175 éve, 1840. április 1-jén született Nagyváradon Szilágyi Dezső jogász, országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter, képviselőházi elnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

30 évig, haláláig volt képviselőházi tag. Jogi végzettségével hosszan volt az igazságügy-minisztériumban, majd a miniszterelnökségen kodifikátor, a Budapesti Egyetemen pedig a politika és büntetőjog tanára. Gazdag jogi tudása, és kiváló szónoki képessége a T. Ház-ban képviselőtársait és a hallgatóságot is lenyűgözte. Hosszú képviselősége alatt több száz felszólalása volt a képviselőházban.

1889 és 1995 között, hat éven át, négy kormányban is igazságügy-miniszteri posztot viselt. Korszakalkotó kodifikátorként több polgári jellegű törvény, és a kúriai bíráskodás megalkotása (ebben a képviselő-választások feletti ítélkezésnél célja a választások erkölcsének javítása volt), valamint a közigazgatási reform is a nevéhez fűződik. Csáky Albinnal és Wekerle Sándorral együtt az egyházpolitikai reformok vezéralakja, a törvényjavaslatok benyújtója és végigvivője. 1895–1898 között házelnök volt. Sok bizottságban szerepelt, többször az igazságügyi bizottság és 15 éven keresztül a közös ügyi (delegációs) bizottság képviselőházi tagja is volt.

Meghatározó szerepe volt a közéletben is, jelentős szerepet vállalt egyházi téren is. 1876-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője. 1885-től a felsőbaranyai egyházmegye gondnoka. 1898-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

1901. július 30-dikán váratlanul halt meg Budapesten 61 éves korában. Halálával a magyar politikai kultúra nemzeti liberális korszakának egyik legnagyobb hatású képviselője távozott. Rendkívüli képességeit barátai és ellenségei egyaránt elismerték. Nagyságáról Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Apponyi Albert, Herczeg Ferenc írásai szólnak.

* * *