A szerző a magyar népi mozgalom egész történetét áttekinti, a szellemi elődök munkásságától a népi hagyomány őrzőiig. A vizsgálódás kezdőpontja 1920 és a mű az 1990-es választásokkal záródik, hiszen a rendszerváltással színre léptek magukat a népi mozgalom örököseinek valló politikusok is.

Papp István könyvében támaszkodik Borbándi Gyula klasszikusnak számító, csaknem harmincéves monográfiájára (A magyar népi mozgalom története, New York: Püski, 1983.), mintegy újraértelmezi azt.

A fiatal értelmiség reformok iránt elkötelezett részéből született mozgalom csúcspontját az 1939 és 1949 közötti időszakban érte el. A magyar népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legégetőbb gazdasági, szociális, művelődési és külpolitikai problémáira. Ezt nem a hagyományos jobb-bal felosztáshoz kötődő ideológiák mentén tették, hanem egy általuk "harmadik útnak" nevezett eszmeiség jegyében.

A könyv a könnyebb befogadhatóság érdekében kötetlenebb stílusban íródott, ugyanakkor pontosság és adatgazdagság jellemzi, a kötet végén pedig részletes irodalomjegyzék található.

A kiadvány raktári jelzete az OGYK-ban: V/768