A szerző a Debreceni Egyetem docense, aki egyetemes és magyar historiográfiát és politikai eszmetörténetet tanít. Hiánypótló kötete az újkori egyetemes és magyar történetírás összefoglalását tartalmazza: részletesen bemutatja a modern német, francia, amerikai, angol, olasz, kelet-európai és természetesen a magyar történetírás főbb jellemzőit, elemzi alakulásuk folyamatát, aminek eredményeképpen a történettudomány és a történetírás a mai formájában létezik.

A könyv fontos szempontként kezeli az egyetemes nézőpontú, „nemzetek feletti” avagy más nemzetekkel való összehasonlításban létező történettudomány és a nemzeti látószöget érvényesítő tudományosság viszonyát.

Az örök kérdésekre, hogy mi a történettudomány haszna, értelme, mik a történeti megismerés lehetőségei és hogyan írjunk történelmet – a szerző történeti választ ad a különböző folyamatok, iskolák, paradigmák felsorakoztatásával. Az előzmények tanulmányozásában egészen a 16. századig visszatekinthetünk.

Kiemelten fontos lehet számunkra a magyar történettudomány 1945 utáni folyamatait bemutató és a korszak jelentős képviselőit felvonultató két tanulmány.

A kötet végén gazdag irodalomjegyzéket, név- és tárgymutatót találunk.

A könyv raktári jelzete az OGYK-ban: KK IV/54