Joó Tibor 1901. augusztus 21-én Kolozsváron született. Tanulmányait a szegedi egyetemen végezte a nagyenyedi filozófus, Bartók György tanítványaként. 1929-1933 között az egyetem könyvtárosa volt, 1933-tól az Országos Széchényi Könyvtárban szakdíjnok, később a könyvtár segédőre, majd alkönyvtárnoka lett. 1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen történetfilozófiai magántanáraként dolgozott, és írta történetfilozófiai, eszmetörténeti műveit. Rendszeresen publikált a kor legjelentősebb kiadványaiban, a Magyar Szemlében, a Nyugatban, a Protestáns Szemlében és a Válaszban. 1934-ben majd 1940-ben is Baumgarten-díjjal jutalmazták munkásságát, amelyet a díj alapítása óta a „komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” érdemelhettek ki, többek között Füst Milán, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Benedek Marcell és még számtalan nagy szelleme a kornak. 1943-ban, megjelenésének utolsó évében, szerkesztője lett Az Ország Útja című állam- és nemzetpolitikai folyóiratnak.

Publikációiban szembehelyezkedett a XX. század egyik nagy szellemi sodrával, a német fasizmussal, de a marxisták és soviniszták sem fogadták el nézeteit. Joó mindennél fontosabbnak tartotta a magyar nemzeteszmét és történetfilozófiát, hiszen oly korban alkotott, amikor nélkülözhetetlen forrássá vált a gondolkodó ember számára a magyar történelem és az ebből fakadó összefüggések, törvényszerűségek megtalálása.

„A népi közösség a nemzet gyökere. A „nemzet” szó „nemzeni”-ből származik, tehát az „együtt születettek” természetes rokonságát domborítja ki. Haza és anyanyelv – a nemzeti érzésnek ezek az elemei – ismét rámutatnak a nemzet keletkezésére, a család fogalmának tágulására. A nemzet azonban több, mint a nép; a nemzet tudatossá fejlődött és államban megszilárdult nép, kultúrképződmény, nem természeti adottság, és a történelem folyamán alakul ki. A nemzet tudatos népszemélyiség, azonos történelemben kialakult kulturális és politikai közösség.”

Joó Tibor szerzőként egykori tanára, Böhm Károly eszmerendszerének kifejtésével mutatkozott be, majd Adyn keresztül az európai szellemtörténetet végigpásztázva, visszakanyarodott a magyar történelemhez, hogy újra és újra abból merítsen felismeréseket művei megírásához.

1945. március 1-én, 44 évesen halt meg, egy Budapest ostroma alatt kapott repeszdarab okozta halálát.

Válogatás műveiből:

Ady arca a történetphilosophia megvilágításában. Szeged, 1928.- EPA2076_Napkelet_1928_06_447-467

Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében. Szeged, Studium, 1929. (SZE Egyetemi Kiadványok – letölthető)

A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltsch elmélete. Szeged, Acta..., 1931. (SZE Egyetemi Kiadványok- letölthető)

Kerkapoly Károly történetfilozófiája. Adat a magyar hegelianizmus történetéhez. 1932.

Bevezetés a szellemtörténetbe. Bp., Franklin, 1935.

A magyar nemzeti szellem. 1938.

A magyar nemzeteszme. Bp., 1939. (Reprint: Szeged, Universum Reprint, 1990.)

Mátyás és birodalma. Bp., Athenaeum, 1940.

Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyvtárban. Bp., OSZK, 1940.

Magyar nacionalizmus. Bp., Athenaeum, 1941.

Vallomások a magyarságról. A magyar önismeret breviáriuma. Bp., Hungária, 1943.

Tanulmányainak forrása: Válasz, Protestáns Szemle, Magyar Szemle

Nyugat

Róla szóló irodalom:

Hubay Ilona: Joó Tibor (1901-1945). Magyar Könyvszemle 1945. 123-124. p.

Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. Bp., Göncöl, 1993. 105-107. p.

Törőcsik Miklós: Joó Tibor. Gyökerek és elhatárolások. In: Jelen-Lét 1992.

Filep Tamás Gusztáv: A szellemtörténet és a magyar nemzeteszme. Bp. Századvég Kiadó, 2019.