A házszabály a parlament belső, szervezeti és működési normáinak gyűjteménye. A Magyar Országgyűlés rendjét meghatározó szabályokat 1848 és 1946 között házszabályoknak, 1949 és 1990 között ügyrendeknek nevezték.

Esterházy Miklós nádor 1637-ben írt házszabályjavaslata az első hazai dokumentum, amely az Országgyűlés tanácskozási rendjét átfogó szabályokat tartalmazta, ezt azonban akkor meg sem tárgyalták. Az elsőt 1848-ban alkotta meg a Képviselőház, szabályozták benne a mandátumok igazolását, a Ház megalakulását, a tanácskozási rendet, a kérvények benyújtását és intézését, a tisztségviselők megválasztását, hatáskörét és a nyilvánosság üléseken való részvételét. Az 1848-ban írott alapelvek egészen 1912-ig lényegében alig változtak. A Magyar Országgyűlés jelentős házszabály revíziói szinte minden alkalommal összefüggtek a politikai hatalom jellegének megváltozásával. A módosítások, főként a főbb vitapontok (az elnök jogkörének bővítése, az ellenzék jogainak szűkítése vagy bővítése, a szólásszabadság és a parlamenti fegyelem) miatt következtek be. A házszabályokat a parlament alkotmányának is nevezik. A belső szervezeti és működési rend szabályozásából általában fontos következtetések vonhatók le a politikai intézményrendszer jellegére vonatkozóan.