The United Nations and Genocide. Basingstoke, Palgrave Macmillan, 2016. XIII, 262 p.

A neves ausztrál kutató által szerkesztett tanulmánykötet rávilágít arra, hogy a népirtás tiltásáról szóló ENSZ egyezményt elsőként fogadta el a nemzetközi szervezet. A „soha többé” elve különösen a Holocaust nem múló árnyékában tűnt nagyon fontosnak. Hetven év távlatából a könyv azt vizsgálja, hogyan próbálta meg kezelni, és esetenként hogyan vallott kudarcot az ENSZ a népirtás kapcsán. Igyekszik feltárni, miért volt képtelen hatékonyan fellépni a kambodzsai, ruandai, a darfuri és a balkáni kegyetlenségek idején. Emellett kiemel, néhány mostanában meghozott intézkedést is, melyek az elnyomás, az emberi jogok durva megsértése, és az emberi méltóság sárba tiprása ellen irányulnak. A végső kérdés tehát az, képes-e a modern világban az ENSZ megvédeni az embereket a hasonló kegyetlenkedésektől?

Gali Máté: Berzeviczy Albert a márványarcú miniszter. Budapest, Szépmíves, 2017. 550 p.

Gali Máté történész könyve a méltatlanul elfeledett Berzeviczy Albertnek nem csak munkásságáról, politikai, történészi tevékenységéről, de magánéletéről, mindennapjairól is szól. Bár korának politikai, művészeti, tudományos és tudománypolitikai szempontból is fontos alakja volt, életéről és munkásságáról napjainkig egyetlen átfogó és szakszerű könyv sem készült. Gali Máté jegyzetekkel, névmutatóval és képmelléklettel kiegészített kötete végre méltó emléket állít a 19.-20. század egyik legnagyobb kultúrpolitikusának. A szerző négy fejezetre tagolta művét: az első fejezetbe a család és ifjúkor, a Berzeviczy család és Sáros megye közéletének bemutatása, a második fejezetbe a dualizmus kori országgyűlési képviselő politikai és társadalmi életének ismertetése, a harmadik fejezetbe az első világháború és a forradalom élménye a politikus életében, a negyedik fejezetbe pedig a két világháború közötti tevékenysége került. De ki is volt Berzeviczy Albert? Berzevicei és kakaslomnici Berzeviczy Albert (1853-1936) magyar politikus, történetíró, a dualizmus időszakában több mint három évtizedig országgyűlési képviselő, aki a képviselőház jegyzője, alelnöke, és elnöke is volt. Vallás- és közoktatásügyi államtitkárként, majd miniszterként is a politikai élet főszereplői közé tartozott. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnöki, majd elnöki posztjának birtokosa, illetve éveken át a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként a felsőház tagja volt. Hosszú pályafutása alatt számtalan társaság, egyesület tagja, illetve vezető tisztségviselője, a magyar testnevelés és sport fejlesztésének egyik élharcosaként pedig a Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöki, a Nemzeti Torna Egylet elnöki tisztét is betöltötte. 1919 végétől az új kultúrpolitikai törekvések egyik vezető személyisége lett, ekkor már elsősorban történetírói és tudományszervezői területen jeleskedett: csaknem 50 kiadvány szerzője volt, és hetvennél is több magyar, német, angol, olasz lapba írt. Az irodalmi, tudományos és politikai élet eme kiemelkedő alakja 83 éves korában hunyt el. A kötet utolsó fejezetében halálának részleteiről, a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában való felravatalozásáról és temetéséről is szó esik.

John D. Grainger: Syria: An Outline History. Barnsly, Pen and Sword, 2016. X, 358 p.

Ez az a könyv, amelyre nyugodt szívvel alkalmazhatjuk azt a régi mondást, miszerint a zord külső érző szívet takar. A könyv lapjain igazi kincsre talál az érdeklődő olvasó. Ne tántorítson el tehát senkit a kötet borítója a kézbevételtől, hiszen az ott szereplő modern katona, kezében fegyverrel, könnyen félrevezetheti az olvasót. A kötet szerzője John D. Grainger, aki eddig főként hadtörténeti témákban szerzett hírnevet munkásságával, alapos áttekintést nyújt Szíria történelméről, amely mint történelmi egység tágabb értelemben magában foglalja a mai Szíria, Libanon, Izrael/Palesztina és Jordánia területét. Ez a régió mindig is a világ meghatározó történelmi eseményeinek középpontjában állt, s történészünk nem restelli a történetírás fonalát egészen a korai időktől, konkrétabban az utolsó jégkorszak végétől kézbe venni. Könyvével igyekszik átfogó képet nyújtani az érintett korszakokról, a korai idők után a bemutatást folytatva többek között az itt berendezkedő asszírokkal, föníciaiakkal, perzsákkal, görögökkel, rómaiakkal, arabokkal, majd a török fennhatósággal és a francia és brit felosztási kísérletekkel. A közel 360 oldalas kötetnek mindössze néhány oldala érinti napjaink történéseit. A 2011-óta zajló és, sajnos úgy tűnik, belátható időn belül véget nem érő véres események ismét Szíria felé fordították a világ hírfogyasztóinak figyelmét, azonban az elmúlt évek során, a tévéképernyőn lejátszott képkockák e kötet segítségével több ezer év történelmének kontextusába helyezve válnak értelmezhetővé. Nem könnyű olvasmány, megértése, melyet nagyban segített volna néhány jól elhelyezett térkép, illusztráció, gyakran igényel némi utána olvasást, de mindenképpen jó alapot biztosít ahhoz, hogy szélesebb perspektívából szemlélhessük korunk egyik legmeghatározóbb történelmi eseményét.

Gyurácz Ferenc: Populizmus: tanulmányok, 1991-2017. Szombathely, Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2017. 137 p.

„Kétségtelen, az emberek gyakran figyelmetlenek, néha félrevezethetők, és túl könnyen megijednek. De az egyszerű választók nem szükségszerűbben butábbak vagy megtévesztettebbek, mint akik uralkodni akarnak rajtuk. Nem szidásra, hanem tiszteletteljesebb bánásmódra és valódi párbeszédre van szükségük. A populizmusnak sok árnyalata van. Bár egyes hangjai sötétebbek, mások reménykeltőek. Ezért nem helyes a szó differenciálatlan használata.” (Laurence Whitehead, Nuffield College, Oxford University) Gyurácz Ferenc kritikus, irodalomtörténész, könyvkiadó, a Vasi Szemle főszerkesztője legújabb könyvében napjaink egyik talán leggyakrabban emlegetett politológiai fogalmát, a populizmust vizsgálja. A szerző nem először foglakozik a témával. Különböző folyóiratok hasábjain – Életünk, Hitel, Politikatudományi Szemle -, több tanulmányban elemezte a populizmus jelenségét, ezen írások is részét képezték később az Egy „populista” feljegyzései című, 1993-ban megjelent kötetnek. A kötetben hat rövid tanulmány olvasható. Az első, nagyobb terjedelmű írás a populizmust, mint fogalmat elemzi, részben az utóbbi évek nagy vihart kavaró eseményeinek – Brexit, Donald Trump győzelme a 2016-os amerikai elnökválasztáson – perspektívájából. Ismerteti a fontosabb akadémiai, illetve újságírói, véleményvezéri álláspontokat, továbbá mind hazai, mind nemzetközi példákat is hoz a szóban forgó jelenségre. Egy-egy rövid alfejezet foglalkozik a populizmus és a migráció, illetve a populizmus és a kereszténység kapcsolatával. A további öt írás mindegyike már a bevezetőben említett korábbi tanulmányok újraközlése, melyek más-más szempontok szerint foglalkoznak a populizmus kérdésével. Fontos politológiai, illetve eszmetörténeti adalékokkal szolgálnak a populizmus hazai, illetve külföldi értelmezésével és történetével kapcsolatban. Kiemelendő egy kuriózummal, a szerző szerint a „populista” kifejezést önmeghatározásként először alkalmazó, 19. század végének amerikai farmermozgalmával foglalkozó fejezet.

Peter Lee: Igazságháborúk: a klímaváltozás, a katonai beavatkozás és a pénzügyi válság politikai kérdései. Budapest, Kossuth Kiadó, 2017. 303 p.

„A politika lényege az igazságháborúk örök, egymást átfedő sorozata, amelyeket azért vívnak, hogy általuk befolyásolni lehessen az egyének viselkedését, attitűdjeit és identitását.” A három nagy kérdéskörre koncentráló mű az igazság, az igazságverziók és az igazságrezsimek valós, vagy csupán fiktív módon – politikai nyelvben, politikai kommunikációban – megjelenő képét adja a klímaváltozás, a katonai beavatkozás, illetve a globális pénzügyi válság alapos és átfogó vizsgálata kapcsán. A szerző szerint a válságok korát éljük, ezekre pedig olyan válaszokat adunk, melyben a háborús nyelvezet egyre inkább eluralkodik az ökológiai, társadalmi és gazdasági problémák teljes spektrumán. Az angliai University of Portsmouth professzora, az etika és politikaelmélet szakértője arra keresi a választ, hogy miként használják az „igazságot” az egymással versengő érdekcsoportok, valamint hogyan alkalmazzák az egyes válságok kapcsán az életünk minden részére kiterjedő „háborús nyelvezetet”. A kötetet nem kizárólag a közélet, a politikatudomány iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk, hanem azoknak is, akik szeretik a provokatív kérdéseket, értelmezéseket, gazdaságról, kultúráról, éghajlatváltozásról, női-férfi szerepekről, a genderről, a drónháborúkról, esetleg magáról az IGAZSÁGRÓL.

Francesco Cherubini: Asylum law in the European Union. London, Routledge, 2016. IX, 290 p.

A neves Routledge kiadó által szerkesztett Asylum law in the European Union (Menedékjog az Európai Unióban) című könyv jogi szempontból elemzi a menedékjog alakulásának, szabályozásának fejlődését. A kötet önálló fejezetet szentel az 1951-es genfi egyezmény és a menekültstátusz kapcsolatának, valamint a későbbi, de az egyezményhez tartozó 1967-es eljárási szabályoknak. A könyv a nemzetközi jog, az uniós jog és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogával együtt kontextusba helyezi a visszaküldés tilalmának elvét. A szerző feltárja ennek az elvnek a kettős jellegét, egyik oldalról azt a tisztességes eljárást, amely meghatározza a származási országban vagy a rendeltetési országban fennálló kockázati körülményeket, másik oldalról pedig a kitoloncolási kötelezettség kérdésével is részletesen foglalkozik. A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnének átfogó képet kapni a bevándorlási jog európai vetületeiről.