Actual information Duplicate 0

Dear Visitors,
On 23-24 May (Thursday-Friday), there may be short (a few minutes) disruptions on entry to the building.
Thank you for your understanding.

Katalóguskeresés Duplicate 1

 

Nyitó oldali csempék

Asset Publisher

A szlavón tölgy

Kedves Látogató!

Elgondolkodott már azon, hogy egy borús, ködös őszi napon mitől lesz derűsebb, mitől lesz jobb a hangulata, ha eltölt pár órát az Országgyűlési Könyvtár olvasótermében? Ha felpillant, s tekintete megpihen a kazettás mennyezeten, a polcokkal borított oldalfalakon, a lépcsőkön, a kifinomult díszítésű kovácsoltvas korlátokon, érzékelheti, azok a munkájukra igényes régi mesterek, iparművészek kézjegyét viselik magukon. A különleges atmoszféra egyik eleme a melegbarna színárnyalat, amit a berendezési tárgyak sugároznak, mintha anyaguk, a szlavón tölgyfa most adná vissza azt a napfényt, amit valaha Horvát-Szlavónia Dráva és Száva közti ligeteiben, ártereiben nemritkán 80-100 év, vagy ennél is hosszabb idő alatt gyűjtött magába.

Mosdóajtó

Az Országgyűlési Könyvtár belső tereinek meghatározó eleme a tölgyfa

Ismerkedjünk meg ezzel a botanikai és genetikai szempontból is rendkívüli fával. A szlavón tölgy méretei és minősége miatt már jóval a 19. század vége előtt ismert volt. Az első említés a szlavón erdőkről – a jobbágyok fakitermelése és az erdei legeltetés megtiltása kapcsán – Werbőczy Tripartitumának harmadik, a Szlavónia és Erdély magánjogi szabályait összegyűjtő részében lelhető föl. Szlavóniának a Dráva és a Száva közti tölgyesei a nehéz megközelíthetőség és az állandósult háborús viszonyok miatt az oszmán hódoltság idején gyakorlatilag lakatlanok voltak. A terület a törökök kiűzése után Bécs közvetlen irányítása alá került. Később, a 18. század végén és a 19. század elején kezdődött mocsárlecsapolások és ezzel együtt járó erdőirtási munkálatok valamelyest csökkentették a tölgyesekkel borított területeket, de a faállomány kitermelésére számottevő mértékben nem került sor.

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően a terület ismét Magyarország része lett, magyar közigazgatás alá került, ami utat nyitott a tömeges fakitermelésnek.Magyarország és a vele egy államközösséget alkotó Horvát-Szlavónországok területein rohamléptekkel indult meg az iparosítás, s ehhez szükségessé vált a közlekedési infrastruktúra fejlesztése. A vasútvonalak gyors ütemű kiépülésével az iparifa-export – és ezzel a tölgyfa kitermelése – nagymértékben fellendült: az Osztrák–Magyar Monarchia szinte egész területén a vasúti sínek alatti talpfák – a fa anyagának egyenletes szilárdsága és kopásállósága miatt – szlavón tölgyből készültek, és jelentős mennyiség került az olasz és francia piacra is. A szlavón tölgyből hajók és kádáripari termékek lettek. (A tölgyfából készült boroshordók ára ma is felülmúlja a rozsdamentes acélhordókét.) Gyakran használták fel középületek ajtóinak, ablakkereteinek, belső bútorzatának előállítására. Ez utóbbira példa a bécsi Városháza (Rathaus, 1872-1883 között épült neogótikus stílusban Friedrich von Schmidt neves építész tervei alapján), az Állami Operaház (Staatsoper, épült 1869-ben, főépítészek: August Sicard von Sicardsburg és Eduard van der Nüll), valamint a Hofburg, a császári rezidencia. Budapesten az Országház és a Szépművészeti Múzeum belsőépítészeti munkáihoz is szlavón tölgyet használtak. A tölgyet exportálták Franciaországba, Hollandiába, Angliába, Belgiumba is, hogy ügyes mesterek keze alatt a mai napig szolgáló bútorrá alakuljon. A szlavón tölgy hírére jellemző, hogy a magyar millenáris kiállításon egy olyan óriási rönköt állítottak ki, amelynek szállítására több vasúti kocsi kellett, sőt, az 1900-as párizsi világkiállításra is került egy 64 m3 térfogatú, 260 cm mellmagassági átmérőjű rönk.

Galériafeljáró

1902-1905 között a lábon értékesített tölgyek eladási ára mintegy megkétszereződött, törzsenként 219 koronáról 430 koronára nőtt. Egy 1909-ben kitermelt 42 méter magas I. osztályú példányról feljegyezték, hogy törzsét 2448 koronáért értékesítették. (Összehasonlításképp: egy 1906-ból származó, a gyáripari munkások keresetéről készült statisztika szerint a faipari munkások 70 százalékának heti bére alig érte el a 20 koronát.)

A történelmi Magyarország legnagyobb erdőterületei nemzetiségi vidékein feküdtek. Az Erdészeti Egyesület 1910-ben kelt megállapítása szerint az erdőhivatalok a magyar állam „végvárai”, és „sikeres magyar nemzeti politikát az erdőgazdaság nélkül nem lehet csinálni”. (Erdészeti Lapok 1910. évi kötete, 845. o.)

1906-ban Boór Károly erdőmérnök a szlavón tölgyesek védetté nyilvánítását javasolta:„Csak rövid három esztendő választ el bennünket attól, hogy ezen 300 éves szávamenti tölgyóriásokat a kérlelhetetlen ember a föld színéről eltüntesse. Századok viharát átélt tölgyekkel lévén dolgunk, azok teljes kiirtásában szinte kegyelethiányt látok, legyen bár igaz az az állítás, hogy a tölgyek túlkorossága és a pénzügyi körülmények a tervbe vett kihasználás foganatosítására késztetnek. […] A törzsek javarésze még sok évtizeden át hírmondója lehetne az egykori őserdőnek, amelyhez nem egy szakember és botanikus látogatna el, mint természeti ritkasághoz.”

1908-ban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter az állami kezelésbe vont erdőterületek növelésére tett javaslatot. Egy 400 ha-os állami erdőterület kitermelésére végül 20 év haladékot szabott ki, ám a közbirtokossági őstölgyes utolsó maradványait 1910-ben elárverezték. S ez idő tájt jelentek meg az alábbi sorok Kuzma Gyula tollából: „A gőzfűrészek is hamarosan felaprítják azt, amit a nagy természet több száz éven át alkotott a Száva síkság vízjárta rengetegének csöndjében. […] Akinek módjában van, aki teheti, siessen elzarándokolni az erdészet ezen Mekkájába, legeltesse szemét a természet e nagyszerű alkotásán, mert az élet prózájában mindenkor érvényesülő anyagi előnyök nem engedték meg azt, hogy a szlavóniai erdők eme virágából pár holdnyi bokrétát konzerválhattunk volna az utókor számára. Aki most hamarosan meg nem nézi a fejszecsapásoktól hangos Szocsnát és Bolykovót, az ugyan később is láthat Szlavóniában elég szép erdőt, de olyat, mint amilyet most tarolnak, ember többé soha!”

A szlavón tölgy – neve ellenére – Szlavóniában ma már csak hírmondó, Prasnik természetvédelem alatt álló körzetében mintegy 53 hektárnyi elkülönült, összefüggő tölgyes áll, a fák életkora 150-300 év.

Illés Márta

OGYK - 150 éve tartalommal töltve

Banner

Online account

Hungarian Juristical Portal

Országház Könyvkiadó

MPGY

Rare Books and Manuscripts Collection

Bibliography of Legislation and Public Affairs

Repository of Architectural Plans

Image Repository

ADT