A törvényhozás könyvtára
A Magyar Országgyűlés könyvtárát a törvényhozó munka támogatására az 1868-ban alapította a Képviselőház. 1870-ben kezdett működni a Magyar Nemzeti Múzeum egyik szobájában, majd az ún. Luby-házban, 1873-tól 1902-ig pedig a Sándor utcai Képviselőház adott otthont a Képviselőházi Könyvtárnak, ami 1902 nyarán 50 ezer kötettel költözött a Steindl Imre által tervezett új Országházba, ahol az Országgyűlési Könyvtár ma is működik. Az építész az épület középső részén nagy területet tervezett a könyvtárnak, a díszes, két emelet magas Duna-parti nagy olvasó ma is várja az olvasókat.
A könyvtár megalapításától kezdve 1952-ig (kivéve a Tanácsköztársaság ideje alatt) a Magyar Országgyűlés hivatali szervezetének egységeként működött, alapvető feladata a törvényhozók munkájának, kulturális-tudományos érdeklődésének támogatása volt, de emellett kölcsönzéssel a képviselők és családtagjaik szépirodalmi igényeit is kielégítette. A könyvtár hármas felügyelet alá tartozott: irányítását 1950-ig a képviselőház állandó bizottságaként működő Könyvtári bizottság, az 1887-től a bizottság elnöki tisztét is betöltő házelnök, és végső fokon a képviselőház plenáris ülése látta el.
A nyilvánosság szolgálata
A folyamatosan gazdagodó és sok ritkaságot őrző zárt intézményi könyvtár mind szélesebb körben vált népszerűvé a tudósok, kutatók körében, egyre többen kértek engedélyt a könyvtárhasználatra, 1934-ben az Országházban létrehozták számukra az önálló olvasótermet, az ún. „Idegenek olvasótermét”. 1945 után az intézmény egyre hosszabb nyitva tartással várta az olvasóközönséget, 1950. szeptember 1-től „korlátolt nyilvánossággal” nyílt meg, az engedéllyel rendelkezők a nagy olvasóterem galériáján olvashattak. 1952 őszén teljesen nyilvánossá vált a könyvtár, 1953 januárjától a mindenkori kultuszminisztérium alá tartozott.
1958-ban a közgyűjteményt a művelődésügyi miniszter országos tudományos szakkönyvtárnak minősítette, és kijelölte az azóta is meglévő három fő gyűjtőkörét. A meglévő állományokból 1958 és 1962 között különgyűjteményeket hoztak létre: 1958-ban a Magyar Tanácsköztársasági Különgyűjteményt, 1960-ban ENSZ Letéti Gyűjteményt, 1962-ben pedig a Külföldi Parlamenti Gyűjteményt és a Magyar Parlamenti Gyűjteményt.
1975-től az Országgyűlési Könyvtár országos jogi és politikai információs szakközpont lett, megkezdődhetett a beérkező folyóiratok gépesített feltárása és az abból való információszolgáltatás: létrehozták az országban egyedülálló Világpolitikai Információszolgáltatást (VPI), a külföldi jogi szakfolyóiratok feldolgozását, és 1980 és 1991 között a könyvtár évente kétszer tette közzé jogági elrendezésben a magyar jogi szakirodalom analitikusan feltárt cikkeinek, tanulmányainak bibliográfiai adatait tárgy- és névmutatóval ellátott füzetekben. 1989-ben valósították meg az ún. PRESSDOK adatbázist, melyben a magyar sajtó híreit szemlézték. A külföldi sajtófigyelő adatbázis, a HUNDOK, 1991-ben indult, a külföldi sajtó magyar vonatkozású cikkeinek forrásadatait és rövid tartalmi kivonatát tartalmazta.
A szocialista korszak utolsó két évtizedében a könyvtár fontos szellemi találkozóhely lett fiatal értelmiség számára. A jól válogatott könyvállomány, a könnyen hozzáférhető külföldi folyóiratok, valamint a magyar emigráció által megjelentetett kiadványok vonzották a rendszerkritikus jogászokat és bölcsészeket.
Kettős funkcióban
A rendszerváltozás hatására az országgyűlés elnöke és a művelődési miniszter megállapodást írt alá arról, hogy 1991. január 1-jével „helyreállítja az Országgyűlés és az Országgyűlési Könyvtár történetileg kialakult szerves kapcsolatát”. A könyvtár a törvényhozás könyvtáraként megőrizte nyilvános közkönyvtári és országos tudományos szakkönyvtári feladatait is. Még abban az évben megalakították a Képviselő-tájékoztatási osztályt, hogy könyvtári dokumentumokkal és információkkal lássa el a képviselőket és szakértőiket, a frakciókat, a bizottságokat, valamint a hivatal dolgozóit. 2010-től Képviselői Információs Szolgálat (Infoszolg) néven, speciális könyvtári és információs szolgáltatások nyújtásával folytatta munkáját 2014 januárjáig, amikor önálló főosztállyá vált.
2012-ben Kövér László házelnök bizottságot hozott létre az Országgyűlési Könyvtár jövőjének formálása és megújítása érdekében. 2013–2014-ben került sor a nagy olvasóterem Steindl Imre eredeti tervével megegyező rekonstrukciójára is, az átépítés következtében megtöbbszöröződött a kézikönyvtárban elhelyezhető kötetek száma.
