The collection of the library Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 0 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1

The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.

Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.

In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.

We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.

The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.

Életrajz, munkássága

Márkus Dezső Pakson született 1862. október 13-án. Tanulmányait Budapesti Tudományegyetemen végezte, 1885-ben jogi doktorátust szerzett, 1886-ban ügyvéd lett. Tagja volt az Ügyvédvizsgáló bizottságnak, 1889-ben jegyzője a X. Magyar Jogászgyűlésnek, és titkára előbb a Budapesti Ügyvédi Körnek, majd az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek, ez utóbbi hivatalos lapjának szerkesztője.

1894-től, mint beosztott bíró az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott, tevékenyen részt vett a házassági törvény elkészítésében, az általános indokolás szerkesztésében. 1911-ben kúriai bírói rangra emelték.

A legtermékenyebb és legérdemesebb magyar jogi szakírók egyike, akinek munkássága több jogágra kiterjedt, a magánjog és peres eljárás, a közjog és közigazgatási jog mellett a jogtörténet és jogi enciklopédia ügye is foglalkoztatta. Társadalmi és szociális kérdésekről is gondolkozott: a gyöngék, elnyomottak jogi védelméről (a törvénytelen gyermek jogi állása, nőkérdés, munkáskérdés), és az előítéletek leküzdéséről is írt. Különösen érdekelték a bírói és ügyvédi szervezeti kérdések, a polgári törvénykezési eljárás és a végrehajtás, a magánjog és a hiteljog, valamint a házassági jog kérdései. A magyarországi feminizmus és nőegyenjogúság egyik élharcosa volt.

Kiváló publicista, cikkei, tanulmányai 1886-tól Jogtudományi Közlönyben, a Fővárosi Lapokban, a Debreczeni királyi táblai Értesítőben, az Ügyvédek Lapjában, a Jogban, az Egyenlőségben s az általa 1889 és 1893 között szerkesztett Jogi Szemlében, valamint a Budapesti Szemlében, és csaknem az összes napilapban jelentek meg. A Nemzetnek egy ideig belső munkatársa is volt.

Rövid élete ellenére sokat publikált. Önállóan megjelent munkáinak száma meghaladja a negyvenet, köteteinek száma a százat. Úttörő munkát végzett a jogforrások feldolgozásában, valamint ő kezdte meg a döntvényjog rendszeres feldolgozását a magyar jogirodalomban, az ő döntvénygyűjteménye később is mintául szolgált a megjelenő döntvénytáraknak. A gyakorlatban sűrűn forgatták különféle kommentárjait (polgári törvénykezési rendtartás, ügyvédségi szervezet, polgári eljárás, házassági jog, ügyvédi díjszabás stb.). Még nagyobb az érdeme a Magyar jogi lexikon kiadásában. A hat kötet a magyar jogtörténetben először tartalmazta a magyar jog minden területének alapvető fogalmait. A kor jeles jogtudósai írták a szócikkeket, a mű ma is jól használható.

Legnagyobb műve a Magyar Törvénytár – Corpus juris hungarici millenniumi emlékkiadása, melyet 1896-ban indított és haláláig egyedül szerkesztett, a törvényekhez magyarázatokat, utalókat is készített.

Márkus Dezső tevékeny tagja volt a Magyar Jogászegyletnek, előadásai és felszólalásai sokoldalúságát bizonyították.

50 éves korában, 1912. december 3-án, Budapesten halt meg. A Kozma utcai Izraelita temetőben nyugszik.