Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

Bibó István az Országgyűlési Könyvtárban

Eredeti pályájukról letérített, másutt nagyobb teljesítményt, több társadalmi hasznot hozó tevékenységet kifejteni képes embereket űztek a könyvtárakba. A mi javunkra, de kiknek a kárára?”[1] – hangoztak el a fenti mondatok egy könyvtárügyi tanácskozáson valamikor a ’90-es évek végén…

Bibó István – a kiváló politikai gondolkodó, jogtudós és feddhetetlen ember, az 1956-os forradalom államminisztere – könyvtárosi pályafutására is vonatkoznak a fenti sorok. Az 1950-ben kezdődő, a forradalom, majd a börtönévek után folytatódó könyvtárosi pálya egy rövid, ám intézményünk számára fontos és büszkeségre okot adó szakasza az Országgyűlési Könyvtárhoz kötődik. Bibó István nyugdíjba vonulása után, az 1970-es évek közepén másfél évig dolgozott a Magyar Parlamenti Gyűjteményben, hogy bibliográfiai szempontból feldolgozza a magyar országgyűlések egyik állandó intézményének, a regnikoláris bizottságoknak (Deputatio Regnicolaris) latin nyelvű dokumentumait. Lelkiismeretes munkájának eredményeként született meg „Az 1790/91. 67. tc. és az 1825/27. 8, 9. és 15. tc. alapján létrejött rendszeres regnikoláris bizottságok kiadványainak bibliográfiája” című összeállítás, melyet 1977-ben adott közre az Országgyűlési Könyvtár. Ez volt Bibó István utolsó bibliográfiai munkája, amiről egy levélben a következőket írta: „…hogy jó mű-e azt nem tudom, de mindenesetre teljes munkadühhel csináltam. Igaz, sose vállaltam volna, ha tudom, hogy ennyi munka lesz vele…”[2]

Bibó István portréja

Bibó István 1935-ben

Álljanak itt a könyvtár akkori főigazgatójának, Vályi Gábornak emlékező szavai:

„Sok minden között könyvtári múltja is volt, és szabadulása után Dányi Dezső munkát adott neki a Statisztikai Hivatal könyvtárában. Megkérdeztem, nem lenne-e kedve nekünk is dolgozni. Örömmel vállalta, hogy elkészíti a regnikoláris bizottság latin nyelvű dokumentumainak feltárását és bibliográfiáját. Egy alkalommal telefonon keresték a titkárságon. Felszóltam a parlamenti különgyűjteménybe, ahol Bibó dolgozott, és még hallottam, ahogy a terem végéből odakiabálnak neki: Bibó tanár úr, telefon… Kis idő múltán lejött a különgyűjteményből egy olvasó, és azt kérdezte, hogy ez a Bibó tanár úr azonos-e azzal, aki olyan sokáig nálunk volt vendég? Azt válaszoltam, hogy nem tudom, mit jelent a „nálunk", és azt még kevésbé, hogy mit a „vendég", de azt tudom, hogy ő az.[…] Amikor a kiadvány [a bibliográfia] készen lett, Bibó a címlapra kézírással ráírta, hogy Nihil obstat[3], kriksz-kraksz, a váci börtön igazgatója, és adott egy példányt…”[4]

Bibó István regnikoláris

„Az 1790/91. 67. tc. és az 1825/27. 8, 9. és 15. tc. alapján létrejött rendszeres regnikoláris bizottságok kiadványainak bibliográfiája” Összeállította Bibó István. A B. (levéltári) rész összeállításánál közreműködött Pajkossy Gábor. Kézirat gyanánt. Országgyűlési Könyvtár kiadása, Budapest, 1977.


Fodorné Timár Anna

OGYK – 150 éve tartalommal töltve



[1] Papp István: Bűnbeesés után. Széljegyzetek a magyar közkönyvtárügy 50 évére In Könyvtári Figyelő, 2000, (47.) 1-2. 87 p.

[2] Nagy Lajos jogász, bibliográfusnak írt levél részlete In: Bibó István, a könyvtáros / Kereszturi József, Pécs, Pro Pannonia 2010. 92. p.

[3] „Semmi akadálya”. A latin kifejezést a könyvek kiadhatóságát bíráló egyházi cenzor akkor használja, ha deklarálni kívánja, hogy a mű nem sérti az egyházat és annak hitelveit.

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT