Wenzel Gusztáv

Wenzel Gusztáv
(Budapest, 1872. február 29. – New York, 1948. október 24.)
jogtudós, publicista

Irodalom:

  • Magyar életrajzi lexikon. 2. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982. p.1039.
  • Ujlaki Miklós: Wenzel Gusztáv. In: Jogi professzorok emlékezete. Budapest, 1935. p.65-75.

Életrajz, munkássága

Szászországban született, amikor édesapja Napóleon katonájaként ott állomásozott. A jogi egyetemet Bécsben és Pest-Budán hallgatta, 1836-ban lett jogi doktor. 1838-tól először a pesti tudományegyetem bölcsészkarán, majd a jogi karán kapott tanári állást. Frank Ignác jogtudós, a magánjog egyetemi professzorának legkiválóbb tanítványaként sokoldalú műveltségével és tehetségével hamar kimagaslott kortársai közül. Később a bécsi Theresianum magyar tanszékére került a magyar történet, a közjog, a bányajog és a statisztika előadójául. 1849-től a bécsi egyetem jogi karának előadója lett, és mesterének, Frank Ignácnak tragikus halála után megkapja az ő általa vezetett tanszéket Bécsben. A magyar magánjog, a perrendtartrás és a bányajog voltak a kötelező tárgyai: ezenfelül jogot kapott előadás tartására jogtörténetből, osztrák magánjogból, összehasonlító jogtudományból és a bölcsészkaron történelemből. Előadásait nagyrészt németül kellett tartania, ami szinte az anyanyelve volt, hiszen olyan környezetben nevelkedett, amely a magyar nyelvhasználatnak nemigen kedvezett.

Irodalmi módszerének talán legfőbb jellemvonása az, hogy minden írását, amelynek természete ezt megengedte, elsősorban saját forráskutatásaira építette. A kútfők felkeresésében fáradhatatlan volt. Mint jogtörténész úttörő volt, mert nevéhez fűződik az egyetemes európai jogtörténet megteremtése. Meggyőződése volt, hogy a hazai jogélet, a hazai jog történetét csak az európai jogfejlődés menete teszi érthetővé. Lelkesen képviselte a magyar jogot. A magyar és erdélyi magánjog rendszere című kétkötetes magánjogi főművében állandóan hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a magyar magánjog mind történeti előzményei, mind fejlődési irányai szerint nemzeti jog, melynek kútfői idegen befolyások által nemzeti jellemökből nem voltak soha kivetkőztetve.

Elismerésben is gazdag életet tudhatott magáénak. Már 1846-ban az Akadémia levelező tagja lett, majd 1858-ban rendes taggá választották. A pesti egyetem jogi karán kétszer volt dékán, és egyszer 1866-ban rektorrá választották. 1879-ben Ferenc József kövesdi előnévvel nemesi rangot adományozott neki, és 1889-től haláláig a főrendiház tagja volt.