Technológia jog – Robotjog – Cyberjog. Budapest, Wolters Kluwer, 2018. 331 p.

A jog – mint sokan mondják – általában csak kullogni tud az események után. Ezért komoly kihívás egy olyan összefoglalót elkészíteni, ami a legmodernebb jelenségek jogi szabályozásáról szól. A fenti kötettel erre tett kísérletet dr. Klein Tamás, dr. Szabó Endre Győző, és dr. Tóth András. A szerzők mindhárman a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Infokommunikációs Jogi Tanszékének oktatói. Írásaikban az elkövetkezendő időszak három jelenségének – a technológiának, a cybertérnek és a robotikának – jogi összefüggéseit vizsgálják.

A három fogalom magyarázatot igényelhet, hiszen ezeknek a területeknek korábban nem volt kiforrott tárgyalási módja. A kötet technológia alatt összefoglalóan minden, a valós problémák megoldására előállított eszközt ért. Az erről szóló fejezetben az adatvédelem és a technológia összefüggéseit, a technológia versenyjogi problematikáját és a platform alapú gazdaság jogi vonatkozásait járják körül a szerzők. A robotjog fejezetben eszmetörténeti háttér mellett megismerhetjük a jogi szabályozás elveit, kereteit. A főbb dilemmákról, azaz a robotok jogalanyiságáról, cselekvőképességükről, a felelősségi kérdésekről ugyanúgy tájékozódhatunk, mint a robotok állampolgárságának közjogi vonatkozásairól. A cyberjog fejezet az internetes kommunikáció alkotmányjogi vonatkozásait, a hálózatsemlegesség szabályozását, a hálózati és információs rendszerek biztonságának európai összefüggéseit, illetve a cyberbűnözés jelenségét vizsgálja.

A kötet szerkesztői reményüket fejezik ki, hogy az általuk ismertetett témák a jövőben kiforrottabban és szélesebb körben kerülnek majd bemutatásra. Bíznak abban is, hogy az új technológiák az emberek, az emberiség javát szolgálják majd.

Marinovich Endre: 1315 nap: Antall József miniszterelnöksége. 2., jav. kiad. Budapest, Magyar Napló: Veritas Történetkutató Intézet, 2018. 268, [20] p.

Különleges kötet látott napvilágot a rendszerváltást követő első, szabad, demokratikus választás után megalakult kormány miniszterelnöke, az 1993. december 12-én elhunyt Antall József egykori kabinetfőnökének tollából. A címbeli 1315 nap a három és fél éves kormányzati időszakra utal. A könyv visszaemlékezés erre a korszakra, főbb eseményeire, Antall József szemszögéből. Az alcím, Antall József naplója, itt nem szó szerint értendő, ahogyan azt a szerző a bevezetőben olvasható magyarázatából megtudhatjuk:

„Antall József miniszterelnök betegségét 1993 őszén a Kölni Egyetem 1. sz. Belgyógyászati klinikáján kezelték. Tervei között szerepelt, hogy kórházi tartózkodása idején emlékeit, gondolatait hangszalagon rögzíti. Ezért október 8-án felkérte kabinetfőnökét, hogy biztosítsa számára a szükséges technikai eszközöket. (…) November 5-én a kórház elhagyása után Antall József felbontatlanul adta vissza a kazettákat tartalmazó csomagot kabinetfőnökének. - Erre már nem volt erőm – mondta. E sorok írója, akinek különös szerencséje, hogy Antall József egyik legközvetlenebb munkatársa lehetett, kísérletet tesz arra, hogy megszólaltassa a néma kazettákat.”

A kormányfő a németországi klinikára a gyógyulásához szükséges transzplantáció miatt érkezett. 1993. október 10. az ott töltött első napja, innen indul a képzeletbeli hangszalag. Az egy hónapos kórházi tartózkodás idején a pillanatnyi egészségi állapotáról, közérzetéről is beszámol, de a fő mondanivaló a kormányzással kapcsolatos eseményekről, tapasztalatokról, nézetekről szól.

Az egyes fejezetek olyan fontos eseményeket taglalnak, mint a Varsói Szerződés és a KGST feloszlatása, a kormányalakítás és átalakítás részletei, a taxisblokád, az angolszász kapcsolatok, Közép-Európa jelene és jövője, az Euro-atlanti integráció kérdése. Emberi kapcsolatokat is bemutat: a néhai miniszterelnök Kohl német kancellárhoz fűződő barátságát, a Bush amerikai elnökkel és Jelcin orosz államfővel folytatott tárgyalásait.

Az utolsó, Végjáték című fejezetben a könyv szerzője a miniszterelnök életének utolsó heteiről saját emlékei alapján számol be. Itt ér véget a könyv, mellékletében a kormány tagjainak és a miniszterelnökség vezető munkatársainak felsorolása, a kormányülések ülésrendjének bemutatása, valamint színes fényképek találhatóak.

Ez a sajátos „napló” az Antall család tulajdonában lévő eredeti, archív dokumentumok alapján, valamint közéleti személyiségekkel lefolytatott interjúk segítségével készült. Akit érdekel a közelmúlt történelme, a politika, a rendszerváltás utáni első időszak, az ebből a könyvből képet alkothat az akkori hazai és nemzetközi viszonyokról, valamint közelebbről megismerheti a politikus, a történész és némileg a magánember Antall Józsefet egyaránt. Egyúttal pedig bepillantást nyerhet a politikai színfalak mögé a közelmúlt hazai és nemzetközi történelméből kiragadott érdekes történeteken keresztül. Érthető, tárgyszerű, emberi összegzés a miniszterelnök három és fél évéről és utolsó napjairól.

Constantin Iordachi: A Vasgárda: karizma, politika és erőszak Romániában, 1927-1941. Budapest, L'Harmattan, 2017. 497 p.

Dr. Constantin Iordachi román történész, a Central European University tanára, az East Central Europe című folyóirat társszerkesztője frissen megjelent monográfiájában a két világháború közötti évtizedekben aktív román szélsőjobboldali párt és mozgalom, a Vasgárda történetét mutatja be. Az 1927-ben alapított szervezet, melyet hivatalosan Szent Mihály Arkangyal Légiónak – vagy egyszerűbben légionárius mozgalomnak – hívtak, a két világháború közötti román belpolitika és közélet megkerülhetetlen szereplője volt. Bár a mozgalom kultikus tisztelettel övezett alapítóját és egyben vezérét, Corneliu Zelea Codreanut 1938-ban egy állítólagos szökési kísérlet során kivégezte a román csendőrség, Antonescu marsall 1940-ben a vasgárdistákat a hatalomba emelve létrehozta a – az utóbbiak sikertelen puccskísérlete miatt csupán öt hónapig fennálló – „legionárius államot”.

Iordachi könyvében minden apró részletre kiterjedően mutatja be egyfelől a mozgalom történetét, másrészt annak ideológiáját, politikai fejlődését és társadalmi összetételét, továbbá a fentebb említett nacionalista-legionárius rezsimet, amelyet a Szent Mihály Arkangyal Légió a hatalomban töltött hónapjai alatt létrehozott. Bár a könyv egyes részei már megjelentek korábban is, a szerző jelentősen átdolgozta az utóbbi szövegeket is, számos új levéltári forrást használt fel, és ami a legfontosabb, az egész munkát egy új módszertani keretbe illesztette be: a legionárius ideológiát teológiai típusú palingenetikus politikai hitként definiálja, és ezt nevezi legionarizmusnak. A palingenézis szó jelentése „újjászületés”, a fasizmuskutatók szerint a palingenézis mítosza a fasiszta ideológiák lényege, mégpedig a nemzet újjászületése és megújhodása az erőszakos tisztogatás által. A szerző az utóbbi elméletet fejleszti tovább, adaptálja a Vasgárdára és teszi könyve tézisévé.

A L’Harmattan kiadó gondozásában megjelent A Vasgárda: karizma, politika és erőszak Romániában, 1927-1941 című kötetet olvasóink az Országgyűlési Könyvtár nagy olvasótermének történettudományi részlegén találhatják meg.

A honfoglalók műveltsége. [Budapest], Helikon: MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport, 2018. 210, [1] p. (Magyar őstörténet; 6.)

Egy korábbi könyvismertetőben – a Magyar őstörténet sorozat 5. kötetével kapcsolatban – már hírt adtunk az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont szárnyai alatt létrejött Magyar Őstörténeti témacsoport grandiózus vállalkozásáról, melynek kebelén interdiszciplináris keretek között, tehát az adott terület legkiválóbb kutatóit bevonva, igyekeznek a legfrissebb kutatási eredményeket beépítve átfogó képet nyújtani a magyar őstörténet tudományos kutatásának jelenlegi állásáról. Az ennek manifesztációjaként megjelent, az őstörténet témakörét egészében lefedni igyekvő „Magyar őstörténet” sorozat hatodik, befejező kötetének megjelenése arra ösztönzött minket, hogy ismét áttekintsük ennek a tudományos vállalkozásnak az eredményeit. A nemrégiben megjelent hatodik, a „Honfoglalók műveltsége” című kötet, elődeihez hasonlóan egy témakört jár körbe, jelesül a honfoglalás kori magyarság műveltségét, szellemi kultúráját, annak fennmaradt nyomait. A Sudár Balázs turkológus, történész, népzenész szerkesztette kötetben a korszak szórványos írott forrásai mellett a szerzők segítségül hívták a honfoglalás kori sírok régészeti leleteit, valamint, sok más fontos területet érintve, a néprajztudomány szakértői segítségével a gyermekjátékok, mesék világába is betekintést nyerhetünk, azok honfoglalás kori rétegeit felgöngyölítve. Aki csak egy kicsit is járatos a témában az tudja, hogy a köteteket kézbe véve, igencsak ingoványos területre tévedt, hisz a szigorúan vett szakma, valamint az amatőr őstörténet kutatók, hagyományőrzők stb. között sok esetben látszólag áthidalhatatlan a távolság. A sorozat legnagyobb erénye azonban éppen abban rejlik, hogy kilépve a tudományosság elefántcsonttornyából a szerkesztőknek sikerült egy nagyon olvasmányos, mégis tudományos igényességgel kivitelezett munkát megalkotniuk, melyben a szerzők nem voltak restek akár a kor hagyományőrzőinek gyakorlati tapasztalatait is górcső alá venni, illetve adott esetben beépíteni munkáikba. Maga a kivitelezés is roppant igényes és rengeteg illusztrációval tarkított, ami nem csak a vizuálisabb tematikájú köteteknél – mint amilyen például „A honfoglalók viselete” című első kötet volt – nyújt kiváló kapaszkodót.

A sorozat kötetei hozzáférhetők a könyvtár Nagy olvasótermében, a történelem kézikönyvtárban.

Budai Balázs et al.: A digitális kor hazai közigazgatási specifikumai. Budapest, Dialóg Campus, 2018. 447 p. (A magyar közigazgatás és közigazgatási jog általános tanai; 10.)

A Dialog Campus Kiadó gondozásában megjelent A magyar közigazgatás és közigazgatási jog általános tanai című sorozat 10. kötete. A könyv bevezetőjében foglaltak szerint, „a társadalom alrendszerei – így a közigazgatás is – egyre több terület kölcsönhatásának köszönhetően dinamikusan változnak. E kölcsönhatások nagy amplitúdójú hullámokat vernek, és évtizedes, évszázados beidegződéseket, működési rutinokat, törvényszerűségeket borítanak fel… Napjainkban a digitális jelenségek írják át a közigazgatás fejlesztésének hangsúlyos pontjait, és miután e jelenségek országonként eltérő mértékben érvényesülnek, léteznek hazánkra jellemző specifikumok és hangsúlyos területek is.” A kötet szerzői kísérletet tesznek a közigazgatás szerepének megtalálására a digitális ökoszisztémában, ahol például a nyílt kormányzás vagy akár a tudáskormányzás egyre hihetőbb és valóságosabb elvárásokat támaszt. Budai Balázs, Gerencsér Balázs Szabolcs és Veszprémi Bernadett vizsgálják – többek között – ennek uniós és hazai szabályozási hátterét, az új média térhódításának ügyféloldali és a hivatali oldali következményeit, az e-közigazgatás szolgáltatási struktúráját és pilléreit, illetve az e-közigazgatás legnagyobb (technológiai, jogi, szervezeti, gazdasági) kihívásait. A könyv külön fejezetben foglalkozik a közigazgatás adatkezelésével, a nyílt kormányzat e-közigazgatási hátterével és a tudáskormányzással kapcsolatos kérdésekkel.

A monográfia szerzői remélik, hogy a mű elolvasása után „új összkép alakulhat ki az olvasóban, a közigazgatás hazai fejlődési perspektíváiról, illetve fejlesztésének – infokommunikáció-vezérelt – súlypontjairól.”