címsor - Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított

Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított

Könyv adatok - Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított

Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított

Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályokhoz alkalmazva. Pest: Vodianer, 1862. 480 p.

Forrás:

  • Készítette: Sárdi Adrienn, NKE gyakornok. Az Országgyűlés Hivatala és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem együttműködésében megvalósuló gyakornoki program résztvevője. (2018. november)

Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított

A kiadvány a szerző önvallomása szerint kettős célzattal jött létre. Egyrészről igyekezett bemutatni a korabeli szabályozást, (mindezt a múltra és jelenére vonatkozóan is.) Másrészről egy átfogó rendszert kívánt alkotni, amely akár egy „magánjogi kódex” alapjait is jelenthette volna. Annak ellenére, hogy számos egyéb szerző is a korabeli joggal, (sőt néhányan még átlátható jogi rendszerezéssel is foglalkoztak), Suhayda elképzelése a korszakban igen egyedinek számított. A mű sajátossága több ponton is bizonyításra került. A korábban már a témával foglalkozó jogi doktorok elméleteire való megalapozások gyakorlati példákon keresztül kerültek alátámasztásra. Az 1848-as korszak külön kitekintést érdemelt. A szabályozás még rendkívül friss és kiforratlan volt. A kötet éppen ezért is egy kísérletnek számított az 1848-as törvények összeforrasztására. A próbálkozás arra irányult, hogy egy összetett kép táruljon az olvasó elé a korszak törvényeiről. A szabályozás vizsgálatakor kritika is megfogalmazódott. Az új törvények tényleges beolvasztásához a korábbi jogelvekbe (például: szokásjog) több időre lett volna szükség. „1848-as törvényekben, mint az országbírói értekezlet által kimondott elvek és általános szabályok csak mintegy nyers anyagként jelentkeztek, melyeknek az „ösz-szefüggesztő, egymást kiegészítő erőt és hatályt csak önmagában és idővel lehet elérni.”

Tartalom szempontjából a bevezetésnek van különös jelentősége. Ennek oka az, hogy a kiadvány későbbi részei teljesen értelmezhetetlenek ezen bevezető részlet fogalommagyarázó elemei nélkül. Meghatározásra kerültek a jog és a törvény fogalmai. Továbbá elhatárolódott a köz és a magánjog viszonya. A tagolás öt nagy részből állt, amely további „czímekre”, fejezetekre, esetlegesen szeletekre osztódott. Ahogyan az már a bevezetésből is kiderült a mű első „általános” része a kútfőket, vagyis a magyar magánjog forrásait sorolja fel. Közönséges kútfők például: a jogszabályok, törvények. Léteztek, azonban különleges kútfők is. A továbbiakban a jogalanyok, a személyek, illetve a testületek is elemzésre jutottak. A második rész tartozott közvetlenül szorosan a kiadvány témájához, vagyis a vagyonjoghoz. Ebben a fejezetben szó esett a birtok és a tulajdonjogról is. Az 1848-as vonatkozások kapcsán pedig részletes leírás készült a nemesi, illetve a jobbágyi javakról. A harmadik rész tartalmazta a követeléseket. A követelések általános, illetve különös szabályozásai kerültek itt bemutatásra. Követelés, mint jogintézmény szorosan a szerződésekhez kapcsolható. A szerződések magukkal hozták a kötelezettségeket. A kötelezettségek megszűnése is a felsorolás, elemzés része volt.A negyedik rész témája a családi és gyámgondnoksági jog volt, amely magába foglalta a házassági jogot, illetve az atyai hatalmat.Az ötödik rész az örökségi jog. A végrendelkezés szabályai felvilágosítást adtak arról, hogy milyen feltételei egy törvényes öröklésnek.A végén levő betűrendi tárgymutató nagyban segítette a gyors keresést.