1351. december 11-én hirdette ki Budán I. (Nagy) Lajos magyar király az ősiség törvényét, amellyel a honfoglalás után kialakult nemzetségi birtokok koráig visszanyúló, szokásjogi úton működő intézményt iktatta törvénybe oly módon, hogy az megerősítette II. András Aranybulláját, kivéve annak 4. cikkelyét, amely eredetileg úgy intézkedett, „az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló nemeseknek jogukban és szabadságukban áll az egyházak, avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni, hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeniteni.”

Gratz Gusztáv Adolf német eredetű Pozsony környéki családban született 1875. március 30-án, a szepességi Gölnicbányán. Középiskolai tanulmányait Iglón, Kolozsvárott és Besztercén, egyetemi tanulmányait a jogi fakultáson Kolozsvárott, majd Budapesten folytatta. Egyetemi tanulmányai mellett már 1896-tól a Pester Lloyd időszaki lap kötelékében dolgozott mint parlamenti és politikai tudósító. Ezt követően éveken át a bécsi Zeit napilapnak volt budapesti tudósítója, miután már 1899 óta tudósított Magyarországról a Kölnische Zeitungnak is.

1946. október 5-én hunyt el gróf Bethlen István politikus, Magyarország korábbi miniszterelnöke, „a XX. századi magyar politika egyik legjelentősebb, s a konzervatív-nacionalista magyar politikai gondolkodás egyik utolsó nagy alakja.”

A közelmúlt szélsőséges időjárása a Budapest története iránt érdeklődőknek és az újságíróknak egyaránt eszébe juttatott egy több évszázados múltra visszatekintő gondolatot a pesti várostervezéshez kapcsolódóan, amely ma már némiképp megmosolyogtató, de a maga idejében igen jelentős politikai, gazdasági és mérnöki erőforrásokat volt képes mozgósítani.

125 éve, 1896. július 16-án született a második világháború kataklizmája után a Népszövetség romjain újraformálódó világszervezet, az ENSZ emblematikus alakja, Trygve Lie norvég politikus, aki az intézmény első főtitkáraként elévülhetetlen érdemeket szerzett az ENSZ globális státuszának megerősítésében, valamint a szervezet első konfliktuskezelési és békefenntartási erőfeszítéseinek sikerre vitelében.

A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk, melyet az Országos Törvénytárban 1896. december 22-én hirdettek ki, a hazai perjog történetében mérföldkőnek számít. A törvény jogtörténeti jelentősége abból fakad, hogy azt megelőzően a hazai bűnvádi perjog évszázadokon át kodifikálatlan maradt, a számos jogforrásból táplálkozó perjogi joganyag területileg és személyileg is megosztott, partikuláris volt.