The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
1845-ben született Nagyszombat városában, városi tanácsnok fiaként. A szülővárosában, az érseki főgimnáziumban végzett tanulmányokat követően először Pozsonyban, majd Pesten hallgatott jog- és államtudományokat. Az ezt követő években fokozatosan lépkedett előre a ranglétrán: 1865-ben a pesti királyi ítélőtáblánál tábla joggyakornokká nevezték ki, 1867-ben ügyvédi oklevelet, majd kúriai fogalmazói pozíciót kapott, 1871-ben jogi doktor, végül 1872-ben pesti törvényszéki bíró lett. Időközben megházasodott, felesége Langheinreich Henriette.
Nem elégedett meg a jogi pályán elért sikerekkel: a politikai életben is aktívan részt vett. 1875-ben a nagyszombati választókerületben országgyűlési képviselői mandátumot nyert a Szabadelvű Párt színeiben. Komoly támogatója volt a polgári igazságszolgáltatás reformjának. 1880. április 23-án tartott képviselőházi beszédében a polgári igazságszolgáltatás végleges reformja előmunkálatának megindítását sürgette. Beszédének hatására a képviselők ennek megindítása mellett határoztak. Képviselői tevékenysége mellett ügyvédként is aktív volt a fővárosban, főleg büntető ügyekkel foglalkozott. 1887-ig tartotta meg a mandátumát, utána ismét visszatért a bírói hivatáshoz, táblai, majd kúriai bíróvá nevezték ki.
1896-ban ismét elindult a választásokon és újra a nagyszombati kerület szabadelvű képviselője lett. A Képviselőházban a felirati és az igazságügyi bizottság tagjaként is tevékenykedett. 1898-ban egy nézeteltérést követően otthagyta a pártját és felhagyott az aktív politizálással. A Fővárosi Közmunkatanács tagja is volt, valamint háromszor javasolták főpolgármesternek is.
Tudományos tevékenysége is számottevő volt. Egyik alapítója és első elnöke lett a Filozófiai Társaságnak. Elsősorban a polgári és büntető igazságszolgáltatás kérdései foglalkoztatták, a polgári eljárásjog körében számos elméleti és gyakorlati kérdést dolgozott ki. Nagyszámú tudományos művet írt, írásai főleg a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg. Kedves eszméje volt a francia référé, az úgynevezett sürgősségi eljárás átültetése is. Tudományos értekezésben ismertette meg az intézményt (A référé-rendszer s magyar alkalmazása. Felolvastatott a Jogászegylet 1887. márczius 31.-én tartott teljes-ülésében. Magyar Jogászegyleti Értekezések. 1887. IV. .évf. 35.szám, p.1-69.), törvénytervezetet is készített róla (A magyar sürgősségi eljárás tervezetének szövege és magyarázata / Emmer Kornél. In: Jogtudományi közlöny. - 22.évf. 15.sz. (1887.) – végül nem sikerült az eljárást a magyar joggyakorlatba átültetni.
1910. július 19-én hunyt el Bécsben, Döblingben helyezték végső nyugalomra. Halála után, 1911-ben jelent meg a Magyar Jogászegylet kiadásában az Emmer Kornél beszédei és dolgozatai című két kötet, mely csaknem ezer oldalon át közli írásait. Könyvtárát a budapesti egyetemi könyvtárra hagyományozta.
