Életrajz, munkássága

Kunz (eredetileg Kuncz) Jenő, eredetileg Jenő, 1844. október 29-én született Temesváron. Testvére Kuncz Ignácz jogtudós, édesapjuk mérnök volt. Felesége lipcsei Fabricius Jozéfa, két gyermekük született, József és Jenny.

Kunz Jenő a pesti piarista gimnázium elvégzése után a Pesti Királyi Tudományegyetem jogi fakultásán folytatta tanulmányait és itt szerzett jogász doktori oklevelet. Tanulmányai befejezése után a kincstári jogügyi igazgatóságnál dolgozott, majd bírósági szolgálatba lépett. 1871-től kezdve 25 éven át ügyvédi irodát működtetett Budapesten. Közel három évtizeden keresztül volt Spanyolország tiszteletbeli budapesti konzulja. Emellett számos korabeli nagyvállalat jogtanácsosaként, illetve igazgatósági tagjaként tevékenykedett. Említésre érdemes, hogy a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút igazgató-elnöke, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár és a kőbányai Első Magyar Részvény-serfőzde elnöke is volt 1895 és 1926 között. Tagja volt az Ügyvédvizsgáló Bizottságnak és – több mint fél évszázadon át – a székesfőváros törvényhatósági bizottságának is.

Kunz Jenő a dualizmus kori Magyarország egyik legkitűnőbb jogásza, híres ügyvédje volt. Fő kutatási területe a jogfogalom erkölcsi alapon való elméleti értelmezése volt. Számon tartják a magyarországi szociológia úttörő alakjai között is. Kisebb írásai mellett három társadalom- és jogbölcseleti tárgyú munkája jelent meg. Élete fő művének A munka című 1901-ben született társadalombölcseleti monográfiáját tekintik. Ebben a társadalmi hatalom szerkezetét és működését, a társadalomban érvényesülő versenyt, és egy teljes szociológiai rendszer kiépítését mutatja be. A munkát a társadalom fő szervezőerejének érezte és mint a hatalom eszközét és formáját mutatta be.

Akadémiai székfoglaló értekezését a jog helyességének szentelte. Az igazságos jog című, 1904-ben megjelent terjedelmes munkája a jog szerepét abban határozta meg, hogy kényszerítő erejével a magasabb rendű erkölcsi követelményeknek és a társadalmi közérdekeknek, de az egyén és a közösség etikai elvárásainak is eleget tegyen. A jog fogalmát erkölcsi, vallási, érzelmi, viselkedési és cselekvési parancsként fogta fel. Kiindulópontként megállapította, hogy a modern megközelítések szakítanak a természet- és az észjogi előzményekkel. Álláspontja szerint a jog természetét a tételes jog vizsgálatával lehet elérni.

A jog címmel 1908-ban megjelent monográfiájában Kunz a jog fogalmának tisztázására és okozatos összefüggéseinek, társadalmi vonatkozásainak felderítésére vállalkozott. Német szerzők írásaira hivatkozva, a hatalom és az erkölcs segítségével próbálja meghatározni a jog fogalmát és feloldani definiálásának problémáját. A jog külső kellékeként a fizikai kényszert említi azaz az erőszakot amellyel fenyeget és amelyet alkalmaz, míg másik – belső – kelléke a “...az igazságosságra való jóhiszemű törekvés.” Kunznak sikerült a jogot a konvencionális szabályoktól, a vallási és erkölcsi parancsoktól elhatárolnia és mint a jogi alaptan kérdését vizsgálnia.

Pályája során közgazdaságtannal is foglalkozott, minisztériumi felkérésre az 1900-as években az ő vezetésével állították össze Budapest gazdasági tevékenységének eredménykimutatását és számviteli mérlegét.

Kunz Jenő 1926. szeptember 25-én, 82 éves korában hunyt el. Budapesten, a Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Díjak
Izabella-rend csillagos középkeresztje
1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett