KŐTÁR - a szellőzőalagút
Az alagút és a hozzá kapcsolódó rotunda tér, melyek ma a Kőtárnak adnak helyet, korábban az Országház hűtő-, fűtőrendszerének fontos részét képezték. Azonban a Kossuth Lajos tér 20. századi változásai miatt üzemen kívül helyezték az alagútnak ezt, a külső szakaszát. Ennek oka tehát nem a Steindl Imre és munkatársai által tervezett újszerű műszaki megoldás elavulása volt, hanem az, hogy a rendszer felszíni építményei, a két darab nagyméretű vízmedence, egyszerűen útban voltak a téren zajló szoborállításoknak.
Az országházi termek hőmérsékletét mai elvárásainknak megfelelően szinte fokról fokra szabályozni lehetett a rendelkezésre álló hideg és meleg levegő keverésével. Amíg a fűtőrendszer lelke a mai Balassi Bálint utcában álló, az Országházhoz tartozó lakóház udvarán üzemelő kazánház volt, addig a hűtőrendszeré a két vízmedence és a hozzájuk kapcsolódó alagutak. A meleg levegő is természetesen a föld alatt jutott be az épületbe, azonban amíg ott gondot jelentett a földalatti vezetésből fakadó állandó hűvös, addig a hűtőrendszer esetében a hátrányból erényt kovácsolhattak a tervezők.
Az úgynevezett rotunda teret ma vasbeton födém fedi, eredetileg azonban egy gyümölcstálra emlékeztető, egyetlen fémlábon álló, több méter átmérőjű téglából falazott tálszerű szerkezet töltötte ki majdnem teljesen. A tálba folyamatosan vizet juttattak, úgy, hogy a peremén túlcsordulva és aláhullva az vízfüggönyt képezett. A friss levegő ezen keresztül jutott be és ez tisztította és hűtötte is valamelyest. A temperálás igazi eszköze azonban a közel 30 méter hosszú alagút volt, mely néhány méterrel a föld alatt elhelyezkedve, vastag téglafalaival a borospincékhez hasonlóan állandó hűvöst biztosított.
Két ilyen vízmedencével kombinált alagút épült ki az Országház előtti téren 1897–1899 körül. A felszíni létesítményeket a tér szintén ekkor elkészült első kertészeti rendezésével hozták összhangba. A két magas peremű vízmedence sétányokkal határolt pázsitos területek közepére került. Ez a kialakítás Horvay János Kossuth Lajos szobrának 1927-es felavatásáig állt fenn, amikor is az északi térrész teljes kertészeti kialakítását megváltoztatták. Ezért, valamint mivel egész egyszerűen zavaróan hatott volna az emlékmű előterében, elbontották a felszíni létesítményeket, a földalatti rotunda-teret, valamint az alagút külső szakaszát pedig törmelékkel és földdel töltötték föl, az Országház homlokzatához közel pedig új „levegőkutat” alakítottak ki, vízmedence nélkül. Ugyanerre a tér déli felén csak egy évtizeddel később került sor, II. Rákóczi Ferenc szobrának felállításakor. Az új, rövidebb hűtőalagutak hatásfoka jóval alacsonyabb lett, ami problémákat okozott, ezért kellett például a melegebb nyári napokon jégtömböket elhelyezni bennük. A felhagyott alagútszakaszokat a tér 2013–2014 folyamán lezajlott rekonstrukciója során megtalálták és emlékhely, illetve kiállítótér céljára látogathatóvá tették őket.
