A Magyar Hírlapot mint félhivatalos lapot a bécsi kormány indította el 1849. november 15-én, ugyanakkor Gyulai Pál 1850 nyarán „a legmagyarabb lap”-ként jellemezte a hírlapot. Fejlécében a birodalmi kétfejű sast ábrázolta. Utódlapja, a Budapesti Hírlap fejléce is ezt örökítette tovább. A lap jelszava ez volt: „Hívség a fejedelem iránt, hazaszeretet, magyar nemzet szebb és boldogabb jövője!” Ezt az első számban hosszan ki is fejtette a szerkesztő. Ebben az időben a közigazgatás hivatalos nyelve a német volt, és az országot is császári nyílt parancsok, rendeletek és pátensek alapján irányították. Ezen jogszabályokat a lakossággal meg kellett ismertetni, ezért hozták létre ezt a napilapot. Hétfő kivételével naponta jelent meg. Négyoldalnyi terjedelemben, három- majd négyhasábos tördeléssel közölte a jogszabályokat és a belföldi és külföldi híreket.

A Hírlap szerkesztője 1952 szeptemberéig Szilágyi Ferenc történész és újságíró volt. A szakirodalom Szilágyit mint ügyes és számító szerkesztőt tartja nyilván. Cikkei jellemzően kétértelműek voltak, vagyis a kormánynak is és az olvasók is tudott egyaránt kedvezni. A lap három részből állt: a „Hivatalos rész” a nyílt parancsokat, a rendeleteket, a pátenseket tartalmazta; a „Nemhivatalos rész”-ben a bel- és külföldi híreket lehetett olvasni. Jellemzően pesti keltezésű, levél formában íródott vezércikkek voltak ezek. Az utolsó rész a „Hivatalos értesítő és magánhirdetések” címet viselte. 1850-ben kb. 1500, 1852-ben már közel 2700 előfizetője volt a lapnak.

A lap állandó munkatársai közé tartozott Nádaskay Lajos, újságíró. 1849 végétől a hivatalos Magyar Hírlap (később Budapesti Hírlap) segédszerkesztője, 1857-től szerkesztője volt. Bulyovszky Gyula, újságíró, ügyvéd. A szabadságharc után kizárólag írói munkásságának élt. Török János, publicista, nemzetgazdász, az MTA 1. tagja, és Birányi (Schultz) Ákos publicista, nemzetgazdász, az MTA 1. tagja. Rövid ideig itt tevékenykedett Kecskeméthy Aurél, Funták Sándor és Mikulás János is. A hivatalos közlemények közlése volt a lap egyik fő feladata, ennek ellenére egyre inkább a magyar nemzet érdekeiről szóló cikkek kerültek előtérbe. Az emigránsokról, és az ő helyzetükről sokszor tudósítottak a hírlapban. Emellett a másik igen közkedvelt és sokat közölt téma a magyarság és a nemzetiségek viszonyának kérdése volt. Két ízben is feljelentették a lapot: először 1851 októberében, azzal az indokkal, hogy túl sokat foglalkozik Kossuth Lajossal, illetve az ő angliai szereplésével; azután pedig 1851 februárjában a hírlap egyik levele miatt. A hírlap 1852. június 30-án megszűnt.