Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Az eseményre emlékezve tartjuk ezen a napon a Magyar Kultúra Napját. Ennek a napnak emlékére az alábbi értekezésben betekintést nyújtunk a Himnusz törvénybe foglalásának körülményeibe.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy 145 évig nem is foglalták törvénybe a magyar nép himnuszát. Habár az 1901–1905. évi országgyűlés idején – a többi (1861 és 1918 közötti) országgyűlési időszakhoz képest – számos esetben napirendre tűzték a képviselőházban a himnusz kérdését.
A magyar nemzeti himnusz ügye a képviselőházban 1901 és 1905 között
Már az 1896–1901-es parlamenti ciklusban felvetődött a magyar himnusz kontra osztrák Gotterhalte használatának kérdése. Rátkay László (ellenzéki, Kossuth párti képviselő) 1901. június 12-én interpellált ez ügyben egyrészt a közoktatásügyi miniszterhez, hogy "tudtával és beleegyezésével történt-e az, hogy … a fővárosban rendezett országos ifjúsági tornaverseny ünnepélye az osztrák néphimnusszal lett megnyitva és bezárva", másrészt a kormányfőhöz, hogy "akar-e gondoskodni a kormány arról, hogy a magyar nemzeti himnusz használatának kérdése törvényhozás útján rendezve legyen?" A kormányfői és miniszteri választ a ház tudomásul vette, azonban a magyar himnusz ügye változatlan maradt.
Az 1902-es év parlamenti kedélyeit felborzolta Nessi Pál ellenzéki, Kossuth párti képviselőnek a kolozsvári Mátyás-szobor avatási ünnepségén elhangzó Gotterhalte alatti esete. A képviselő saját beszámolója szerint "a magyar nemzeti himnusz hangjaival elfojtottuk a Gotterhalte gyűlölt hangjait" (Képviselőházi Napló 1902. okt. 15. 65. oldal). Nessi Pál kérdést intéz a miniszterelnökhöz, hogy "miért kellett a szép nemzeti ünnepet a Gotterhalte hangjaival elcsúfítani?" Nessi Pált a hatóság Kolozsvárott fel is jelentette emiatt, mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló vita 1902 novemberében három ülésnapon keresztül zajlott, a mentelmi bizottság a 224-es sz. irományban hosszan indokolja, hogy miért nem függesztik fel mentelmi jogát, sőt milyen elégtételt követelnek a képviselő inzultálása miatt.
Az 1903-as év elején a képviselőház tagjai már a költségvetés tárgyalásakor is éles vitákba bonyolódtak, ezt a hangulatot még tovább fokozta a hadsereg létszámának emeléséről szóló javaslat benyújtása (január 24.). Az új véderőtörvény-javaslat felborította a politikai számításokat. Apponyi Albert gróf házelnök egy bécsi lapnak azt nyilatkozta, hogy a magyarországi sorozású ezredekhez magyar tiszteket kell vezényelni, tiszt csak magyarul tudó lehessen és magyar állami jelképek érvényesüljenek a zászló, a jelvények és a címer esetében. Az a furcsa eset állt elő, hogy a kormánypárti házelnök adta meg a hangot az ellenzéki pártoknak a javaslattal szemben. Apponyi emiatt lemondott a házelnöki tisztjéről, majd kilépett a kormánypártból is.
Az ellenzéki Kossuth párt 8 pontba foglalta a törvényjavaslat elfogadásának feltételeit: a magyarországi ezredek nemzeti jellegének erősítését követelték: magyar szolgálati nyelvet, magyarországi állomásoztatásukat, magyar vagy magyarul tudó tiszteket, a magyar alkotmányra történő esküt, a magyar címer jelvényként való használatát és újabb magyar katonai iskolákat. A Kossuth pártiak sokszor felszólaltak az ügy során, és mindannyiszor a nemzeti jelleg mellett a nemzeti himnusz ügyét is szóba hozták. A párt vezető politikusai szólaltak fel: Nessi Pál, Lengyel Zoltán, Pap Zoltán, Thaly Kálmán, Rátkay László, Barabás Béla, Endrey Gyula, és még sokan mások. Esetekkel, példákkal igazolták a Gotterhalte kontra Kölcsey-himnusz botrányos ügyeit: iskolai ünnepélyeken, hadapród iskolákban okozott gondot, hogy ki mit énekelt, kit miért büntettek meg. Pap Zoltán is interpellált a himnusz ügyében, vagyis hogy miért a Gotterhaltét tanítják a gyermekeknek az iskolákban? A véderőtörvény javaslatnál több soron felvetődött, hogy a magyar hadseregnek a magyar nemzeti himnusz dukál, azonban az osztrák-magyar hadsereg szabályzatában a hivatalos himnusz a Gotterhalte (például: Képviselőházi napló 1903. május 25. 147.o., június 25. 18. o.).
1903. április 23-án Rátkay László képviselő törvényjavaslatot nyújtott be (384. sz. iromány), melyben a magyar nemzet himnuszául Kölcsey Ferenc által írt, Erkel Ferenc által megzenésített verset javasolja, a verset és a kottát is mellékeli a törvényjavaslathoz. A Rátkay által benyújtott törvényjavaslat tárgyalását az egymást váltó egyik kormány sem tűzte napirendre. 1904. október 26-án Lengyel Zoltán ellenzéki képviselő még egyszer felhozza az ülésen, hogy mi lesz a benyújtott törvényjavaslattal (Képviselőházi napló, 300–301. o.), "az elnök válasza: mihelyt a parlamentnek működése lehetővé fogja azt tenni és indikálva lesz…"
Az új véderőtörvény javaslatba belebukott a kormányfő, Széll Kálmán is (1903. június 16.) Az új kormányprogram vitájában is felveti Rátkay László a himnusz ügyét (Képviselőházi napló: 1903. júl. 8. 207. o.). Reich Aladár bajai képviselő pedig július 16-án a következő szavakkal méltatja a himnuszt: "És amikor a nemzeti himnusz hangjai felhangzanak, ünnepélyes felállással, fedetlen fővel hallgatja meg azt mindenki és felmagasztosult lélekkel érzi át a nemzet multjának és jövendőjének bánatában és reménységében egybefoglalt szent fogalmát a hazának." (Képviselőházi napló uott. 341. o.)
Az új kormányfő június végén Khuen-Héderváry Károly gróf lett, a felfokozott politikai hangulat a parlamentben folyamatos obstrukcióba csapott át, a miniszterelnöknek le kellett mondania. 1903 novemberében Tisza Istvánt nevezték ki kormányfőnek, aki elérte, hogy decemberben befejeződjék az obstrukció.
A jogforrásokat végignézve kiderül, hogy az 1989. évi XXXI. törvény (Az Alkotmány módosításáról) 75. §-a tartalmazza először azt, hogy "A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével".
Villám Judit
