Csávolszky Lajos

Csávolszky Lajos
(Buják, 1838 v. 1841 – Budapest, 1909. március 13.)
újságíró, országgyűlési képviselő

Irodalom:

  • Csávolszky Lajos (1841-1909) [nekrológ] = Vasárnapi Újság, 1909. LVI. évf. 12. szám. (március 21.) 231. p.

Életrajz, munkássága

"(...) Mindvégig tántoríthatatlanul ragaszkodott elveihez, de nagyobb gondját képezte a meggazdagodás, mint az elv. Bizonyos idealizmus jellemezte a felfogását, de az üzletet elébe tette minden ideának és ideálnak. Kérlelhetetlenül tudta üldözni politikai ellenfeleit s mint pártjának harcosa, megbecsülhetetlen volt, de mint üzletember meg tudott alkudni mindenkivel. Ügyes, leleményes volt mindenben, fáradhatatlan s bámulatot keltőén kitartó a maga elé tűzött célok elérésében. (...) Volt része a nélkülöző szegénységben, volt nagy vagyon ura s bár mindenek fölé helyezte ezt a vagyont: nem bírta megtartani.

Az atyja egyszerű faragó-béres volt Bujákon az Esterházy-uradalomban. Ő maga úgy bírta elvégezni iskoláit, hogy leckeórákat adott kevésbé szorgalmas s kevésbé eszes osztálytársainak. Feljött Budapestre, verseket írogatott, melyeknek nagy része a Vasárnapi Újságban jelent meg. E réven ismerkedett meg Komócsy Józseffel, a ki bejuttatta Gévay fényképészeti irodájába, a hol előbb ő maga volt alkalmazva. (...) Aztán Jókai lapjához, a Honhoz került, mint korrektor. Akkoriban már este lezárták a lapokat s éjjel egy munkatárs sem maradt a szerkesztőségben. Egy éjjel fontos külföldi esemény hírét hozta meg a távíró. Csávolszky elküldött a munkatársak után, hogy írjanak a dologról vezércikket, de a szolga senkit se tudott közülük megtalálni. Megírta tehát a cikket maga, s a szerkesztő tudta nélkül leadta a nyomdába. A cikk fényesen sikerült, másnap Jókai cikkírónak szerződtette Csávolszkyt. Írásaiban Csernátony volt a mestere. (...)

Mikor Csernátony a Klapka-Jókai párbaj után odahagyta a Hont és az Ellenőrt alapította, Csávolszky is vele ment. Népszerűsége ekkor volt delelő pontján. A mezőtúri kerület képviselőnek választotta meg s a képviselőházban Tisza Kálmán pártjához csatlakozott s csakhamar feltűnt alapos tanulmányról tanúskodó, de amellett kíméletlenül személyeskedő beszédeivel. Akkoriban azt tartották róla, hogy az állami költségvetést csak egy ember ismeri nála alaposabban: Széll Kálmán.

Az 1872-iki választás alkalmából egy röpiratot írt ezen a címen: Mit akar a baloldal. A röpiratot százezer példányban osztotta szét az ellenzék s Csávolszky a pártkör gazdájától, Móricz Páltól írói honorárium fejében hatezer forintot kapott. Annyi pénzről nem is álmodta előbb, hogy birtokában lesz valaha. Vasútra ült s a vonatról nézegette a tájakat, hogy hol vegyen birtokot. De az a pénz csakhamar elúszott. Nem volt semmije, mikor Tisza megcsinálta a fúziót. Csávolszky nem ment vele. S minthogy az Ellenőrbe többé nem írhatott, maga alapított egy napilapot, Baloldal címen. Ez azután összeolvadt a függetlenségi párt lapjával, a Magyar Újsággal, melyet Irányi Dániel szerkesztett s a kettőből lett az Egyetértés.

Mint az Egyetértés szerkesztője, olyan szolgálatokat tett a hírlapirodalomnak Csávolszky, minőket kortársai közül senki. Ö szoktatta rá főképp az embereket, hogy napilapot minél szélesebb körökben olvassanak s a lapolvasás életszükségletük legyen. Ő honosította meg, mégpedig az őt jellemző kitartással a lap egyes példányainak eladását. Akkor csak a rendes előfizető olvashatott lapot. Ő sorra járta a dohánytőzsdéket, ingyen adta az Egyetértést, s a trafikosnak engedte át az egész bevételt, csak árusítsák a lapot. Eleinte még így is csak kevesen vállalkoztak reá. Azután beutazta az egész országot, kiszállt minden nagyobb állomáson s a vasúti portásokat szólította fel az Egyetértés árusítására. A lapját ezeknek is ingyen küldte, övéké maradt az egész bevétel s ezek is csak nagy rábeszélésre – a minek Csávolszky kiváló mestere volt – mentek bele.

Azt akarta, hogy lapja a magyar Times legyen. (...) Kiváló gondot fordított a közgazdasági hírek és értesülések pontosságára és megbízhatóságára, nemkülönben a külpolitikai jól értesültségre. (...) Az orosz-török háború idején külön tudósítót küldött a harctérre, mikor pedig Pétervárott, a Téli Palota felrobbantása után forradalmi mozgalmak voltak észlelhetők, egy lengyel újságírót küldött oda, aki naponta sürgönyileg értesítse. A sürgönyöket vasúton külön ember vitte az első osztrák állomásra s ott adta föl… (...) Ekkor állott az Egyetértés virágzásának tetőfokán.

Aztán üzletekre adta magát, s eleinte minden sikerült, amihez hozzáfogott. (...) Egyre szaporodtak a házai Budapesten is, Bécsben is. Volt hatezer holdas birtoka a Tisza mellett, s volt négymillió koronányi vasúti elsőbbségi részvénye. De minden meg volt terhelve adóssággal egészen a végső határig. (...) Csak egy fuvallat kellett, a hitelviszonyok egyszerű megrosszabbodása, s az adósságra felépített vagyon magától összeomlott. Elveszítette mindenét.

Azóta Csávolszky visszavonultan élt. Imitt-amott közreadott még egy-egy röpiratot, melyben volt bajtársait, a függetlenségi párt híveit támadta meg, ma már szokatlanul éles hangon... (...) Az utolsó választáson a képviselőházból is kimaradt. Elfelejtették még életében, néhány hónap előtt elveszítette nejét is, s teljes elhagyatottságban halt meg."