Stefanie Schmahl – Marten Breuer: The Council of Europe. Its Law and Policy. Oxford, Oxford University Press, 2017. 986 p.

A strasbourgi székhelyű Európa Tanácsnak minden olyan európai állam tagja lehet, amely elfogadja a jogállamiság intézményét, kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberi jogok védelmében, a demokrácia és a törvényesség előmozdításában. A tanulmánykötet alapos betekintést nyújt a szervezet működésébe, közel hozva ezzel egymáshoz a témában kutatni vágyó elméleti szakembereket, és a gyakorlat felől közelítőket egyaránt. A nemzetközi szervezet elsődleges és másodlagos jogát, intézményi struktúráját, szerteágazó tevékenységét alaposan és módszeresen elemzi a kötet. Az Európa Tanács tevékenységének a tagországok nemzeti jogrendszereire gyakorolt hatása mellett a mű vizsgálja a többi nemzetközi szervezettel (ENSZ, Európai Unió, OECD) való kapcsolatának sűrű szövedékét is. A könyvet haszonnal forgathatják a nemzetközi szervezetek, és a nemzetközi jog iránt érdeklődők, valamint mindazok, akik a szervezet belső működésére kíváncsiak. A kötet elérhető az olvasóteremben a jogi szakkönyvek között.

Csizmadia Ervin: A magyar politikai fejlődés logikája: összehasonlítható-e a jelen a múlttal, s ha igen, hogyan? Budapest, Gondolat, 2017. 413 p.

„Ellentétben a megszokott álláspontokkal, a magyar politikai fejlődés (bármily megdöbbentő ez így, elsőre) normális. Nagyon más, mint a klasszikus angolszász és nyugat-európai modell, de normális.”
A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének főmunkatársa új kötetében egy hosszabb utazásra hívja olvasóit. A magyarországi rendszerváltást követő majd’ három évtizedről, tágabb értelemben viszont az elmúlt évszázadok magyar politikai fejlődéséről szól könyve, melyben tételesen bizonyítja annak „normális” voltát, egyben tételes cáfolatát adja a „zsákutcás magyar történelem” toposznak. A szerző a hazai politikatudományi, politikatörténeti analízis egyik komoly hiányosságaként tartja számon, hogy manapság csak részjelenségeket vizsgálunk, nem koncentrálunk a „nagy képre”. Emellett még egy teljes ország – Magyarország - történetét is szokásunk önmagában vizsgálni, mintha egy hermetikusan lezárt közegben létezne, holott történeti-történelmi visszanézés és nemzetközi kitekintő nélkül lehetetlen a korrekt értelmezés és elemzés. „Hazánkat és történetét, vizsgálódásaink alkalmával gyakran elszigeteljük a világtól. Holott egy összehasonlításból nem biztos, hogy olyan rosszul jönnénk ki.” De nem csak a történelem értelmezése, hanem a hagyományok és az ezekből fakadó logika azonosítása is feladata kell, hogy legyen a politikatudománynak. A könyv nem csekély része tehát a történelmi látásmód melletti érvelés, illetve ennek a látásmódnak a magyar jelenre és az elmúlt 28, illetve 200 évre való alkalmazása. Csizmadia Ervin a hazai közeghez képest újfajta és szokatlan személetmódot követel meg. Írása nem könnyed, két ünnep közötti olvasmány, szembenézésre buzdítja az olvasót, mert könyvében a történelmet és a politikát elemzi, de a jelennek szól, tanulhat belőle bárki, aki úgy gondolja mindez már megtörtént egyszer, és újra megtörténik majd.

Anthony Barnes Atkinson: Egyenlőtlenség – Mit kellene tennünk? Budapest, Kossuth Kiadó, 2017. 396 p.

Atkinsont, a tavaly elhunyt brit közgazdászt számos könyvében foglalkoztatta a címben szereplő kérdés, de leginkább az erre adható, elfogadható, egykor egyenlőséget „eredményező” válasz. Tudományos publikációiban és egyetemi oktatóként is úgy tekintett a közgazdaságra, mint a „társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott erkölcsi töltésű gondolatrendszerre”. Felelős, emellett a számok tükréből tényszerűen, tisztán olvasó közgazdász szemével ad részletes diagnózist az elmulasztott és a jövőben tettre késztető lehetőségekről. Különböző korszakokat, politikai helyzeteket mutat be, amelyekből nem tanultunk a történelem folyamán. Az idő múlik, az „egyenlőtlenség” marad. Az egyenlőtlenség pedig kiegyensúlyozatlanságot és bizonytalanságot okoz a gazdasági életben és a társadalomban egyaránt. Atkinson pontos cselekvési tervvel szolgál a jövőre vonatkozóan. A kötet konklúziója, hogy ha elfogadjuk az erőforrások egyenlőbb elosztását és a megnövekedett gazdaságot a kihívások leküzdésére használjuk, elindulhat egy pozitív folyamat az egyenlőtlenségek leküzdésében.

Paul Scheffer: Érkezési oldal: Európa és a bevándorlók. Budapest, Osiris, 2016. 339 p.

Paul Scheffer holland egyetemi tanár, kutató, a holland Munkapárt (PvDA) tagja, ideológusa és holdudvarának prominens alakja számos nyelvre lefordított könyvében a bevándorlás, illetve a multikulturális társadalom jelenségét boncolgatja. Régóta foglalkozik a fentebb említett témakörökkel: 2000-ben jelent meg Het multiculturele drama („Multikulturális dráma”) című, jelentős hatású, nagy vitákat generáló esszéje a prominens NRC Handelsblad nevű holland napilapban, illetve 2016-ban esszégyűjteményt adott ki De vrijheid van de grens („A határ szabadsága”) címmel. A szerzőt marokkói nyaralásán „Isten hozta, hogy érzi magát nálunk?” köszöntéssel, szívélyesen üdvözölte egy fiatalember. Ebben elsőre semmi szokatlan nincs, abban már talán igen, hogy ezt jellegzetes amszterdami dialektusban tette és a viselkedése is egyértelművé tette, hogy bár marokkóinak néz ki, nem az, hanem egyike a Hollandiából minden évben „hazalátogató”, marokkói felmenőkkel bíró holland állampolgároknak. Paul Scheffer ezzel, a multikulturális társadalmakkal bíró országokból érkezők számára talán nem különleges szituációt leíró felütéssel kezdi könyvét, amely hét fejezeten át, több szemszögből is próbálja egyrészt finomítani a bevándorlásról alkotott képet, másrészt ismertetni a multikulturális társadalomban való lét buktatóit mind az őslakosok, mind a (relatíve) újonnan érkezettek szemszögéből. A szerző a teljesség igénye nélkül, külön-külön foglalkozik a bevándorlás által leginkább érintett európai országokkal, azaz Hollandiával, Németországgal és Franciaországgal, illetve külön fejezet mutatja be, egyfajta kitekintésként az Amerikai Egyesült Államokat. Egyrészt történeti szempontból is bemutatja a helyzetet, azaz az európai országokat illetően olvashatunk mind a 19-20. századi kivándorlásról, mind a második világháború utáni évtizedekben beinduló és egyre intenzívebbé váló bevándorlásról, másrészt a multikulturális társadalmak mindennapjairól és problémáiról. A kötet végén külön fejezet taglalja az iszlám és Európa kapcsolatát. Az „Érkezési oldal” az Osiris Kiadó gondozásában, a Holland Irodalmi Alap támogatásával, Bérczes Tibor kiváló fordításában jelent meg.

Gerő András – Nagy Beatrix: Mária Terézia: a magyarok királynője, 1740-1780. Budapest, Habsburg Történeti Intézet: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2018. 247 p.

Előző havi ajánlóink között, az olvasóterem történelem csoportjában fellelhető Magyar őstörténet sorozat 5., a Hétköznapok a honfoglalás korában című kötetének ismertetésével kapcsolatban merült fel az évtizedek alatt méltán kultikussá érett Brian élete (eredeti angol címén Monty Python’s Life of Brian) című film egyik ikonikus dialógusa, mely most egy Mária Terézia életét ismertető mű ajánlójában került újabb felhasználására, természetesen egészen más kontextusban: „Mit adtak nekünk a rómaiak?” – teszik fel a kérdést a Brian élete című filmben a Nemzeti Front vezetői a rómaiak elleni felkelésre készülő zsidó társaiknak. És jön a felsorolás. Kezdjük mi is ugyanezzel a kérdéssel: mit adott nekünk Mária Terézia? Mindenek előtt azonban a kötet létrejöttének előzményeiről is érdemes néhány szót ejteni. A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében 2017. szeptember 28-án konferenciát szervezett a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, a Habsburg Történeti Intézet, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum, melynek előadásai a 300 éve született Mária Terézia uralkodásának jelentőségét, eredményeit és máig tartó hatásait elemezték. Ajánlónk tárgya, ez a nemrégiben megjelent kötet az eseményen elhangzott előadások kivonatait tartalmazza. Ahogy azt a könyv előszavában Gerő András történész megfogalmazza: „Konferenciánk bizonyosan nem adhat válaszokat a nagy kérdésekre, s bizonyosan nem rendezi el a történelmünkről szóló sokszor kusza gondolkodásunkat. De a lehetséges válaszokhoz tudományosan megalapozott szempontokat lelhetünk majd fel”, és ezek a szempontok a kötet forgatása után széles körben állnak majd a rendelkezésünkre, ugyanis az érintett témák nagyon széles skálán mozognak. Mária Terézia családi viszonyait például két dolgozat is a középpontban állította, Ifj. Barta János, fiával, II. Józseffel való viszonyát, Vajnági Márta pedig a férj, Lotaringiai Ferenc szerepét boncolgatja, de természetesen nem maradhat ki a Pragmatica Sanctio sem, sőt Soós István jóvoltából egy, elsőre talán meglepő téma is górcső alá kerül, mégpedig Mária Terézia és a cigányság viszonya. Külön öröm volt számunkra konstatálni, hogy a kötet végén a Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Történelmi Képcsarnokának jóvoltából számos Mária Teréziát ábrázoló festmény fotója is helyet kapott, melyeket egyébként az Országgyűlési Könyvtár bábáskodása mellett született és azóta már több mint kétszáz közintézmény közreműködésével működtetett Hungaricana Közgyűjteményi Portál Képcsarnok adatbázisában nagy felbontásban is megtekinthetők, számos egyéb gigapixel felbontású digitalizált festmény mellett.

Ittzés Gábor: Viszály és együttélés: vallások és felekezetek a török hódoltság korában. Budapest, Universitas, 2017. 623 p.

Az Ittzés Gábor vallástörténész, irodalomtörténész, az állami Reformáció Emlékbizottság tudományos tanácsadója és a Károli Gáspár Református Egyetem óraadója által szerkesztett tanulmánykötet a több mint másfél évszázadig tartó török hódoltság témáját járja körbe, a vallási élet, a vallások egymás mellett élésének, illetve konfliktusainak szemszögéből. A kötet húsz tanulmányának többsége történettudományi munka, ám az olvasó egy-egy zenetörténeti, művészettörténeti, illetve építészettörténeti írással is találkozhat a könyv lapozgatása közben. Az írások – vallási értelemben – sok szemszögből vizsgálják a korszakot, azaz szinte minden, a török hódoltság korában és területén releváns vallásról, illetve azok követőiről szó esik a tanulmányokban. A teljesség igénye nélkül: a törökök és a protestánsok kapcsolata, katolikus szerzők iszlámképe, dzsámivá átalakított templomok vagy a keresztény felekezetek dallamkincse a 16-17. században. Tévhiteket is megpróbál eloszlatni a kötet, például Sudár Balázs tanulmánya cáfolja azt a széles körben elterjedt közhelyet, amely szerint az oszmánok minden erejükkel üldözték volna a keresztényeket és erőszakkal próbálták volna őket megtéríteni. A tanulmánykötet könyvtárunk kézikönyvtárában, a nagy olvasóteremben található.

Csatlós Erzsébet: Az európai uniós koordináció Magyarországon és a magyar nemzeti érdek az Európai Unióban. Szeged, Iurisperitus Kiadó 2017. 144 p.

A kötet a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén készült, és a ’Fundamenta Fontium Juris Administrationis’ című kiadványsorozat első része. A könyv bemutatja a magyar közigazgatás és az Európai Unió kapcsolódási pontjainak néhány területét, így például azt, hogy a magyar nemzeti érdekek milyen kormányzati munka révén formálódnak és nyernek végső formát, miként kerülnek az uniós döntéshozatal vérkeringésébe, és az elfogadott jogi aktusok miként csatornázódnak be a magyar jogalkalmazásba. A tanulmány célja, hogy közérthető módon, mégis szakszerűen mutassa be és magyarázza el a magyar közigazgatás, illetve az EU működésének azon mechanizmusát, amely az ország tagállami létének motorját jelenti. A könyvet elsősorban jogász hallgatók figyelmébe ajánljuk.