KŐTÁR - József nádor és a királyszobrok
A kiállítótér legnagyobb kőfaragványa, egyben egyetlen emberábrázolása Habsburg József nádor (Firenze, 1776 – Buda, 1847) többszörös életnagyságú, egészalakos szobra, mely az Országház homlokzatáról származik. Ő az egyike annak a 86 történelmi személyiségnek, akinek portréja az épület homlokzatainak valamelyikét díszíti. A gazdag szobrászati program kialakulását hosszas vita előzte meg arról, hogy kik és hol, milyen feltűnő helyeken szerepeljenek.
Már kezdettől fogva alapvetés volt, hogy valamennyi magyar uralkodó és jelentősnek történelmi személyiségek kapnak majd helyet a kialakítandó szoborfülkékben. Azonban az uralkodók időrendi sorrendjének megtartása és annak összehangolása, hogy a jelentősnek tartott királyok jelentős helyekre is kerüljenek, komoly fejtörést okozott a döntéshozók és a tervezők számára is. A végül kialakult programot Tisza Lajos (Nagyvárad, 1832 – Budapest, 1898) az Országházépítő Bizottság elnöke és Pauler Gyula (Zágráb, 1841 – Badacsonytomaj, 1903) az Országos Levéltár főlevéltárnoka, felkért szakértő határozta meg.
Eszerint az uralkodók sora a dunai homlokzat északi végénél kezdődik és dél felé halad szigorúan kronologikus rendben, hogy V. Ferdinánddal érjen véget az épület déli homlokzatán. Rögtön mellette, a déli homlokzat keleti sarkán, a város felé tekint József nádor szobra – ma már újrafaragva. A szobrot további négy homlokzati szoborral együtt Holló Barnabás (Alsóhangony, 1866 – Budapest, 1917) szobrász, Stróbl Alajos tanítványa készítette 1895-ben. Helyzete jól mutatja, hogy még a századfordulón is nagy köztiszteletnek örvendett a „legmagyarabb Habsburg”. Hogy helyette V. Ferdinándot miért nem Ferenc József szobra követte? Nem valamiféle szerénységről van szó, hiszen az aktuális uralkodók ábrázolása is bevett gyakorlat volt, hanem arról, hogy a királynak az épület belsejében Erzsébet királynéval közös, nagyméretű, de végül soha fel nem állított szobra készült ekkor még. Az ábrázolások pontosságára, hitelességére olyan nagy hangsúlyt fektettek, hogy a szobrok művészi zsűrije mellett egy külön történeti hűséget vizsgáló bizottság is működött, ahol az arcvonások, valamint a ruházat és a fegyverzet volt a vizsgálat tárgya.
Hogy munkájukat mennyire komolyan vették, azt jól jelzi, hogy egy esetben egy időközben előkerült hitelesebb portré alapján újramintáztatták az ábrázolt személy arcát. Az épület külsejét a déli homlokzaton Habsburg Józsefen kívül, már nem a királyokkal egy vonalban, hanem az oromzatban még három 15-16. századi nádor alakja díszíti. A szárnyak város felé néző oldalán egyházi méltóságok, erdélyi politikusok és fejedelmek, valamint hadvezérek, katonai hősök kaptak még helyet ezzel a kiteljesítve az Országház neogótikus homlokzatának magyar történelmi arcképcsarnokát.
