Suhayda János „A magyar polgári törvénykezési rendtartás: az 1868:LIV. t.c. és az arra vonatkozó igazságügy - ministeri rendeletek (1869)” című műve 1869-ben, Pesten került kiadásra, az Eggenberger Magyar Akadadémia Könyvkereskedése által.
A címben meghatározott törvénycikk mellett, az igazságügy miniszter rendeletei, illetve az 1848-as, és az az előtti szabályozások, törvényszéki gyakorlatok is kifejtésre kerültek.A kiadvány tizenhárom úgynevezett „czímből” állt. A tizenkettedik és a tizenharmadik „czímeket” további fejezetekre osztotta a szerző. A bevetésben a polgári perrendtartás fogalmi magyarázatára derült fény az önbíráskodás ismertetésével. Az önbíráskodás volt a kiindulópont. Azonban, ez nem létezhetett korlátlanul egy fejlett polgári államban, így az önbíráskodás helyetti törvényes útón létrejövő és működő bíróságokra helyeződött a hangsúly. Ez vezetett a pereskedéshez például a polgári perekhez is. Idővel a polgári pereskedés problémái is felszínre kerültek. A szabályozás sokszor átláthatatlan volt. A könnyebb értelmezés érdekében szükség lett volna a szabályozások egyszerűsítésére. Ehhez kapcsolódóan megjelent még a peren kívüli eljárás módszere is. Itt próbálta a bíróság a jogsérelmeket hivatalból vagy a felek kérésére megoldani.Az eljárások típusai, tartalmi elemei mellett a szerző kitekint néhány főbb alapelvre. Ilyen például az 1791. évi 12. törvénycikk, amely kimondja, hogy a bíróság általános működési elveit, még az uralkodó sem változtathatja meg. A további törvényi rendelkezések olyan szabályozásokat tartalmaztak, mint például, hogy az uralkodót magánjogi ügyekben a királyi ügyész képviseli.
Az első „czím” a bíróságok témakörét taglalta. Az általános hatáskörök, illetve jellemzők mellett felszínre kerültek bizonyos speciális helyzetek is. Ide tartozott például a területi bíróságokra, tanácskozásokra vonatkozó szabályozások: „(…)a pesti királyi ítélőtáblánál öt polgári,egy úrbéri és két büntető,összesen 8tanács” Második „czím” „Az eljárás nemei”. Ebben az egységben a tárgyalásmódok (szóbeli/írásbeli) fejtegetése mellett a sommás eljárás jelentéstartalmai kaptak kiemelt jelentőséget. A harmadik „czím” magára a bírói eljárásra vonatkozott. Negyedik „czím”: A pert a gyakorlatban legtöbbször bírói intés ilőzte meg. A „czím” számba vette a bírói intés alanyait továbbá magát a pereskedő személyeket (felperes, alperes). Ötödik „czím” A szóbeliségről, a nyilvánosságról szólt. Felmerültek olyan kérdések, mint például, hogy bizonyos tárgyalásokat miért nem lehetett nyilvánosan tartani. Hatodik „czím” Az eljárás módját tartalmazta egészen a kezdetektől (keresetlevél) Hetedik „czím” A bizonyításról szólt. Bizonyításnál a felek álláspontjai kerültek mérlegelésre a bíró színe előtt. Nyolcadik „czím” Magát a bírói határozat lépéseit taglalta. A határozat meghozatalán át a felek egyezségéig részletes, sokszínű folyamat bemutatást tárt Suhayda az olvasóközönség elé. A széleskörűséget mutatták az elmarasztaló ítéletekre vonatkozó lejegyzések (meg kellett határozni a teljesítés idejére vonatkozó kötelezettségeket is) „Az elmarasztaló ítéletben a kötelezettség teljesítésére mindenkor bizonyos meghatározott idő szabassék, mely sommás perekben legfeljebb 8, rendes perekben pedig 15 napban állapittatik meg.” Kilencedik „czím” A perorvoslatokról, leginkább a feljebbviteli eljárásról való legfontosabb tudnivalók kerültek itt összegzésre. Tízedik „czím” A műben korábban már számos helyen előkerült a sommás eljárás, de tényleges, részletező magyarázatára csak ebben az egységben került sor. Tizenegyedik „czím” Tartalmát leginkább az első bekezdés foglalta össze – Biztosítási intézkedések „Biztosítási intézkedések azon bírósági intézkedések, melyeket a fél követelésének a veszélyezéstől lehető megóvása tekintetében majd a per megindítása előtt, majd annak folyama alatt kérelmez. Ezek a zárlat, és a biztosítás.” Az alapvetően az eljárás módjára vonatkozó leírás után következtek a gyakorlatiasabb elemek, vagyis a végrehajtási módok, illetve a speciális intézkedések. Ezek a tizenkettedik, illetve a tizenharmadik fejezetek. Tizenkettedik „czím” A végrehajtás általános rendelkezésein kívül, az eltérő rendelkezések is értelmezésre kerültek külön az ingóságokra, illetve az ingatlanokra levetítve. Tizenharmadik „czím” A speciális bíráskodásra vonatkozik. Általánosságban elmondható, hogy a különböző területeken más szempontok szerint kell eljárnia a hatóságoknak (vásári bíráskodás, csődeljárás). A kiadvány végén egy betűrendi tárgymutató volt található, amely lehetővé tette a specifikus tárgyú keresést.
