Antoine Yoshinaka: Crossing the Aisle: Party Switching by U.S. Legislators in the postwar era. Cambridge: Cambridge University Press, 2016. xv, 265 p.
930.601 KPGY KK V

Antoine Yoshinaka amerikai politológus, a University of Buffalo oktatója új könyvében a frakcióváltás jelenségét vizsgálja az Egyesült Államok Kongresszusában, illetve az államok törvényhozó testületeiben a második világháborút követő időszaktól kezdve. E kötet az első átfogó tudományos igényű mű, amely a témával kapcsolatban született az Amerikai Egyesült Államokban.

A kötet által vizsgált jelenség – amelyre külön kifejezés is van az angol nyelvben, „crossing the aisle” – azaz „átmenni a [két frakciót az ülésteremben egymástól elválasztó] folyosó másik oldalára” – meglehetősen ritkának mondható az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában. 1950 óta mindössze 33 alkalommal fordult elő, hogy megválasztott képviselők átültek az egyik nagy párt frakciójából a másikéba. Gyakran egy-egy hasonló eset komoly következményekkel járt, mert megváltoztatta az adott ház többségét: például Jim Jeffords 2001-es „átállása” következtében a Szenátus demokrata többségű lett. A szerző statisztikai adatok elemzésével, politikusokkal – többek között egy frakciót váltó törvényhozóval, illetve egy pártvezetővel – készített mélyinterjúk segítségével járja körül a témát. Továbbá, egy részletes esettanulmány is olvasható a kötetben, amely szinte óráról órára követ egy frakcióváltás előtt álló politikust.

Samuel Johnson: Debates in Parliament. New Haven; London: Yale University Press, 2012.
930.010:1-3 KPGY KK IV

A három kötetes, Thomas Kaminski és Benjamin Beard Hoover által szerkesztett, a Yale University Press kiadásában megjelent munka Samuel Johnson 18. századi angol író, kritikus, esszéista, lexikográfus és tudós által az angol parlamentben elhangzott vitákról és beszédekről írt irodalmi igényű tudósításainak kritikai kiadását tartalmazza.

A „parliamentary sketch writing” (szó szerint „parlamenti vázlat- vagy skicc-írás”) egy sajátos brit műfaja a parlamenti tudósításoknak. A zsáner gyökerei a 18. században keresendők, amikor még nem lehetett a parlamenti ülésekről részletekbe menően, szóról szóra beszámolni, sőt az újságírók jelenléte is tiltott volt. Emiatt a kor írói, újságírói csak másodkézből származó információk alapján, az egyes képviselőket álnevek mögé bújtatva, adott esetben kitalált kontextusba helyezve írhattak arról, ami a parlament falai között lezajlott, ilyen módon tájékoztatva a közvéleményt a törvényhozás rejtelmeiről. Hasonlóan járt el a fentebb említett Samuel Johnson is. A Gentleman’s Magazine-ban 1738-1746 között megjelenő „Debates of the Senate of Liliput” című sorozatában a parlamenti üléseken kvázi-informátorok által készített jegyzetek, illetve szóbeli közlések alapján megírta, hogy mi és hogyan is hangozhatott el, mindezt a képzeletbeli Liliput állam szenátusának köntösébe öltöztetve. A rovatban hétről hétre bemutatott liliputi események mindig a brit politika aktuális eseményeire – például a gyarmatok ügye vagy a spanyolokkal való konfliktusok – reflektáltak. A három kötet ezeket az írásokat tartalmazza, hosszas bevezető tanulmány, lábjegyzetek, illetve az írásokban szereplő álnevek feloldását tartalmazó listák kíséretében.

Jean-François Godbout: Lost on Division: Party Unity in the Canadian Parliament Toronto [etc.]: University of Toronto Press, 2020. XIV, 294 p.
930.392 KPGY KK XVII

Jean-François Godbout politológus, a University of Montreal professzora, a University of Toronto Press gondozásában megjelent könyvében a párt- és frakciófegyelem változásait vizsgálja Kanada parlamentjében.

Napjainkban a kanadai parlament pártjai kifejezetten erős frakciófegyelemmel rendelkeznek, ritkának mondható az, hogy a szavazások során a képviselők szembemennének a megszabott irányvonallal. Ám korábban – főleg az intézmény 1867-es megalakulását követő évtizedekben – korántsem ez volt a jellemző. A szerző a kezdetektől napjainkig terjedő időszak több mint kétmillió egyéni szavazatát vizsgálta meg mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban, hogy rájöjjön a fentebbi változás okaira. Véleménye szerint az egyre növekvő fegyelem egyértelmű összefüggésbe hozható a törvényhozás napirendjének változásával. A kötet tíz fejezetben mutatja be Kanada parlamentjének fejlődését, a pártok és a frakciók megjelenését, illetve a frakciófegyelem kialakulását, 1867-től napjainkig. Godbout számos statisztikai adattal, grafikonokkal, rengeteg lábjegyzettel, illetve egy alapos bibliográfiával is ellátta munkáját.

Parliamentary Opposition in Old and New Democracies. London; New York: Routledge, cop. 2009. xxvi, 242 p.
930.916 KPGY KK I

A Ludger Helms politológus, a University of Innsbruck professzora által szerkesztett, a Routledge gondozásában megjelent tanulmánykötet a parlamenti ellenzék szerepét és ismérveit mutatja be mind a „régi”, illetve az „új” demokráciákban.

A parlamenti ellenzék működése, szerepe, problémái kulcsfontosságú szereppel bírnak az egyes országok demokratikus folyamatinak vizsgálatában. A kötet a világ számos, egymástól alapvetően különböző országának, politikai kultúrájának parlamenti ellenzékét teszi vizsgálat tárgyává. Az egyes tanulmányok bemutatják mind az adott csoportok alapvető ismérveit, mind a szerepüket a törvényhozási, illetve politikai folyamatokban. A kötet első része a „régi”, konszolidálódott demokráciákat elemzi – többek között a skandináv, illetve az angolszász országok törvényhozásának ellenzéki pártjait –, a második rész pedig az „új”, azaz rövidebb demokratikus múlttal bíró – például dél-afrikai vagy latin-amerikai – országokkal foglalkozik.

Tanja Evers: Ich poste, also wähl' mich! Parteien auf Facebook im Bundestagswahlkampf. Baden-Baden: Nomos, 2019. 430 p.
927.125 KPGY KK VI

Tanja Evers politológus, a Katholischen Universität Eichstätt-Ingolstadt oktatójának a Nomos gondozásában megjelent kötetében a 2013-as német parlamenti választáshoz köthető, Facebookon folytatott kampányait, azok résztvevőit, stratégiáját, céljait és tartalmát elemzi.

Az utóbbi évtized során a helyi, illetve parlamenti választások kampányai a hagyományos terepek mellett megjelentek az online térben is, elsősorban a közösségi médiában, így természetesen a Facebookon is. A szerző tíz fejezetben mutatja be az interneten zajló „posztmodern kampányokat”. Az alapvető fogalmaktól indulva – például „Mi is az a politikai kommunikáció?” vagy „A választás és a választási harc mint demokratikus fogalmak” – jut el a tulajdonképpeni kutatása részletes ismertetéséhez. Utóbbi két pilléren nyugszik: kvalitatív jellegű interjúk, illetve digitális adatok kvantitatív elemzése. Külön fejezet foglalkozik a felhasználók által írt kommentekkel: két esettanulmányt is olvashatunk ebben a részben: egyik az euróválság, a másik pedig az energiaátmenet kapcsán íródott hozzászólásokat elemzi.