AZ ORSZÁGHÁZ TÖRTÉNETE - a vörös csillag
A szocializmus időszakában a szovjetizált Magyarországnak az ötágú vörös csillagot is meg kellett honosítania nemzeti jelképei között. Nem csak az 1949-ben megváltoztatott állami címerbe, az úgynevezett Rákosi-címerbe került be, de számos jelentős, vagy legalábbis városképileg kiemelt helyen álló épület homlokzatára, közparkok virágágyásaiba, de még közlekedési járművekre is felkerült. A Budapestet és az országot elborító szovjet jelképek természetesen az Országház épületét sem kerülték el. A ház külső homlokzatán összesen két helyen jelent meg. Először is a főbejárat fölött levésett, a trianoni döntés előtti ország jelvényeként ismert úgynevezett középcímer helyén a Rákosi-címer részeként, másrészt önállóan, a kupola csúcsdíszeként.
Eredetileg a kupola egy villámháborító szerepét is betöltő zászlós rúdban ért véget közel 100 méteres magasságban. Ezt a pontot szemelték ki arra a célra, hogy az épületre annak méretéhez illő, az egész városból jól látható vörös csillagot szereljenek föl. A három méter átmérőjű és több mint másfél tonna súlyú vas- és üvegszerkezet tervei 1950-ben készültek el a csepeli Rákosi Mátyás Acél- és Fémművek részéről. A konstrukció akkora többletterhet jelentett, hogy a kupola tetőszerkezetének addig sem karcsú tizenhat tartója közül nyolcat meg kellett erősíteni. A többszáz elemből álló csillag darabjait a tetőtéren keresztül juttatták fel a kupola csúcsrészébe, amelyre szerelőállványzatot építettek, ahonnan a munka folyhatott. Mivel a feltűnő helyre kerülő jelképet éjszaka is ki akarták világítani, ezért a nagyteljesítményű reflektorokon és vörös üvegezésén túl még ez utóbbit a világítótestek hőjétől védő sűrű fémhálós rendszert is beépítettek, ami jó szolgálatot tett egy-egy hideg eső esetén, hogy a felhevült üveg ma pattanjon el, törjön szét.
A csillagot elmondások szerint – sok más társához hasonlóan – 1956-ban több napon át próbálkoztak lefűrészelni, azonban a nehezen hozzáférhető, masszívan megépített jelkép nem adta meg magát. Ez abból a szempontból mindenképp szerencse, hogy a lezuhanó másfél tonnás szerkezet nagy károkat okozhatott volna a tetőszerkezetben, de akár az épületbelsőben is. Eltűnésére így csak a szocializmus bukását követően, 1990-ben került sor, amikor a felújítás részeként szakszerűen szétszerelték, és a Magyar Nemzeti Múzeum őrzésére bízták. Innen került jelenlegi helyére 2015 folyamán, mint kiállítási tárgy.
