továbbá elrendelte a következőket: az 1880. LVIII. törvénycikkben meghatározott és a bemutatott terv szerint szabályozandó téren az állandó országházat építsék fel; a munkálatok még az évben kezdődjenek meg; az építkezés lehetőleg tíz év alatt fejeződjön be. A törvény végrehajtásával ezúttal is a miniszterelnököt bízták meg.

A törvény értelmében Tisza Kálmán egy végrehajtó bizottságot nevezett ki, melynek élére elnökként testvérét, Tisza Lajos grófot állította, aki korábban közlekedési és közmunkaügyi miniszterként, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként és az 1879-es pusztító árvíz után Szeged újjáépítésének királyi biztosaként már bizonyított. Ezzel párhuzamosan pedig létrehozták az Országház építőtanácsát, amelynek elnöke a kormányfő lett. Az 1885-ös esztendő országos költségvetésében pedig 800 ezer forintot különítettek el, hogy az építkezés elkezdődhessen.

Felhasznált irodalom

• Andrássy Dorottya: Az Országház építésének eljárási szabályzata. In: ArchívNet, 2016/2. szám.
  https://www.archivnet.hu/hetkoznapok/az_orszaghaz_epitesenek_eljarasi_szabalyzata.html Letöltés ideje: 2024.05.15.
• Andrássy Dorottya: Az Országház építéstörténete. Budapest: Országgyűlés Hivatala, 2018. OGYK-jelzet: 918.612
• Anka László: Tisza Kálmán 140 évvel ezelőtt nyújtotta be az állandó országház építéséről szóló törvénytervezetet. In: PestBuda, 2024. március 14.
  https://pestbuda.hu/cikk/20240314_tisza_kalman_140_evvel_ezelott_nyujtotta_be_az_allando_orszaghaz_epiteserol_szolo_torvenytervezetet Letöltés ideje: 2024. 05. 15.
• Az Országház építése és művészete. Szerkesztette Sisa József. Budapest: Országház Könyvkiadó, 2020. OGYK-jelzet: 924.487 MPGY KK XV
• Csorba György, B. Müller Tamás: A Nemzet Főtere: a Kossuth tér története. Budapest: Országház Könyvkiadó, 2020. OGYK-jelzet: 924.489 MPGY KK XV
• Helyfoglalás a T. Házban. In: Vasárnapi Újság, 1896/48. szám, p. 800. https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1896/?query=%E2%80%9EA+terem+rossz+akusztik%C3%A1ja+lehetetlenn%C3%A9+tette+a+sikeres+munk%C3%A1lkod%C3%A1st&pg=809&layout=s Letöltés ideje: 2024.05.15.
• Török András, Wachsler Tamás: A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll. Budapest: Országház Könyvkiadó, 2021. OGYK-jelzet: 928.950 MPGY KK XV